Van, hogy az ember előre érzi

A múltkoriban megismerkedtem valakivel, véletlenül. Az élet úgy hozta, hogy egyszerre voltunk ugyanott, ugyanabból a célból és az élet valahogy mellé sodort.

Akkor, ott, segített nekem. Csak azzal, hogy ott volt, hogy figyelt rám és elvonta a figyelmem, hogy megnyugodjak. Érdekes érzés lett urrá rajtam utána. Azt éreztem, hogy nem akarom elveszíteni és ezért igyekeztem - a lehetőségeimhez mérten - mindent megtenni. Ő pedig nem tűnt el, hanem további segítséget ajánlott fel... olyasmit, aminek nagyon örültem és amire tudom, hogy tényleg számíthatok.

Persze a történetben nem az a legkülönösebb, hogy egy ismeretlen a segítségét ajánlja fel, hanem az, amit közben érzek. Mivel a véletlenekben nem hiszek, ezért valahol mélyen legbelül tudtam, hogy el fog jönni a pillanat, amikor majd neki lesz szüksége rám. Annyira abszurd dolog ez így, leírva. Főleg, hogy a másikat nem is ismerem és mindezt egyetlen egy találkozás alapján gondoltam.

Ez a gondolat, hogy az élet nem véletlenül rendezte meg a mi találkozásunkat, egyszerűen nem hagyott nyugodni. Ahogy teltek a napok, egyre inkább hittem, hogy nekem is adnom kell majd neki valamit. Valamit, amire neki lesz akkor és ott szüksége. Nem tudom, mennyire befolyásoló egy ilyen mély hit, mennyire vonzza be a valóságos megtörténést. Ráadásul eléggé felszínes és szkeptikus vagyok sok mindenben.

Így hát ez a gondolatsor is elmentődött a tudatom azon szegletébe, ahol már nem foglalkoztat igazán, de megmarad, mint szilárd hit.

És milyen fura az élet? Még ki sem tudtam használni azt a segítséget, amit ő ajánlott fel, még alig telt el 2 hónap, hogy találkoztunk, és pár órával ezelőtt már tudtam, hogy miben segíthetek neki. Legalábbis remélem, hogy amit felajánlottam, az segíteni fogja őt. A lényeg, hogy elfogadta és holnap találkozunk, hogy odaadjam neki... jelenleg az idő igen fontos tényező és mindennél jobban szeretnék a hasznára válni.

Most nyugalmat érzek, mint amikor valamit előre sejt az ember, szinte már biztos benne és amikor megtörténik, nem lepi meg. Pedig annak, hogy rám bármiben is szüksége legyen, szinte nulla esélyt adtam volna a józan ész diktálta lehetőségek alapján.

És tessék... van, hogy az ember előre érzi azt is, ami elméletileg szinte lehetetlen, hogy bekövetkezzen. Előre érzi, és még sokáig sem kell várnia rá.

Újabb reggel indulással a klinikára

Valahogy nem érzem jól magam. Lassan pedig öltöznöm kell és menni a Klinikára meglátogani a nagymamám. Fogalmam sincs, hogy mikor lesz olyan állapotban, hogy megműtsék és fogalmam sincs, hogy mi lesz vele utána.


Sajnos ebben semmi pozitív, de most úgy érzem, mintha semmiben sem lenne. Tudom, hogy ezen csak magam változtathatok... így hát ki kell találnom, hogy hogyan?

Music - Szabó Zsófi - Hol a nagy ő?

Kellett volna

Hoppá, hoppá, de régen jártam itt.

Egyszerűen csak elúsztam a tanulással és amikor volt szabadidőm, valahogy nem volt kedvem ide benézni. Írni kellett volna... és ettől a "kellett volna"-tól inkább menekülhetnékem lett.

Még nem mondom, hogy elkezdtem, ...

... várjunk vele egy hetet, de azért azt hiszem, hogy ma végre megtört a jég. Már hetek óta készülök arra, hogy komolyan vegyem a szokásos diétámat. Az utóbbi hónapokban bármennyiszer is rugaszkodtam neki, pár nap alatt kudarcot vallottam.

