Minden kezdet nehéz, avagy elkezdődött a harc az idővel

Egyre inkább összeszorul a szívem, ha az idő múlására gondolok. Annyira nem haladok semmivel és annyira gyorsan repül az idő.
Tudatosítanom kell magamban: Nincs többet nem akarom, nem szeretném, nem érdekel.
Jó, de akkor mi van? Kényszerhelyzet! Kényelmetlenül szorongató kényszerhelyzet.

Tipikusan az a megoldhatatlan ellentmondás, amikor tudom, de nem akarom tudni, nem gondolok rá és elnyomom magamban, miközben folyton rá gondolok pedig tényleg elnyomom magamban. Egyszer, max. kétszer megfordult a fejemben, hogy nem is akarok vizsgázni. Ettől a gondolattól pedig úgy megrémültem, hogy rosszabb hatással volt rám, mintha nem is akarnék "nem vizsgázni".
Hogy hogyan vagyok? Hát, így! Viszont legalább "bíztatom magam", hogy lesz ez még rosszabb is... csak jussunk el júniusig. :( Tikk-takk, tikk-takk, megy az idő... rohannak a percek... jön a vizsga. Brrrrr

Na, ezért kell sürgősen megtáltosodnom. A táltosodás első napját pedig mára tűztem ki.
Hm...
Tehát ma nem csak ma volt, hanem az első nap is, hogy végere nekiültem tanulni. 2 árva tételt vettem át. Nem sok. Úgy is mondhatnám, hogy édeskevés. Holnap valami csodának kell történnie, az sem baj, ha nem lesz rózsaszín, csak megtörténjen. Mondjunk hirtelen kezdjen el érdekelni az anyag, lássam meg a szépségét és ne csak a hosszúsága tűnjön fel. Ha nem jön össze a csoda, akkor mondjuk pl. magától menjen bele minden szöveg a fejembe, vagy legalább mindent meg tudjak jegyezni egyszeri olvasásra...
... talán holnap...

Eurovision Song Contest 2010

Megint Eurovíziós Dalfesztivál van (Dalverseny, tudom, de az annyira komolyan hangzik). Éppen most megy a Duna Tv-n. Magyar induló nincs, így reklámja sincs. Csoda, hogy majdnem lemaradtam róla?

Teaház és tradicionális kung fu

Reggel nekiültem tanulmányozni a különféle teaféléket. Tulajdonképpen erről szerettem volna írni, de majd marad máskorra, ugyanis ráakadtam valamire, amit mindenképpen érdemesnek tartok megemlíteni.
Jónéhány teaház van Budapesten, én mégsem járok egybe sem, talán azért, mert a teaivás áhitata soha nem ragadott magával. Egyszer ugyan kipróbáltam a Mammut "hátában" lévő teázót, de annak is már vagy 8 éve (ha nem több). Kellemes emlékként maradt meg bennem az akkor elfogyasztott enyhe kávé ízű tea, amit sok tejszínnel és édesen fogyasztottam. Felért egy csodás, lágy simogatással. :) Tudom, ez egy igazi teahívőnek mindent jelentene csak teát nem, de hát mások vagyunk és máhogyan szeretünk...

Többször rácsodálkoztam már egy kis, rövid utcában arra a feliratra, ami egy teaházat rejt. Mindig az volt a következő gondolatom, hogy vajon hogyan tud ez fennmaradni egy ilyen helyen, mindenféle reklám nélkül. Hiszen ide még a madár se jár.

Lehet, hogy a madarak nem is, a turisták sem, sőt betévedő járókelő sem, hiszen arrafelé még járókelő is alig, de biztosan vannak, akik kedvelik a helyet. A teaház ugyanis a kung fu akadémiához tartozik. Ahogy rákerestem a neten meg is lepődtem és el is mosolyodtam. A honlap pedig nagyon tetszik.

Némi rózsaszín :)

Jó lenne a rehatáram felújítani, de ez mostanság nincs tervbe véve. Ez persze nem jelenti azt, hogy ne ábrándozza arról, mit is vennék fel szívesen.

