2010. november 27., szombat

Mert sütni jó... most mini kenyér készült

Valamiféle zsömleszerű mini kenyeret szerettem volna sütni. Még soha nem készítettem ilyet és recept után se kutattam. Véletlenül jött az ötlet, amikor éppen egy rozskenyér receptjét olvastam.
Rozsliszt nincs itthon, így alapvetően a hozzávalók egy részét ki kellett cserélnem és a végén elkészült a mini kenyér. Bár nem is olyan kenyeres, inkább olyan cibattás típus. Ropogós, vastagabb külső, puha belső.
Azért nem egészen ilyenre terveztem... mondjuk nem is volt elképzelésem, amikor nekiláttam. :)
A lényeg, hogy ehető és még finom is. :)

2010. november 26., péntek

Mindenkit megcsalnak? 3.

Ha már a félrelépés és a férfi közötti összefüggést említettem, akkor azt is el kell mondjam, hogy két dolog irritál a legjobban:
A második (2):
Amikor éppen a sok tapasztalat gátolja a józan gondolkodást.

Félnek a kapcsolattól, félnek, hogy mi lesz később, meddig fog tartni? Mondván, hogy úgy sincs új a nap alatt, a férfiben botorság megbízni. Egyfolytában ellenőrzik partnerüket, számonkérnek rajta mindent, beszámoltatják minden percéről. Vagy csak eljátszák a baromira emancipált nőt és nem hisznek a házasság intézményében, mert az úgy is tönkre teszi a kapcsolatot.
Ilyenkor mindig elszomorodom és csak szánni tudom mind a nőt, mind a férfit.
Egy kapcsolat ugyanis két emberből áll, egy nőből és egy férfiból. Ők alakítják. Persze a környezet sem elhanyagolható, de azért mégis csak ennek a két emebernek az akarata tartja össze a kapcsolatot és most direkt nem térek ki az érzelmi, anyagi, vérségi köteléki (gyerek) tényezőkre.
Ugyan mitől lenne rosszabb egy házasság, mint egy együttélés? Aki nem álmodozik és nem hiszi azt, hogy a kapcsolatának soha nem lehet vége, az valószínűleg kevésbé fog meglepődni, amikor tényleg véget ér. De ezért 'nem összeházasodni' egy hatalmas nagy botorság. Egy 2 éves házasság is lehet csodás és 15 évig tartó együttjárás is lehet kínszenvedés. 
Na, de úgy tűnhet, hogy egészen elkanyarodtam az eredeti témámtól, így gyorsan vissza is rendezem a gondolataimat.

Elsősorban magunkban higgyünk és bízzunk abban, hogy ha mindent megteszünk, akkor a kapcsolat jó lesz. Tudjuk, hogy mi akartuk, mi választottuk és ne felejtsük el, hogy egyszer minden véget ér, vagy a halállal, vagy egy veszekedéssel, vagy csak némán, az idő porszemcséitől megkopva. Addig pedig élvezzünk ki minden pillanatot. :)
Kár azt hinni, hogy a férfi nem fog félrelépni, viszont bízzunk abban, hogy amíg ez be nem következik, addig minden a legjobb lesz és bízzunk abban, hogy ez a lehető legkésőbb következik be... olyan későn, hogy akár sohának is lehet nevezni. ;))))

2010. november 25., csütörtök

Szép nő fotózás közben

Christiano Ronaldo barátnőjéről lesznek képek a decemberi spanyol GQ-ban, de nem ez a hír, hanem az, hogy pert fontolgat az újság ellen. A lap ugyanis néhány fotót túlságosan photoshop-olt, egészen konkrétan pedig: azzal hírdetik a címlapon, hogy akarják-e őt meztelnül látni? És bizony van róla 3 kép ruha nélkül, amihez nem adta az engedélyét és alapjában véve az egész fotózás fehérneműben történt.
Nem semmi... főleg elnézve milyen szép ez a nő. Ruha nélkül nem is lenne annyira izgalmas, mint így:

2010. november 23., kedd

Szomorú vagyok

A legrosszabb dolog, amikor az ember egyedül marad a MIÉRT? kérdéssel. Várja a választ és nincs. A másik nem válaszol, nem mondd semmit. A miért? kínozza az embert, szinte bemászik a bőre alá és egyetlen pillanatra sem hagyja magára.
Hogyan okozhat egy kérdés annyi fájdalmat? Hogyan okozhat a válasz hiánya annyi gyötrődést? És mégis. Mégis azt okoz. Mennyivel jobb lenne tudni az okot. Akkor az ember talán beletörődik. Kap végre egy magyarázatot, legyen az bármilyen nehezen feldolgozható. Az Ok nélkül az ember egyedül marad gondolatival és lassan csak magát hibáztatja. Keresi a kiutat, de nincs segítség, nincs mibe kapaszkodni, azt egyedül kell megtalálnia.
Ha viszont a miért?-re választ kap, akkor megcsillan az esély, hogy mégsem tett annyi mindent rosszul. Legalábbis nem úgy, ahogy a fájdalom okozta kusza gondolatai sugallják. Ha magyarázatot nyer, akkor talán nem fogja többet vesztesnek érezni magát.

Mindenki megérdemli, hogy a kérdésére választ kapjon, hogy az okot megismerje...

... de borzasztóan nehéz, amikor a választ nekünk magunknak kellene megadni a másik részére.

Fekete-fehérben

A decemberi amerikai Vogue-ban új képek Angelina Jolie-ról. Fotós: Mario Testino 



2010. november 19., péntek

Citromos tea

Ráakadtam erre a képre és megkívántam a citromos teát. Soha nem készítek, pedig gyerekként budás kenyér mellé mindig ezt ittam... Budás kenyér nem is létezik nekem citromos tea nélkül. :)))
Van még itthon narancsos teakeverék, tökéletes lesz a citromos teához, majd máskor készítem fekete teából. Most sokkal jobban esik így és annyira szeretem, ahogy a tea csodás naracsos illattal is belengi a lakást. 

Mindenkit megcsalnak? 2.

Ha már a félrelépés és a férfiak közötti összefüggést említettem, akkor azt is el kell mondjam, hogy két dolog irritál a legjobban:
Az első (1):
Amikor arról kezdenek el hosszas fejtegetésbe merülni, hogy a férfi genetikailag van így megalkotva. Ezzel igazolva azt, hogy teljesen természetes dolog, ha a vadászösztönét és fajfenntartó ösztönét kiélve keressi az újabb és újabb női ... hogy is mondjam? Áldozatot? Szexpartnert? Társat?

Ezzel az elmélettel csupán egyetlen egy apró bibi van, amit úgy hívnak: önkontroll. Mondhatnám, akaratnak is.
Ez a szép nagy világon, amit röviden úgy hívünk Föld, annyi, de annyi ember szeretne csinálni ezer meg ezer féle dolgot, mégsem teszi. Hova is jutnánk, ha minden vágyunknak teret engednénk? Ha nem lenne önkontrollunk? Nemet mondani pedig mindenki tud. Mindenki! A kérdés inkább az, hogy akar-e nemet mondani? Ha pedig nem akar, ha inkább félre akar lépni... akkor annak a férfinak a fontossági listájában nem az a nő áll első helyen, akit éppen meg akar csalni. Ha tehát a feleségét akarja megcsalni, akkor felesége nem elég fontos. Ha a barátnőjét, akkor a bizony a barátnő van a listán eléggé hátul.
Ez van. Ha tetszik, ha nem.
Hogy később ki mint bán meg, elmondja-e, hogy a saját lelkiismeretét megnyugtassa, vagy éppen azért nem szól róla? Kiderül-e egy jóakaró által vagy felelőtlen nyomok buktatják le? Ez olyan mindegy. Ez már egy egészen más vetülete a problémának.

Én, a magam részéről csak azt szerettem volna kihangsúlyozni, hogy lehet egy férfi iszonyú nagy kísértésnek kitéve, ha valamit nem akar megtenni, azt nem fogja megtenni. Minden más csak olcsó magyarázkodás.