Na, de most... ! Olyan ügyes leszek, hogy öröm lesz nézni! :)

Az első lépésen túl vagyok. Most este edzettem egy finom, kis 2,5 órát és egészen jól bírtam kedvileg. Hiszen mindig az a legfontosabb, hogy fejben mennyire vagyok elszánt és kitartó, a kedvem meddig bírja a strapát. Szerencsére, most semmi gond nem volt. Így már tervezgetem a holnap délelőttöt. Ha minden jól megy, akkor jöhet egy szolíd 2 órás edzés és este megint egy 2 órás. Most szurkolok magamnak, hogy minden jól alakuljon és le tudjam győzni az ellenállásom.

Mindenesetre beállítom a telefont csörgőre, hogy nehogy átaludjam a reggelt és az edzésre szánt időt. :D

Hogy most mi is a legfontosabb nekem?

Manapság minden időm tanulással telik. Kivéve persze, amikor nem vagyok hajlandó foglalkozni az angol nyelvvel, mert már csömöröm van tőle. Pedig szeretem tanulni, tényleg szeretem. Amennyire utáltam gyerekkoromban, annyira megkedveltem az utóbbi 3 évben. Bevallom, ehhez hozzájárult az is, hogy volt valaki, aki fontos volt nekem és vele csak ezen a nyelven tudtam kommunikálni.

Ma már viszont egyértelműen a vizsgapapír megszerzése miatt tanulom. Hónapokig egyedül és 1 hónapja egy tanár segítségével. Az idő pedig hihetetlenül gyorsan repül. Már csak 1 hónapom van a vizsgáig...

Az ilyen kertet is nagyon tudnám szeretni

Music - Antonia - Shake it Mamma

A tegnapi angol királyi esküvő után

Túl vagyunk a nagy napon is. Szeretem az esküvőket, a királyi esküvőket kiváltképp. A tegnapi is szép volt. :)

És közvetlenül a nászút előtt, az esküvő után:

A holnapi angol királyi esküvő előtt ... ... Kate és William

Forrás: dailymail.co.uk

Kate Middleton és az eskövő előtti utolsó éjszaka

Holnap jön a nagy esküvő, amit az egész világ élőben fog nézni. Meglepve tapasztaltam, hogy 3 magyar tévécsatorna is élőben fogja közvetíteni. Ez azért egy kicsit túlzás, nem?

Mindenesetre én is várom, mert szeretem az esküvőket, főleg a királyi esküvőket. Ez pedig a non plus ultra lesz. :)

Ma van az utolsó éjszaka a nagy nap előtt. Kate Middleton az édesanyjával és a húgával a Goring Hotel Belgravia szállodában fogja tölteni ezt az éjszakát, stílusosan, ilyen körülmények között:

Kate Middleton a nagy nap előtt a húgával és az édesanyjával

Forrás: dailymail.co.uk

Music - E.T. - Katty Perry ft. Kanye West

Kedvelem Katy Perryt? Igen! Kedvelem Kanye West-et? Igen! Sőt, egy időben még a telefonom csengőhangja is az ő egyik száma volt. És E.T? "Őt" egyenesen szeretem! Akkor hát nem meglepő, hogy a következő számot is szeretem. :)))

Ízorgia ... magyarázat

Gyorsan készítek egy cappuccinót, írok újra a tegnap este készült csirke tazsinról és utána futok hajat festeni. :) Tegnap óta már azt is tudom, hogy ez angolul úgy van, hogy "to dye". Remek. Akkor, hát most jöjjön a finom ital.

...

Na, itt is vagyok. Tazsin. A tazsin (tadzsin) egy marokkói cserépedény és mind az edényt, mind a benne készült ételeket tazsinnak hívják. Nekem sajnos nincs ilyen edényem, sőt Marokkóban sem jártam még, de tervbe van véve. ;) Na, tehát így a főzéshez az én imádott wokomat használtam. Fogalmam sincs, hogy mennyivel lett volna finomabb az étel, ha nem wokban készül, de ezt most már nem is fogom megtudni.