Forrás: apart-fashion.de

Vodafonos reklámtól a reggeli pelenkázásig... brrr

Nem szoktam reklámokat nézni, ha nem muszáj, főleg nem értelmezni, mivel hidegen hagynak. Ez lehet az oka, hogy 'a Balázsék' vodafonos reklámját abszolúte nem értettem a mai napig. Konstatáltam, hogy egy telefonokkal foglalkozó céget italautomatába bedugott kézzel reklámoznak, de itt véget is ért az érdeklődésem.
Aztán ma reggel mégis megtudtam egy cikkből. Nem ördöngősség ám, sőt, tök egyszerű: a reklám alapja a többi konkurens cég kicikizése. A-ha! De legalább Balázsék nem csak a műsoraikkal keresnek, hanem ezzel is. Ez is szempont!
Apropó műsorok. Reggelente nálam mindig megy a rádió. Sajnos, számomra a sztár fm nem igazán jön be. Nem szeretem, hogy mindenről dumálnak, de tudás sokszor semmi. Még jó, hogy ott a Rákóczi, mert ő egyedül több ismerettel rendelkezik, mint a másik két beszélgetőtársa együttvéve. Beleunva a sok-sok észosztásba és mások gyakori kiröhögésébe, inkább visszaszoktam a rádió 1-re. Nem mondom, hogy az jobb, mert nem, viszont legalább másmilyen... de most már annyira másmilyen, hogy egyszerűen hallgathatatlan, ugyanis a női műsorvezető terhes és azóta nincs megállás, minden áldott héten téma a terhesség, a gyereknevelés, a pelenkázás, stb. valamelyik vetülete. Baaaaromira unalmas! Istenem, mikor szül már meg végre?!!!
Nem hinném, hogy a férfiakat a téma nagyon vonzaná, sőt a fiatalabb korosztályt sem valószínű, az idősebbeknek meg már van gyerekük és biztosan nem kíváncsiak még újabb pelenkázási trükkökre. Na, és amikor a gyes megigénylése volt a téma, ott elszállt minden lelkesedésem a műsor iránt. Bakker! Ha Hudák nem tudja, hogy hogyan igényeljen GYES-t akkor járjon utána szabadidejében, de ne kelljen már minden áldott reggel az ő terhességével és ehhez kapcsolódó témákkal foglalkozni!
Bizony már a rádió 1-et sem hallgatom. Maradt a roxy. Megvárom, hogy Hudák végre megszüljön és utána majd újra visszatérek a rádió 1-re, addig meg tökéletesen megfelel a roxy is. :)

A 2010-es Miss USA, aki szép, de tényleg a legszebb lenne?

Pár napja megválasztották az USA-ban az idei szépségkirálynőt. A döntés igazán "történelmi", ugyanis ez a hölgy az első muszlim vallású, aki egyébként libanoni születésű.
Az tény, hogy az arab nők között is vannak gyönyörűek, ahogy a világ minden részén, minden országban vannak gyönyörűek. Önmagában ez nem is lenne meglepő. Sőt, engem még a muszlim vallása sem lep meg (még szept. 11. ismeretében sem), hiszen ha valaki szép, szebb, mint a verseny többi résztvevője, akkor a szépsége egyértelműen el tud söpörni bármilyen ellenérzést.

Csakhogy, elnézve a képeket, kissé meglepődtem.
Mivel is kell, hogy rendelkezzen egy szépségkirálynő? Tudjon szépen járni, legyen szép és egészséges a haja, stb, stb... és legyen szép bőre.
Néztem a képeket és elbizonytalanodtam...

Nekem a balszélső hölgy bőre, alakjának vonala, arca sokkal SZEBB volt, mint a jobbszélsőé. Sőt, a jobbszélső határozottan formátlan (deszka vékony) és a bőre foltos. Ezek után borzasztóan nehéz elhinnem, hogy ebben az évben az USA-ban tényleg a legszebb nyert. Csak legyinteni tudok az egészre. Szép, szép a királynő, de nem a legszebb... és a politika már megint beleszólt "valamibe", pedig annak ott nem lett volna helye.