2010. november 18., csütörtök

Mindenkit megcsalnak? 1. rész

Eva Longoria is válik. Megcsalta a férje Tony Parker. A szépséges színésző hát nem megtalálta a férje telefonjában azt a több, mint száz szöveges üzenetet, amit a férfi egy másik csapattársa feleségével váltott? (Több részletet nem tudok, de elég nagy a képzelőerőm. :P)
A hírben igazából semmi különleges nincs. Ahogy megcsalta a férje Sandra Bullock-ot, Coleen Rooney-t, Cheryl Cole-t, Victoria Beckham-et, a svéd királynét Szilviát, stb. úgy miért ne csalhatná meg őt is?

Mindig mondom, hogy kétféle nőtípus létezik: 1. akit már megcsaltak és 2. akit meg fognak csalni. :) :P

Ha már eléggé érett egy nő személyisége és jó sok tapasztalattal rendelkezik, tudja ezt, még akkor is, ha őt személy szerint nem csalták meg. Helyesbítek: ha azt hiszi, hogy őt még nem csalták meg.
Ugyanis ha egy kicsit finomítani szeretném a korábbi kategorziálást, akkor 3 féle nőtípust különböztetnék meg:
1. akit már megcsaltak, 2. akit már megcsaltak, de nem tud róla 3. akit meg fognak csalni.

És ki a legszánalomraméltóbb nő? Na, nem az, akit már megcsaltak. Ó, nem! Őt csak sajnálni lehet.
A legszánalomraméltóbb az, aki még annyira tapasztalatlan, magabiztos, hiszékeny, stb... vagy szimplán csak buta, hogy tényleg elhiszi, hogy "az a férfi" őt soha, semmilyen körülmények között, még véletlenül sem fogja megcsalni.
Ha korábban ilyennel találkoztam megpóbáltam észérveket fesorakoztatni a nagy naívsággal szemben, de hamar rá kellett jönnöm, fölösleges. Ezt minden nőnek magának kell megtapasztalnia, vagy a saját bőrén, vagy a környezete által. Ráadásul nem elég 1 eset, az még nem hat látványosan. Ehhez sok, sok eset kell, és sok, sok tapasztalat.

A nő szépen lassan majd rájön, hogy nem elég se a szépség, se a jóság, se a szexuális vonzerő. Nem elég semmi. Ha egy férfi menni akar, megy is.
Szeretném kihangsúlyozni, hogy ez nem jelenti azt, hogy minden férfi csapodár. Á, dehogy! De, mint tudjuk, a kivétel erősíti a szabályt. :) Sőt, azt sem jelenti, hogy pont "az a" férfi fog elkalandozni másik nőhöz, akivel éppen együtt vagyunk. Nem azt mondom, hogy minden férfi, minden kapcsolatában félrelép. Nem. Csupán azt, hogy nem kell azt hinni, hogy kicsi erre az esély. :P

2010. november 17., szerda

A Margit híd budai hídfőjénél...

Tegnap átadták az eddig elkészült Margit hidat. Ez több szempontból is érint, egyfelől azon lehet eljutni a Margitszigetre, másfelelől amúgy is sokat járok arra, úgyhogy nekem fontos az a környék.

A Margit híd budai hídfőjénél van a 4-es és a 6-os villamos megállója. A megállóhoz pedig korábban egy kicsi aluljárón keresztül lehetett eljutni. A városrendezés/építészet (vagy akihez tartozik) szerencsére meghallgatta azt a fohászt, hogy az aluljárót szüntessék meg. Ugyanis babakocsival, járókerettel, betegen, öregen, stb. iszonyú tortúra volt a lépcsőzés. Anyukámmal az utóbbi 2 évben már nem is használtuk az aluljárót, hanem gondosan figyelve a forgalom tempójára mindig az úton mentünk át, remélve, hogy csak nem fog elütni egy autó se. (Eddig bejött, még egyben vagyunk. ;) ) Persze ezzel az akciónkkal nem voltunk egyedül. Aki tehette a földfelszínen haladt át, sokszor az autók között.