Viszont a lényeg, hogy reggel első utam a hűtőhöz vezetett újabb ízlelésre és meg kellett állapítanom, hogy sokkal finomabb volt, mint amilyennek tegnap este éreztem. Ehhez az is hozzájárulhatott, hogy a csirke időközben kihűlt és hidegen az édes ízek megszelídülnek, sokkal jobban illeszkednek a többi ízhez.

Így hát délben boldogan készítettem egy kis főtt rizst és az ebédem igazán finom volt. :) Most pedig mindjárt indulok és viszek magammal egy kis kóstolót is.

Ízorgia... az íz ok, bár az orgia kicsit sok lett :D

Életben azért jobban néz ki, de hát a telefonom
nem éppen egy csúcsfényképezőgép

Alkottam valami különlegeset. Finom lett, csak valahogy ... valahogy nem az én világom.

Fene tudja, remélem holnap jobb lesz róla a véleményem, addig ellesz a hűtőben.

Egyenlőre még szoknom kell, pedig aztán tényleg minden finom dolgot beletettem: csirkehúst, mandulát, fügét, padlizsánt és egy rakat fűszert. A csirként imádom, a mandulát a legeslegjobban imádom, a padlizsánt is, a fügét is kedvelem, csak a rakat fűszer, az fog ki rajtam.

A rakat fűszer valahogy nem az én világom. Főleg nem a kurkuma. Nem tetszik, nem szeretem.

Pedig olyan jól hangzott, hogy 'csirkés tazsin'. Azt hiszem legközelebb a saját fejem után megyek és máshogyan fogom ízesíteni.

Addig is adok neki még egy esélyt. Holnap főzök ki rizst és újra nekifutok, hátha jobban el fogom tudni fogadni, de legalábbis nagyobb kedvvel fogom megenni. :)

Valami van a levegőben?

Azt hiszem ma mindenki egy kicsit zizi, mintha a tavaszt éreznék az emberek vagy csak szerelemre vágynának. Nem is tudom.

Bár, hogy őszinte legyek, a szerelemnek egy picike nyomát sem látom, inkább mintha mindenki a testiségre vágyna. Igen, ez a jobb kifejezése a dolognak.

A dínó még mindig rossz

Hol is tartottam? Már nem is tudom, a napok repülnek a dínó pedig még mindig rossz.

Volt ugyebár az 1. számú szerelő, akit ajánlott a szaküzlet. Legutóbb 6 napja beszéltem vele, amikor azt mondta, hogy mindenképpen hívni fog és jön.

Ez már a 3. ígérete volt és nem hiszem, hogy van értelme újra felhívnom és megint megkérnem, hogy legyen már olyan jó és jöjjön már el megjavítani a gépet. Be kell látnom, hogy ez a szerelő vagy kétoldali munkaundorban szenved, vagy annyira sok a munkája, hogy egy egyszerű mezei (otthoni) ellipszis trénert már meg se hajlandó javítani. Bármelyik is igaz, őszintén sajnálom a feleségét/barátnőjét. El se merem képzelni, hogy a magánéletében milyen ígéretei lehetnek. Brrr... na, az ilyen típusú pasiba tilos beleszeretni és soha, de soha nem szabad hozzá feleségül menni. :))

Így hát eljutottam oda, hogy kerestem egy újabb szervizt. Kiválasztottam egy honlap alapján szimpatikusnak tűnőt és már hívtam is. Kellemesen elcsevegtem a vonal másik felén lévő férfival, aki végül azt mondta, hogy ők bizony 1-2 napon belül kijönnek, de mindenképpen írjak e-mailt. Mit volt mit tenni? Levélben is leírtam a gondom, megadtam minden elérhetőségem és vártam. Igaz, hogy csak 1 napot. Sajnos nagyon türelmetlen lettem és már nem akarok hetekig várni egy újabb szerelőre. Így, mivel csak nem csörrent meg a telefonom, sem e-mail-es válasz nem jött, újra nekivágtam az internet világának.