A több, mint 306 milliós lakosú USA-ban tényleg ő lenne a legszebb? Hmmmm... elgondolkodtató. De nem baj! Majd kezelésbe veszi néhány plasztikai sebész, bőrgyógyász, kozmetikus, stylist, sminekes és pár hónap alatt úgy rendbe kapják, hogy még a tulajdon édesanyja sem fog ráismerni (na, jó, ez erős túlzás volt tőlem, de a lényeg attól még érzékelhető). Végülis mindenki nyert a dolgon, a szépségkirálynőtől kezdve a PR-osokon át a muszlimokig, kizárólag a legszebbnek lehet keserű a szájíze, de az meg kit érdekel egy olyan nagy országban, mint az USA, ahol minden az üzlet és a politika körül forog?!

Forrás: Dailymail.co.uk

Az úgy volt... avagy Nia nekiállt lasagne tésztát készíteni 2. rész

Nagyon boldog vagyok! :)

Hogy miért? Az úgy volt, hogy nem minden hátsó szándék nélkül álltam neki tésztát gyúrni.

A lasagne a fő ok, persze, de mellette történt még valami...

A napokban az egyik kirakatban egy tésztagépet láttam. Nagyon csini darab és le is volt árazva. Miután rájöttem, hogy a tészta kétkezi kinyújtása nem biztos, hogy össze fog jönni, elmentem és megvettem.

Itthon kb. 10 percnyi nézegetés után már használatba is vettem. :) Szerencsémre a tészta állapota is megjavult, a legalább 2 órányi pihentetés nagyon jót tett neki. Mintha szárnyakat kapott volna és beletörődött tésztamivoltába.

Levágtam belőle egy darabot és megtörtént az első áttekerés... aztán a második, majd a harmadik... Isteni lett! Csodálatos!Most szárad az első adag. Végre ért némi sikerélmény. :) Legszívesebben azonnal kifőzném és megkóstolnám, de ez most elmarad.

Tudni kell várni. Az meg egyszerűen kizárt, hogy ne legyen tökéleletes étel belőle, ha majd egyszer megfőzöm. ;)

Az úgy volt... avagy Nia nekiállt lasagne tésztát készíteni 1. rész

Az úgy volt, hogy valamelyik nap éppen végignéztem egy műsort, amiben lasagne-t készített Gordon Ramsay. Sokakhoz hasonlóan én is imádom a jó lasagne-t és azonnal kedvet kaptam ahhoz, hogy készítsek, de mivel diétázok, ez a vágy megrekedt a gondolati szinten.
Sajnos maga a lasagne tészta nem egy olcsó mulatság, így megfogalmazódott bennem, hogyha az ételt nem is készítem el, legalább a tésztáját megcsinálhatnám, hogyha majd mégis szükség lenne rá, akkor már készen várja sorsát a legalsó fiókban.
Tészta. Hm... készítettem én már tésztát, de gyúrt levesbetétet, hosszú metéltet és társait még soha. A hozzávalók listája igazán rövid: liszt, tojás, némi só. Már csak össze kell állítani. Igen, azt is tudtam, hogy a liszt-tojások aránya függ a liszttől, a nedvességtartalomtól és a tojások nagyságától is, de azért mégis el kell valahogy indulni! Anyukám szerint: készítsd érzésre.
Jó! Csakhogy az én érzéseim és a tésztakészítés nem biztos, hogy kellő összhangban vannak a legelső próbálkozás alkalmával.
Így maradt a 10 dkg lisztenkénti 1 tojás.
Kimértem 30 dkg lisztet és tettem hozzá 3 tojást, aztán hajrá! Eleinte még tetszett a dolog, de nem volt ám egyszerű feladat összegyúrni egy egységes valamivé. Rugalmas, aaaaz nem volt, de legalább nem ragadt. Ebből következik, hogy amikor nekiálltam nyújtani, csak az időmet pazaroltam (tovább). A tenyerem alsó része már fájt, a tészta meg olyan ellenálló volt, mintha direkt nem akart volna lasagne tésztává átlényegülni.
Nem volt más megoldás, felhívtam az édesanyámat, hogy most akkor mégis hogyan tovább? Megnyugtatott, hogy nincs gond, tegyek bele még egy tojást, vagy kettőt, majd látni fogom mennyi kell... (ja, persze, tudom, érzésre). Hiába hangzik jól a megoldás, tudtam, hogy képtelenség megvalósítani. Muszáj voltam részletezni a helyzetet: tehát a tészta nem csak rugalmatlan, hanem baromira rugalmatlan!! Úgy is mondhatnánk, hogy kissé (?) kemény. Namármost ebbe beledolgozni akár csak egyetlen tojást is: felérne több órás heroikus küzdelemmel. Esetleg nem lenne-e egy praktikusabb megoldása?