Most viszont már nincs ilyen gond. Az aluljárót feltöltötték földdel, tejesen eltűntették. A helyére pedig egy földfelszíni gyalogosátkelőt építettek. :) Éljen, éljen!
Ma ki is próbáltam, háááát... nem sokon múlt, hogy belénk ne hajtson egy autó, mert a pirossal nem törődve simán gázt adott és mindenen keresztülment. Majdnem rajtunk is. Megtehette, mivel előtte az út egészen a hídig üres volt és a kutya sem látta, hogy mit csinál, csak mi, a gyalogosok. Velünk meg ugyan ki foglalkozik?
Bizony nem ártana egy videókamera a gyalogosátkelőhöz, biztos, ami biztos alapon.

De van ennél nagyobb probléma is. A zöld lámpa pont addig világít, amíg egy normál tempóban közlekedő ember éppen átér. Mondom: éppen...! Aki nem állt a zebránál a zöld kigyulladásakor, hanem mondjuk pár méterrel arrébbról fordult rá a zebrára, az bizony szedhette a lábait. Vagy mondjam úgy, hogy jobb ha sportosan megiromodik, uram bocsá futni kezd?
Hogy babakocsival, kisgyerekkel nem lehet futni? Az öregek se tudnak? A mozgáskorlátozottak se? Igen, ez így van. Hogy akkor velük mi lesz? Hogyhogy mi? Természtesen mindenki a képességeihez mérten fogja szedni a tappancsait, vérmérsékletéhez mérten idegeskedni fog, az autósok meg dudálni fognak. 

Sajnos, nem tudom, miért kizárólag az autósok és az ő forgalmuk az elsődlegesen fontos? Miért nem lehetett kb. 5-8 mp-el meghosszabbítani a zöld lámpánál való gyalogos-átkelést???
Jobb lenne, ha nem az lenne a fő szempont, hogy az autóban ülő(k) 2 perccel hamarabb juthasson el az uticéjához, hanem az, hogy mindenkinek biztosítsák a veszélyetelenebb közlekedést!!

Jövőre királyi esküvő Londonban


Tegnap megtörtént a nagy bejelentés, hogy 2011. nyarán William herceg és Kate Middleton összeházasodik. Mivel Nagy-Britannia Kery szíve csücske, már ezért sem hagyhatom ki a blogból, ezt az eseményt. :) Bár tegnap nem értem rá vele foglalkozni, azért ma mindenképpen jöjjen egy kép a párról.

2010. november 14., vasárnap

Eva Mendes Madridban...

... egy egészen különleges, zöld Prada ruhában.


Forrás: hola, dailymail.co.uk

Műmell... és a tényleges rizikófaktorokat nem is láttam

Gondoltam megnézem ma a 2009-es - tehát teljesen frissnek tekinthető - amerikai dokumentumfilmet, a "Halálok: Szilikonmell"-t.
Alapvetően nem érdekelne a téma, mivel egyáltalán nincs szükségem szilikonmellre, se ezzel kapcsolatos információszerzésre. Csak egy dolgot tudok biztosan, méghozzá azt, hogy szinte minden reggel megy egy reklám a fiataloknak szóló rádióban: egy plasztikai sebészet hírdeti magát gátlástalanul arra ösztönözve a fiatalokat mindenféle akcióval, hogy mindenképpen műtessék meg magukat. Ha csak 1-2-szer hallottam volna, akkor azt mondanám, hogy na tessék, ez ellen se lehet tenni... de azért az durva, hogy szinte minden reggel ezt duruzsolják a fiatal lányok fülébe. :(