Megint kiválasztottam egy szimpatikusnak tűnő szervizt és újra telefonáltam. A vonal másik felén szintén egy szimpatikusnak tűnő férfi volt és én újra megadtam az összes elérhetőségemet. (Lassan minden szerelő ismerni fog, csak én nem őket. :P) Állítólag ő élőben is látható lesz, méghozzá holnap este. Megígérte ugyanis, hogy kijön és megnézi az áldozatot és el is fogja szállítani. (??) Hiába mondtam, hogy csak a vázban nyikorog valami, semmilyen mozgó résznek nincs baja. Fő az előrelátás! Majd nagy autóval jön és elviszi. Kész.

Nem igazán tudom, hogy most mit gondoljak és egyáltalán örüljek vagy sírjak?? Mindenesetre a helyzet változatlan. A dínó rossz, én pedig várok.

Az agy működése alvás közben

Hogy most éppen mit néztem? Valami érdekeset, mert engem az ilyesmi is érdekel.

Acsády László előadása

Kery képei Miamiból, 1. rész

Történt, hogy Kery, december végén elrepült Miamiba és csak január végén jött vissza. Kaptam tőle pár képet és végre megvan az engedély is, hogy feltegyem őket. Akkor hát jöjjön pár szépséges fotó. :)

Férfi logika és persze a dínó még mindig rossz

Végre hozzájutottam némi ennivalóhoz. Vettem pár kiflit és készítettem sajtos szendvicset. Ideje volt, mert már nagyon éhes voltam. Hogy a sajtos szendvicsnek semmi köze a diétához? Ez így van és ahogy szomorúan szemlélem a dínómat egy jó darabig nem is lesz. Mármint nekem nem lesz közöm a diétához.

Tudom, mehetnék a szigetre és hasonló frenetikus ötletek, csakhogy erősen fúj a szél és hétágra süt a nap, én pedig egyiket sem kedvelem edzés közben.

Így hát marad a várakozás a szerelőre. Hát, persze, hogy szerelőre. Naná, hogy tegnap sem jött. :(

Komolyan elgondolkodtam azon, hogy én bizony nem értem a férfi logikát, egészen pontosan a szerelői férfi logikát. Számomra ez egyenesen megfejthetetlen.
És még a női logikára mondják azt, hogy bonyolult és érthetetlen! Á, dehogy!

Itt van ugyebár a dínószerelő. Másfél hete beszéltem vele, pontosan tisztáztuk, hogy hol lakok, kérésére sms-ben azonnal el is küdtem az adataimat, hogy írásban is meglegyen neki és még abba is belementem, hogy elég előző nap szólnia telefonon és én itthon fogom várni, csak jöjjön. De ő úgy eltűnt, mint a tavalyi hó.

Aztán tegnapelőtt megkérdezte, hogy tegnap otthon leszek-e? Mondtam, hogy igen. Megkérdezte, hogy egész nap otthon leszek? Mondtam, hogy igen. Jó, akkor mindenképpen jön és előtte még hív is. Majd kérte, hogy újra küldjem el az adataimat sms-ben.

Aztán megint nem jött.

Én pedig nem értem.

Mi a fenének kérdezi meg valaki, hogy otthon vagyok-e egész nap és ígéri meg, hogy jön, ha egyáltalán nem jön? De jobbat mondok. Valószínűleg ő már a beszélgetésünkkor pontosan tudta, hogy másnap milyen munkái lesznek, vagyis, hogy kb. merre fog a városban lenni. Tudta, hogy ő hol lakik és én hol lakom. Ebből női logikával arra következtetek, hogyha tényleg el akart jönni hozzám, akkor kb azt is tudta, hogy az mikor lesz. Reggel? Vagy a déli ebédje helyett? Netán az utolsó mukája után? Hiszen csak megtervezte már este 6-kor a másnapi munkamenetét, nem?

De akkor meg mi a lilapöttyöstengerimedúzáért kellett nekem egész álló nap itthon lennem? Főleg a nagy semmiért?!

