Haladok a tanulással :)

Az utóbbi hónapokban újra angolul tanulok. Egyedül. Magamtól. 

Úgy voltam vele, hogy könyvem sok van, kb. azt is tudom, hogy mit tanultam már korábban (amiből jó sokat elfelejtettem) és mit kellene megtanulnom. Nem mentem tanárhoz, se tanfolyamra, inkább bíztam magamban. 

Ez nem éppen a legegyszerűbb út, főleg mivel nincs számonkérés. Az ember saját magával szemben pedig mindig elnézőbb. Sajnos, volt sok üresjárat is, sokszor nem esett jól tanulni és sokszor külső tényezők hátráltattak, amivel mindig újabb és újabb hasznos időt veszítettem.

Most viszont eljutottam addig, hogy jó lenne egy tanár, aki segítene. Evidens lett volna, hogy a régi tanáromat keressem meg, akit már jól ismerek és aki jól ismerem engem. Mégsem e mellett a verzió mellett döntöttem, hanem inkább egy új tanárt kerestem. Ennek az az egyszerű oka,  hogy egy ismeretlennel szemben sokkal nagyobb a megfelelési kényszerem. Nekem pedig vizsgára kell(ene) felkészülnöm ugyebár.

Ma jött el a nap, hogy megtartsuk az első próbaórát, ami egészen jól sikerült. :) Nagyon szimpatikus a lány, aki tanítani fog, de ami ennél is fontosabb, hogy reális esélyt lát arra, hogy kb. 2 hónap múlva sikeres vizsgát tegyek. Persze addig még rengeteget kell tanulnom, gyakorolnom, és csupán az alapszintnek "megyek neki", de nekem ez akkor is nagy szó. 

Nagyon boldog vagyok, hogy egyáltalán eddig eljutottam... 

Legszívesebben ugrálnék örömömben. :)))

Sötét hajszín világosabb tincsekkel

Nincs sötétbarna vagy fekete hajszínem és nagy valószínűséggel soha nem is lesz. Inkább vagyok szőke típus, mint fekete. Igazából nem is nagyon foglalkozom a sötét hajszínnel, de mostanság mégis van valami, ami nagyon tetszik.

Kim Kardashian perfekt haja ugyanis egyszerűen lenyűgöz, gondolom használ időnként jó pár póthajat, de ez nem baj.
Jó fodrásza van, az tény. 


A 2011-es grammy díjátadó ünnepség idején pedig volt néhány színezett tincse, ami nagyon tetszett nekem.

Mert próbálgatni jó

Tegnap vettem egy csirkemellet. Szokás szerint pácolni akartam, de kevésnek bizonyult a kedvenc szójaszószom. Mehettem vissza a boltba. Még "szerencse", hogy csupán egyféle volt, így a válogatásra nem kellett időt pazarolnom.

Nem így nézett ki,
de majd legközelebb...

Szinte biztos voltam benne, hogy ez a sós változat, miközben én az édesebb verziót szeretem, de a pác így is jól sikerült. Egy napot pihent a hús a hűtőben és ma elővettem, hogy megsüssem.

Az egyik főzőműsorban a kínai szakácsnő azt mondta, hogy a csirkedarabok azért maradnak finom, porhanyósak, mert sütés előtt egy kevés kukoricalisztet tesznek rájuk. Azóta is terveztem, hogy ezt kipróbálom. Tehát vettem a húst, összemancsoltam egy kis kukoricaliszttel és már sütöttem is.

Érdekes lett az eredmény. A hús tényleg puha maradt, nagyon is. Szépen meg is pirult, látványra is nagyon kívánatos volt. Csupán az íze lett kicsit másabb. Hiányzott az az igazi sült íz, az a minimális kéreg, amihez hozzá vagyok szokva.

Póbálgattam, eszegettem, kóstolgattam, mire majdnem megettem az egészet. Bizony jó lett. :)

Varrógépjavítás nia módra :)

A varrás, mint hobby igazán kreatív és élvezetes elfoglatság. Ha eltekintünk attól, hogy utálok szabni és az összefércelést sem kedvelem, sőt a hosszú varrási részeket sem, akkor tulajdonképpen az egyik legrégebbi kedvenc elfoglaltságomhoz jutunk.