De hol is tartottam? A dokumentumfilmnél... Sajnos lemaradtam róla, csak a legvégét láttam, amikoris az egyik neves plasztikai sebész arról beszélt, hogy ő egyáltalán nem hajlandó megműteni a fiatalokat. Hogy miért? Mert átlagban kb. 12 évente cserélni kell (!!) az implantátumot. Ahogy fogalmazott, egy életre szóló műtétsorozat vár a pánciensre. Tehát ha huszonévesen betették, akkor azt harmincvalahány évesen újra kell cserélni, majd negyven valahány évesen... aztán hatvan valahány évesen...
Kár reménykedni. Arról nem is beszélve, hogy a hosszútávú hatásokról bárki bármit is mond és hiteget, az nem kőbe vésett, megmásíthatatlan igazság. Ha pedig kiveteti az illető, akkor ott marad a kinyújtott bőr, hiszen annak az tömésnek helyet kellett kialakítani és meg kellett nyújtani a bőrt. Már csak én teszem hozzá, hogy semmi sem tart örökké és semmi sem marad ugyanolyan. Ezért ha később nem a csereidő eljövetele miatt kell cserélni, akkor azért, mert élettanilag magától megnyúlhat a bőr és a tömés egyszerűen máshová fog csúszni, kerülni, mint ahogy az eleinte volt.  Ezen viszont nem szabad csodálkozni. Az eredeti (nem kitömött) mell bőre is megnyúlik az idő múlásával, pedig ott természetes mellállomány tölti ki a bőrt.

Amúgy sok mindent megértek én... és nem akarok erre a témára több szót fecsérelni és a műmellekről (pontosabban: mellkasi bőrkitömésről) eszmecserét folytatni.
Mindenkinek a maga élete, kínja, pénze és fájdalma/boldogsága. Maradjon is így. ;)

2010. november 13., szombat

Music - Miley Cyrus - Who Owns My Heart

Az énekesnőt nem bírom, amilyen fiatal, annyira túljátsza magát... a klipp is "túl sok". Majd ha idősebb lesz, rájön, hogy nem kell folyton túlzásba esni és talán megtanulja, hogy egy idő után nagyon unalmas és szánalmas, ha egy nő folyton baromira szexisnek akarja beállítani magát.
Viszont a szám tetszik, mert teljesen a 10 évvel ezelőtti disco(house/dance) slágereket juttatja az eszembe. Egyelőre jó lesz új számnak az edzésekhez. 

2010. november 12., péntek

Lakásbelső... marokkói ihletésű hálószoba

A hálószobámat tekintve térben igazán nem bővelkedek. Úgy is mondhatnám, hogy csak háló, a szoba megnevezést már túlzásnak érzem. :)

Ebből adódik, hogy nem a hálószoba jellege dominál. Van benne szekrény és polcok (lényeges a helykihasználás) és persze egy ágy, amin alszok. Már régóta szeretnék rajta változtatni, hogy még otthonosabb legyen, még hálószobásabb, de mivel szeretem a maximumot kihozni a dolgokból, még nem történt semmilyen változtatás. :P
Persze ha lenne egy nagy terem... sok lehetőségem, akkor azért tudnék nagyot álmodni... ;)

Nini, majonéz!

Sajtos majonézes zsömlét eszek. :)
Pár napja mindenre majonézt teszek.
Fogalmam sincs, hogy honnan jött a sajtos majonézes zsömle ötlete, az biztos, hogy korábban soha nem csináltam ilyet... ráadásul mikor szoktam rá a majonézre?????!!!!

Határozottan emlékszem, hogy soha nem tartottam itthon majonézt. :S

2010. november 8., hétfő

Kabát a Burberry-től

Végre egy olyan kabát, ami tetszik.
Még akkor is tetszik, ha ilyet soha nem varrnék és nem hordanék. Ennek az az oka, hogy kétsoros gombolású és csak azokon mutat jól, akik annyira deszka vékonyak, mint Victoria Beckham.

2010. november 6., szombat

Tulajdonképpen mit akar egy nő?

A férfi ösztöneitől vezérelve vadász.
A nő pedig szereti, ha becserkészik. Ha a klasszikus felállásra gondolunk, akkor ez pont így van jól.

Na, de meddig maradjon meg a férfi vadásznak?

