Lassan jön a tavasz

18 napból a 16.

Igenigen.... ma megkezdődik a 16. nap. Kezdem belátni, hogy ez a 16 nap nagyon kevés.

Ma kezdődött A 18 Nap-om

A 18. napból 1 eltelt, már csak 17 van hátra. Már csak?
Tegnap azt hittem, hogy ez a megfogalmazás lesz helyes.

Ma már tudom, hogy inkább örülnöm kell, ha a 18 napot nem zavarja meg semmi és nem kell lerövidíteni. :)

Van, hogy az ember előre érzi

A múltkoriban megismerkedtem valakivel, véletlenül. Az élet úgy hozta, hogy egyszerre voltunk ugyanott, ugyanabból a célból és az élet valahogy mellé sodort.

Akkor, ott, segített nekem. Csak azzal, hogy ott volt, hogy figyelt rám és elvonta a figyelmem, hogy megnyugodjak. Érdekes érzés lett urrá rajtam utána. Azt éreztem, hogy nem akarom elveszíteni és ezért igyekeztem - a lehetőségeimhez mérten - mindent megtenni. Ő pedig nem tűnt el, hanem további segítséget ajánlott fel... olyasmit, aminek nagyon örültem és amire tudom, hogy tényleg számíthatok.

Persze a történetben nem az a legkülönösebb, hogy egy ismeretlen a segítségét ajánlja fel, hanem az, amit közben érzek. Mivel a véletlenekben nem hiszek, ezért valahol mélyen legbelül tudtam, hogy el fog jönni a pillanat, amikor majd neki lesz szüksége rám. Annyira abszurd dolog ez így, leírva. Főleg, hogy a másikat nem is ismerem és mindezt egyetlen egy találkozás alapján gondoltam.

Ez a gondolat, hogy az élet nem véletlenül rendezte meg a mi találkozásunkat, egyszerűen nem hagyott nyugodni. Ahogy teltek a napok, egyre inkább hittem, hogy nekem is adnom kell majd neki valamit. Valamit, amire neki lesz akkor és ott szüksége. Nem tudom, mennyire befolyásoló egy ilyen mély hit, mennyire vonzza be a valóságos megtörténést. Ráadásul eléggé felszínes és szkeptikus vagyok sok mindenben.

Így hát ez a gondolatsor is elmentődött a tudatom azon szegletébe, ahol már nem foglalkoztat igazán, de megmarad, mint szilárd hit.

És milyen fura az élet? Még ki sem tudtam használni azt a segítséget, amit ő ajánlott fel, még alig telt el 2 hónap, hogy találkoztunk, és pár órával ezelőtt már tudtam, hogy miben segíthetek neki. Legalábbis remélem, hogy amit felajánlottam, az segíteni fogja őt. A lényeg, hogy elfogadta és holnap találkozunk, hogy odaadjam neki... jelenleg az idő igen fontos tényező és mindennél jobban szeretnék a hasznára válni.

Most nyugalmat érzek, mint amikor valamit előre sejt az ember, szinte már biztos benne és amikor megtörténik, nem lepi meg. Pedig annak, hogy rám bármiben is szüksége legyen, szinte nulla esélyt adtam volna a józan ész diktálta lehetőségek alapján.

És tessék... van, hogy az ember előre érzi azt is, ami elméletileg szinte lehetetlen, hogy bekövetkezzen. Előre érzi, és még sokáig sem kell várnia rá.

Újabb reggel indulással a klinikára

Valahogy nem érzem jól magam. Lassan pedig öltöznöm kell és menni a Klinikára meglátogani a nagymamám. Fogalmam sincs, hogy mikor lesz olyan állapotban, hogy megműtsék és fogalmam sincs, hogy mi lesz vele utána.


Sajnos ebben semmi pozitív, de most úgy érzem, mintha semmiben sem lenne. Tudom, hogy ezen csak magam változtathatok... így hát ki kell találnom, hogy hogyan?

Music - Szabó Zsófi - Hol a nagy ő?

Kellett volna

Hoppá, hoppá, de régen jártam itt.

Egyszerűen csak elúsztam a tanulással és amikor volt szabadidőm, valahogy nem volt kedvem ide benézni. Írni kellett volna... és ettől a "kellett volna"-tól inkább menekülhetnékem lett.

Még nem mondom, hogy elkezdtem, ...

... várjunk vele egy hetet, de azért azt hiszem, hogy ma végre megtört a jég. Már hetek óta készülök arra, hogy komolyan vegyem a szokásos diétámat. Az utóbbi hónapokban bármennyiszer is rugaszkodtam neki, pár nap alatt kudarcot vallottam.

Na, de most... ! Olyan ügyes leszek, hogy öröm lesz nézni! :)

Az első lépésen túl vagyok. Most este edzettem egy finom, kis 2,5 órát és egészen jól bírtam kedvileg. Hiszen mindig az a legfontosabb, hogy fejben mennyire vagyok elszánt és kitartó, a kedvem meddig bírja a strapát. Szerencsére, most semmi gond nem volt. Így már tervezgetem a holnap délelőttöt. Ha minden jól megy, akkor jöhet egy szolíd 2 órás edzés és este megint egy 2 órás. Most szurkolok magamnak, hogy minden jól alakuljon és le tudjam győzni az ellenállásom.

Mindenesetre beállítom a telefont csörgőre, hogy nehogy átaludjam a reggelt és az edzésre szánt időt. :D

Hogy most mi is a legfontosabb nekem?

Manapság minden időm tanulással telik. Kivéve persze, amikor nem vagyok hajlandó foglalkozni az angol nyelvvel, mert már csömöröm van tőle. Pedig szeretem tanulni, tényleg szeretem. Amennyire utáltam gyerekkoromban, annyira megkedveltem az utóbbi 3 évben. Bevallom, ehhez hozzájárult az is, hogy volt valaki, aki fontos volt nekem és vele csak ezen a nyelven tudtam kommunikálni.

Ma már viszont egyértelműen a vizsgapapír megszerzése miatt tanulom. Hónapokig egyedül és 1 hónapja egy tanár segítségével. Az idő pedig hihetetlenül gyorsan repül. Már csak 1 hónapom van a vizsgáig...

Az ilyen kertet is nagyon tudnám szeretni