Az édesanyákban pedig az a jó, hogy mindig van egy újabb verziójuk a helyzet javítására. :) (és milyen meglepő, az nem a szemetes volt)
Azt javasolta, hogy a tésztát vágjam fel apróbb darabokra, majd úgy adjam hozzá a tojást és akkor majd csak összeáll a tészta.
Cél a hulladékanyag és a pazarlás elkerülése - nem különben a tészta elkészítése -, így újra nekigyűrkőztem. Darabolás, gyúrás, nyomkodás, kínlódás... és eljutottam egy rugalmasabb tésztahalomig. Most pihen. Én is.
Na, ez még nem jelenti azt, hogy sikerül is majd kinyújtanom és egyszer majd részévé válik egy finom lasagne-nak, de most még minden lehet... bizakodjunk. :D

De legalább megjavult a dínó

Izomláz ide vagy oda, én bizony pénteken is kimentem a szigetre, de a lábaim nem igazán akartak engedelmeskedni, így a kocogás leginkább csak gyaloglás volt.
Be kellett látnom, hogy az izmaimnak és legfőképpen a térdemnek regenerálódnia kell, ha tetszik, ha nem, ezért tegnap és ma ugrott mindennemű mozgással járó tevékenység.
Peeeedig... hm... pénteken meggyógyítottam a dínót. :) Mostantól jöhet a jó idő, jöhet az eső, mit nekem... nem kell a szigetre mennem, a dínó újra üzemkész. :)
Kár, hogy a hétvége sport nélkül elősegíti a diéta felfüggesztését. Na, hát most is függ. Hol van már a régi kitartásom? Folyton szembesülnöm kell azzal, hogy amire korábban képes voltam, az mostanság nem megy. Nagyon nem. Persze ettől függetlenül holnap újra csak salátát fogok enni és újra megkínzom az izmaim. Aztán majd meglátjuk. ;) Hiszen tulajdonképpen mégis csak diétázok vagy mi a szösz?

Nálunk miért nincs cseresznyefa liget?

A cseresznyefák virágzása csodálatos. Más fáké is, de a cseresznyefa egészen csodálatos tud lenni. A nagyszüleim kertjében állt egy hatalmas, nagyon öreg fa, nyáron hatalmas sötétbordó színű, nagyon finom cseresznyék teremtek rajta. Tavasszal pedig, amikor virágzott, csodálatossá tette a kertet.

Japánban a cseresznyefák virágzása ünnepnek számít és az emberek nagyon várják.

Forrás: http://pub.ne.jp/muratawl/?entry_id=1324927

Még Angliában is hír, amikor a cseresznyefák virágoznak, éppen mai, friss kép:Forrás: dailymail.co.uk
Nálunk miért nincsenek cseresznyefak ligetek? Fantasztikus cseresznyéink vannak, fantasztikus cseresznyefáink... de miért nincsenek olyan parkok, ahol cseresznyefák vannak?

Akkor nálunk is lehetne álomszép cseresznyefaünnep... :)

Rejtély

A dilemmák dilemmája: nincs meg a jogosítványom.
Alapvetően nem gond, mivel nincs mit vezetnem, de úgy emlékszem, hogy mostanság fog lejárni és meg kellene hosszabbíttatni... már ha sikerülne megtalálnom.
Mindig ura vagyok a saját káoszomnak és a jogosítványnak is megvolt a helye. Most még sincs sehol. Teljes rejtély. Kizárt, hogy valaki járt volna nálam és elvitte volna, kizárt, hogy olyan helyre tettem volna, ami szupertitkos (főleg, hogyha lenne szupertitkos helyem, arról is tudnám, hogy hol van).
Kezd aggasztani a dolog. Állítólag "nem tesz jót" a jogosítványnak, ha nem a lejárata környékén hosszabbítják meg...