Belátom, a férfi logika sokkal bonyolultabb és logikátlanabb - női aggyal szemlélve -, mint azt valaha is gondoltam.

Az egyetlen "házi állatom" elromlott

A dínó sajnos rossz. Már egy ideje megint nyekereg.

Így pedig se edzés, se diéta. Dínó nélkül egyszerűen lusta vagyok és képtelen lemondani az édességekről. :D

Végre vettem a fáradtságot és a múlt héten felhívtam azt, aki a legjobban ért az ilyen gépekhez. A beszélgetésünk alapján arra lehet tippelni, hogy a fővázban eltört egy cső a heggesztésnél. Azt mondta, hogy még a múlt heten kijön, de nem jött. Talán ma. Így reménykedve várom, hogy megcsörren a telefonom és megoldódik a probléma.

A pasi készlet nem igazán tetszik

Nem szabad kétségbe esni, ha semmi sem úgy alakul, ahogy szeretnék. Talán ha alapból nem azt várnánk, hogy sikerülni fog, akkor kevesebbet lennénk szomorúak. De lenne annak értelme? Gondoljunk csak bele, ha nem várunk valamire teljes lelkesedéssel, akkor igazán tenni sem fogunk azért, hogy azt a valamit elérjük.

Ördögi mókuskerék. 

Egy dolog tehát biztos, hogy a csalódottság érzése elkerülhetetlen.

Tudom én, hogy már éppen itt lenne az ideje, hogy találjak egy normális társat, csakhogy a feladat sokkal hatalmasabb és sokkal többféle puzzle darabból tevődik össze, mint azt elsőre gondolnám.

Egyfelől nincs hol "véletlenül" ismerkedni. A direkt dolgoktól pedig ódzkodok. Másfelől olyan szinten nem vagyok magammal megelégedve, hogy ezt az összetevőt kár is tovább ragozni, csak ártanék a hangulatomnak. Akkor a leegyszerűsített összetevői listán mi marad még? Hát, ő, maga a férfi!

Mármint maradna, de nincs egyetlen egy árva darab se.

Sokat gondolkodtam azon, hogy vajon talán én rakom túl magasra a mércét? Amikor megyek az utcán gyakran azon gondolkodom, hogy vajon melyik férfival ismerkednék meg szívesen. Szétnézek, nézelődök és valami nagy baj lehet velem vagy a készlettel, mert nagyon ritkán látok "na, az talán még elmenne" kategóriájút.

Nem baj - gondoltam -, akkor felnézek az egyik társkereső oldalra, már úgy is évek teltek el azóta, hogy utoljára ilyen helyen jártam. Figyelembe véve a koromat, olyan koridővallumot állítottam be, ami pont passzolna hozzám. Vártam az eredményt, de az minden reményemet alulmúlta. 

Most vagy az van, hogy minden jobb állapotban lévő pasi nős és otthon nevelgeti a gyermekeit, esténként pedig boldogan beszélget a feleségével, vagy - ami azért valószínűbbnek tűnik - az évek előrehaladtával a férfiak önmagukkal szembeni igényessége egyre lejjebb csúszik. Legalábbis ezt a hatást keltették bennem a látott képek, pedig én aztán tudom, hogy képek csak képek és valószínűleg a valóság egészen más.

Viszont nagy valószínűséggel a valóság nem jobb a képen látottnál, hanem rosszabb. Még pár éve nem ezt mondtam volna, de közben nagyot változott a világ és a képeken a férfiak már igyekeznek a legjobb formájukat hozni. Aki pedig nem, azzal meg - valljuk be -, kár is foglalkozni.

Ha tehát a kép a jól sikerült arcát mutatja az adott illetőnek és én mégis elkeserítőnek találom azt, akkor ott valami nagyon nem stimmel.