Amit viszont már régóta nem gyakoroltam, ugyanis az imádott Toyota varrógépem egy ideje nem hajlandó normálisan hurkolni. Minden elképzelhető dolgot átállítottam már rajta, de az eredmény elkeserítő volt. A laza hurkolástól a borzasztóan laza hurkolásig mindent képes volt előadni, csak szép, stabil, normális hurkolást nem.

Még a tűket is cserélgettem, hátha rosszul választom meg egy adott anyaghoz a tűvastagságot és az a gond. Igaz, hogy soha korábban nem volt ilyen problémám, de hátha hirtelen pont a tűvastagság a szűk keresztmetszet. Végül be kellett látnom, hogy nincs más megoldás, el kell vinni egy szerelőhöz, csakhogy az macerás dolog. Így hát nem történt az ügyben előrelépés. Telt múlt az idő, a gépem jól elvolt a szekrényben a neki rendszeresített helyen, én meg már rég letettem arról, hogy bármit is megvarrjak.

Történt pedig, hogy a múlt héten drága édesanyámnak ecseteltem a problémám, miszerint a farmeromat meg kellene varrni, de úgy néz ki, hogy kézi varrás lesz belőle, mert a gépem még mindig nem jó. Erre ő azt találta mondani, hogy miért nem nézem meg az orsót? Hátha rossz orsót használok.

Nagy szemekkel néztem rá és nem értettem. Hogyhogy rossz orsót? Nem használhatok rossz orsót! Az utóbbi időben még csak nem is vettem orsót, egy régebbi van a gépben és a gép régen működött orsóstól mindenestől.

A Toyotám hibája viszont olyan banális lehet, a farmer megvarrása pedig olyan sürgőssé vált, hogy bizony leszedtem a szekrényből a gépet, a varródobozommal együtt és leültem eléjük.

Gondoltam egy próbát megér a dolog. Elővettem az összes orsómat és elkezdtem összehasonlítgatni őket. Rájöttem, hogy a gépben lévőnek a legszélesebb az oldalsó része, kb. 1mm-es, miközben van amelyik 0,8, sőt, ami kb. 0,6 mm-es. Ez ám a felfeledezés! Viszont ezen kívül abszolúte mindenben megegyezett minden orsó. Figyelembe véve, hogy kicsi műanyag mütyürről van szó (ami pár éve kb. 30 Ft-ba került), az eltérés, amit találtam, igazán lényegtelen dolog ...
... gondolhatnánk... és mégsem!!!!!

Kivettem a gépből a régi orsót és a legvékonyabb szélűre csévéltem fel a kék cérnát, majd behelyeztem a gépbe. Aztán fogtam a farmert - semmi kedvem nem volt próbaöltéseket végezni - és már varrtam is. Úgy voltam vele, hogyha megint rosszul hurkol, majd legfeljebb kibontom a cérnát és végül varrok mindent kézzel.

De láss csodát!

A gép olyan szépen, simán és normálisan hurkolta a szemeket, olyan szépen siklott az anyag tetején, mint annak idején, amikor még nem voltak vele gondok!

Hogy örülök-e neki? Nagyon!
És közben újra leckét kaptam az élettől arra vonatkozóan, hogy sokszor a legapróbb részletben rejtőzik a dolgok lényege. Igenis nem szabad alábecsülni semmit, még egy kicsi, műanyag orsó oldalsó részének vastagságát sem. :)

Vajon mit is kell újra elkezdenem?

Itt most annak kellene következnie, hogy ügyesen és szorgalmasan újra edzek és alig kell leadnom pár kilót. Csak hogy nincs így.