Izomláz, már megint

Ma izomlázzal indítottam a napot, de mivel hi-he-tet-le-nül ügyes vagyok, kimentem a szigetre. Sejtettem, hogy nem lesz benne köszönet, mert a két lábam, mintha két kőtömb lett volna... semmi rugalmasság, csak ólomsúlyvonszolás. Egy körnél nem is ment több. Örültem, hogy ezt az egyet is sikerült végigszenvednem valahogy. Hazafelé már csak lassan sétáltam és itthon rájöttem, hogy sikeresen felerősítettem az izomlázam. Éljen.
Még egy álmos lajhár is gyorsabb mozgásra képes jelenleg, mint én, de nézzük pozitívan a dolgot: még jó, hogy az ülés fájdalommentes tevékenység. :)

A mai nap jól indult

Mindenki másképpen van az időjárással. Én is szeretem ha süt a nap, kivéve, ha a szigetre akarok menni némi kocogás céljából. Akkor nem szeretem. Sőt, akkor kimondottan azt szeretem, ha borult az ég és nem égeti a nap a bőröm.
Ma tökéletes idő volt. Kellemesen szemerkélt az eső, a növények pedig csodásan zöldellnek. Imádom ilyenkor a szigetet. Két kört végigcsináltam, határozottan elégedett voltam. :)
Most csak el kellene hitetni magammal, hogy egy kis saláta némi (egészen kevés) hallal tökéletesen elég... hogy én hogy utálom a diétát. 3 hét eredménytelenség után az elmúlt 3 napban normálisan étkeztem, híztam is 4,5 kg-t. A barátnőm szerint ez képtelenség, biztosan csak víz. Na, igen... biztosan. Kár, hogy sohasem voltam erős vízívásban és a szervezetemnek sem volt oka, hogy most hírtelen tartalékoljon (valahonnan) több liternyi plusz folyadékot.
Ennyit a helyzet bonyolultságáról, ami viszont jelzi, hogy mennyire nehéz elfogadtatnom magammal, hogy mától érdemes újra folytatnom a diétát, mert ha kitartó vagyok, akkor eredménye is lesz.
Jó, igazából tudom, hogy lesz eredménye, csak félek, hogy addigra tél lesz. Azt mondják minden évben van egyszer... mármint tél. Már csak ki kell várni a megfelelőt.

Az általában ajánlott módszer nálam nem működik

A szokásos program: diéta.
Már másfél hónapja komolyan kellene diétáznom, de egyszerűen nem jön össze. Mármint az eredménye, mert csinálni csináltam. Igaz lelkesedés nélkül, viszont kitartással, ez pedig nagy szó!

Most - kivételesen - az egészséges utat választottam: salát majszoltam, almát, néha egy kis sajtot és láss csodát, nem fogytam semmit! Hi-he-tet-le-nül egészségesen, diétásan és visszafogottan étkeztem, eredménye 3 hét alatt - 1 kg volt. Még azt sem mondhatom, hogy nem sportoltam, mert bizony még azt is elkezdtem. Így azért elég elkeserítő az eredmény, nem?

Másoknak elég ha nem esznek este, vagy csak kenyeret nem esznek többet, stb. Nálam ez nem hat, illetve lehet, hogy hatna, mondjuk úgy 3 év után fogynék további 1 kg-t, de azt inkább nem várom meg. Köszönöm szépen, de nekem ennél hatásosabb módszer kell.

Logikus, hogy mi vár rám, a régi módszer...
/nagy sóhaj/ ... de a ma reggelt azért is gesztenyepürével kezdtem. Utána majd meglátjuk. Elméletileg ma edzeni is fogok. Na, majd meglátjuk, hogy az elmélet hogyan fordul át a gyakorlatba.