Valljuk be, az igazi gond nem az, amikor egy férfi kopaszodik, hanem az, amikor látni rajta, hogy megrágta az idő. Gondosan és szinte dedikálva. Nem úgy, ahogy George Clooney-t. Á, dehogy! Sokkal inkább úgy, mint az öreg paraszt bácsi fejszéjének a nyelét. Erős is, fából is van, de mégis csak szú rágta, foltos és hiányzik belőle itt-ott. :)

Valahol a 35. év táján tudnám meghúzni a határt. Addig még igen csak jó állapotban vannak a magyar férfiak, viszont onnantól hirtelen romlás figyelhető meg. Nem is értem.

Jennifer Lopez, spanyol ékszerek és ázsiai hangulat

Jennifer Lopez új számát az On The Floor-t nem kedvelem. Egyszerűen képtelen vagyok elvonatkoztatni a dalban felhasznált "Lambada" c. számtól. Mivel azt annak idején milliószor hallottam és még a klipjére is pontosan emlékszem, egyszerűen ez így nekem nem emészthető. Öreg vagyok már, na, ez van. :D

Na, meg a termék reklámok... :( ... bár, végülis neki is élnie kell valamiből.

Ennek érdekében egy új spanyol ékszer márka kampányában (Tous) veszt részt és alapmotívumnak az ázsiai stílust választották. A képek egészen jók lettek, az ékszereket pedig melyik nő ne szeretné? :)

Ilyen karkötőket bármikor szívesen elfogadnék:

Hiába jellemzőan ázsiai hatásúa  következő képen a hajviselete, de ez nem 41 éves nőknek való. Ezt a fajta kislányos megjelenést talán hanyagolni lehetett volna, főleg, hogy az ékszer sem látszik. El se merem képezlni, hogy hogyan nézhet ki az eredeti éles és retusálatlan képeken. :D Mindenesetre az esernyő legalább illik a koncepcióba, mint még egy esernyő. :)

Az összhatás jó, csak kár volt Lopezre adaptálni.

Forrás: dailymail

Haladok a tanulással :)

Az utóbbi hónapokban újra angolul tanulok. Egyedül. Magamtól. 

Úgy voltam vele, hogy könyvem sok van, kb. azt is tudom, hogy mit tanultam már korábban (amiből jó sokat elfelejtettem) és mit kellene megtanulnom. Nem mentem tanárhoz, se tanfolyamra, inkább bíztam magamban. 

Ez nem éppen a legegyszerűbb út, főleg mivel nincs számonkérés. Az ember saját magával szemben pedig mindig elnézőbb. Sajnos, volt sok üresjárat is, sokszor nem esett jól tanulni és sokszor külső tényezők hátráltattak, amivel mindig újabb és újabb hasznos időt veszítettem.

Most viszont eljutottam addig, hogy jó lenne egy tanár, aki segítene. Evidens lett volna, hogy a régi tanáromat keressem meg, akit már jól ismerek és aki jól ismerem engem. Mégsem e mellett a verzió mellett döntöttem, hanem inkább egy új tanárt kerestem. Ennek az az egyszerű oka,  hogy egy ismeretlennel szemben sokkal nagyobb a megfelelési kényszerem. Nekem pedig vizsgára kell(ene) felkészülnöm ugyebár.

Ma jött el a nap, hogy megtartsuk az első próbaórát, ami egészen jól sikerült. :) Nagyon szimpatikus a lány, aki tanítani fog, de ami ennél is fontosabb, hogy reális esélyt lát arra, hogy kb. 2 hónap múlva sikeres vizsgát tegyek. Persze addig még rengeteget kell tanulnom, gyakorolnom, és csupán az alapszintnek "megyek neki", de nekem ez akkor is nagy szó. 

Nagyon boldog vagyok, hogy egyáltalán eddig eljutottam... 

Legszívesebben ugrálnék örömömben. :)))

Sötét hajszín világosabb tincsekkel

Nincs sötétbarna vagy fekete hajszínem és nagy valószínűséggel soha nem is lesz. Inkább vagyok szőke típus, mint fekete. Igazából nem is nagyon foglalkozom a sötét hajszínnel, de mostanság mégis van valami, ami nagyon tetszik.

Kim Kardashian perfekt haja ugyanis egyszerűen lenyűgöz, gondolom használ időnként jó pár póthajat, de ez nem baj.
Jó fodrásza van, az tény. 