Az év már jó régen elkezdődött, én pedig szépen lassan gombócformát vettem fel. Sőt, pontosabb lenne, ha úgy fogalmaznék, hogy visszagombócosodtam. :) Tavaly - nagy szomorúságomra - nem sikerült elérni a tavaly előtti súlyomat (pedig sokat dolgoztam érte) és ahelyett, hogy onnan folytathatnám, ahol decemberben abbahagytam... bizony sokkal rosszabb helyzetből folytatom, ugyanis visszaszedtem minden egyes kg-t és apró grammot, amit csak vissza lehetett szedni.

Pedig tavaly olyan jól alakult minden, legalábbis fizikailag. Nagyon szépen fejlődtem. Hetente többször 10-15 km-eket kocogtam és a végén többször lefutottam a félmaratoni távot. Nem mondom, sérülésekből is kijutott rendesen és a dínó is nehezen viselte a strapát, de haladtam előre a célom felé.

Aztán valahogy elment a kedvem mindentől, majd jött a karácsony, a kedvem nem tért vissza és máris január közepén jártunk. Azóta pedig szorgalmasan próbálom elkezdeni a diétát és az edzést, de valahogy nem vagyok a régi.

Ha belegondolok, el se hiszem, hogy minden munkám semmivé vált. Ugyebár itt vagyok gombócként. Az igaz, hogy aranyos gombócként, de a aranyos gombócok senkinek sem tetszenek. Nekem se. Ráadásul most még egy 5 km-es táv is megviselne rendesen, ha éppen futni lenne kedvem. Annyira messzinek tűnik minden, ami pár hónapja még természetes volt.

Csak az a fránya mérleg, csak az maradt ugyanaz! Egy picit sem lett kedvesebb, vagy elnézőbb.

Pedig muszáj lesz összefognunk, a mérleg, a dínó és én. Már csak komolyan kell vennem... újra. Próbálkozom, próbálkoztam, holnap is nekikezdek, hátha...

Mai Japán

Vajon tegnap este mit néztem a tévében? Egy beszélgetést Japánról, amit már régóta vártam.

Van egy sorozat az MTV1-en, aminek a címe Barangolások öt kontinensen. Ennek volt a soron következő epizódja. Érdekes egybeesés, hiszen most amúgy is minden hírek Japánnal kezdődik.

Tegnap 8,9-es földrengés és cunami Japánban

Tegnap hatalmas földrengés rázta meg Japán északkeleti partvidékét. Az utolsó értékelés szerint a Richter skála szerint a 8,9 -es besorolást kapta. Ez a mért és ez alapján nyilvántartott földrengések közül az eddigi 5. legerősebb földrengés volt. A földrengés pedig cunamit indított el, ami az egész térségre kiterjedt, néhol elérte a 10 m-es magasságot, mégsem a magasság volt igazán félelmetes, hanem a gyorsasága és az ereje. . Hírek percről percre itt.

Azt valószínűleg mindenki tudja, hogy Japán fekvése miatt állandóan jelentkező földregéseknek van kitéve, de érdekes, hogy a jelenlegit összefüggésbe hozzák (egyesek) az úgynevezett szuperhold jelenséggel. Ez pedig a tudmányos magyarázat.

A ma reggeli beszélgetésből pedig megtudtam, hogy "ez természetes, hogy műszerekkel lehet érezni (mármint a földrengést hazánkban), de olyan meglepő dolog volt, hogy nemcsak szeimográfokkal, hanem érzékeny berendezések, patikamérlegek reagáltak erre a földrengésre... itt Budapesten. Ez egy kicsit meglepő volt számunkra is." - mondta a szakértő.

A tél utolsó hópelyhei

Újra esett a hó és én szeretem a havat. :)

Este hóesésben jöttem hazafelé. Nem voltak nagy pelyhek, mégis sűrű föggönyt képeztek.
Nem törődtem a mellettem elhaladókkal, csak felfelé néztem és néha megpróbáltam bekapni egy-egy hópihét.
Tudom, hogy már vége a télnek, ez csupán Tél tábornok utolsó próbálkozása volt. Mégis élveztem, ahogy a háztetők lassan újra békés, fehér takaró alá bújtak.
Ha csak pár órára is.

Nem régen kinéztem az ablakon. Már az eső esik. Reggelre nyoma sem lesz az esti csodának.