Egy kapcsolat elején, az érzelmek és az újdonság vonzó erejének hatására a férfi a választott nőre fókuszál minden idegszálával. Ez talán a legszebb és legizgalmasabb időszak, miközben a legnagyobb érzelmi hullámokat is ez képes generálni. Hol a teljes nyugalom, hol a felfokozott vágy, hol pedig a gyötrő kétely örvényében vergődik a nő. Ha az érzelmek igaziak és tartósnak bizonyulnak, akkor legoptimálisabb helyzetben elhangzik a férfi részéről az a bizonyos bűvös mondat, hogy leszel-e a feleségem?

Egy házasság pedig olyan lesz, amilyenné a két fél teszi, de az biztos, hogy az évek során az érzelmek lecsillapodnak és a kapcsolatot mozgató erők egyensúlya máshová tevődik.

De mi lesz a férfiban szunnyadó vadásszal?
Mennyire marad vadász? Akár-e még vadászni és ha igen, hagyja-e ezt az ösztönt újra előtörni? Ha pedig erre is igen a válasz, akkor ehhez milyen utat választ?
Jó, tudom, egy házas férfi lehetőségei korlátozottak, de azért nem kell sajnálni őt, hiszen ott van a csodafegyver: az internet. Vagy inkább csodaterep? Egy olyan hatalmas erdő, amiben ha jó helyre téved a vadász, rengeteg vadat találhat. Rengeteg nőt. Igen, pontosan a nemzetközi barátkozós-társkersős oldalakra gondolok. Gyakorlatilag Quatartól Japánig a kínálat hihetetlenül széles. Hogy ott még sem hús-vér nők vannak? Dehogynem! Ha pedig nem tetszik egy brazil lány, akkor még mindig lehet magyart is találni.

Meddig fog elmenni a vadász? Mégis mit keres? Miben éli ki magát és az meddig lesz neki elég? Otthon ott a feleség, akit szeret. A nő pedig szereti a férjét. A nőnek vajon hiányzik-e az a régi vadász? Akarja-e érezni, hogy a férfi újra erős, mások által megismerni vágyott férfi-e?
Tulajdonképpen mit akar egy nő?

És mit él át, ha megtudja, hogy a férfi egy nemzetközi társkeresőn ismerkedik? A férfi, a vadász, a férje... !

Valószínűleg összeszorul a szíve és hirtelen nem érti. És én rosszul teszem-e ha ejuttatom a feleségnek azt az infót, hogy a férje pontosan hol is vadászik?
Inkább vadásszon tovább és otthon legyen minta férj?
Ezzel elősegítve, hogy talán ráakad egy másik nőre, aki elindítja őt azon az úton, aminek a végén a feleség egyedül fog maradni?
Vagy azonnal lépjen közbe és legyen vita... ?
Mi a jobb döntés? Mi a helyes választás? Tudom, minden személyiségfüggő, az egész kapcsolat a nőtől és a férfitől függ, a saját kis harcaiktól, érzelmeiktől, tulajdonságaiktól, problémamegoldó képességüktől és akaratuktól. Tehát mi a helyes választás?

Nem tudhatom. Nem is az én problémám, de abban hiszek, hogy nem véletlenül történnek a dolgok. Ha a férfi újra a vadászösztönét akarja kiélni, akkor annak oka van. A bennem élő nő pedig nem hagyhatja a csalást, így szóltam az egyik ismerősömnek arról, amit tudok. Ő a nő jó barátja... most ennek az ismerősömnek a kezében van a döntés, hogy hogyan tovább?

Átlagos történet? Igen, miközben azt remélem, hogy nem. Én olyan férfira vágyom, aki belül mindig vadász marad, de ha engem választ, akkor megálljt parancsol az ösztöneinek... a vágyamon pedig nem akarok változtatni, még akkor sem, ha túlságon is rózsaszín. ;)

2010. november 3., szerda

... Smoky eyes

Ma újra gyakoroltam. Egyre jobban megy, de nagyon könnyű elrontani. Sajnos az is igaz, hogy nappali fénynél egyszerűen szörnyű. Csak este mutat, de akkor nagyon. :)