A 2011-es grammy díjátadó ünnepség idején pedig volt néhány színezett tincse, ami nagyon tetszett nekem.

Mert próbálgatni jó

Tegnap vettem egy csirkemellet. Szokás szerint pácolni akartam, de kevésnek bizonyult a kedvenc szójaszószom. Mehettem vissza a boltba. Még "szerencse", hogy csupán egyféle volt, így a válogatásra nem kellett időt pazarolnom.

Nem így nézett ki,
de majd legközelebb...

Szinte biztos voltam benne, hogy ez a sós változat, miközben én az édesebb verziót szeretem, de a pác így is jól sikerült. Egy napot pihent a hús a hűtőben és ma elővettem, hogy megsüssem.

Az egyik főzőműsorban a kínai szakácsnő azt mondta, hogy a csirkedarabok azért maradnak finom, porhanyósak, mert sütés előtt egy kevés kukoricalisztet tesznek rájuk. Azóta is terveztem, hogy ezt kipróbálom. Tehát vettem a húst, összemancsoltam egy kis kukoricaliszttel és már sütöttem is.

Érdekes lett az eredmény. A hús tényleg puha maradt, nagyon is. Szépen meg is pirult, látványra is nagyon kívánatos volt. Csupán az íze lett kicsit másabb. Hiányzott az az igazi sült íz, az a minimális kéreg, amihez hozzá vagyok szokva.

Póbálgattam, eszegettem, kóstolgattam, mire majdnem megettem az egészet. Bizony jó lett. :)

Varrógépjavítás nia módra :)

A varrás, mint hobby igazán kreatív és élvezetes elfoglatság. Ha eltekintünk attól, hogy utálok szabni és az összefércelést sem kedvelem, sőt a hosszú varrási részeket sem, akkor tulajdonképpen az egyik legrégebbi kedvenc elfoglaltságomhoz jutunk.

Amit viszont már régóta nem gyakoroltam, ugyanis az imádott Toyota varrógépem egy ideje nem hajlandó normálisan hurkolni. Minden elképzelhető dolgot átállítottam már rajta, de az eredmény elkeserítő volt. A laza hurkolástól a borzasztóan laza hurkolásig mindent képes volt előadni, csak szép, stabil, normális hurkolást nem.

Még a tűket is cserélgettem, hátha rosszul választom meg egy adott anyaghoz a tűvastagságot és az a gond. Igaz, hogy soha korábban nem volt ilyen problémám, de hátha hirtelen pont a tűvastagság a szűk keresztmetszet. Végül be kellett látnom, hogy nincs más megoldás, el kell vinni egy szerelőhöz, csakhogy az macerás dolog. Így hát nem történt az ügyben előrelépés. Telt múlt az idő, a gépem jól elvolt a szekrényben a neki rendszeresített helyen, én meg már rég letettem arról, hogy bármit is megvarrjak.

Történt pedig, hogy a múlt héten drága édesanyámnak ecseteltem a problémám, miszerint a farmeromat meg kellene varrni, de úgy néz ki, hogy kézi varrás lesz belőle, mert a gépem még mindig nem jó. Erre ő azt találta mondani, hogy miért nem nézem meg az orsót? Hátha rossz orsót használok.

Nagy szemekkel néztem rá és nem értettem. Hogyhogy rossz orsót? Nem használhatok rossz orsót! Az utóbbi időben még csak nem is vettem orsót, egy régebbi van a gépben és a gép régen működött orsóstól mindenestől.

A Toyotám hibája viszont olyan banális lehet, a farmer megvarrása pedig olyan sürgőssé vált, hogy bizony leszedtem a szekrényből a gépet, a varródobozommal együtt és leültem eléjük.

Gondoltam egy próbát megér a dolog. Elővettem az összes orsómat és elkezdtem összehasonlítgatni őket. Rájöttem, hogy a gépben lévőnek a legszélesebb az oldalsó része, kb. 1mm-es, miközben van amelyik 0,8, sőt, ami kb. 0,6 mm-es. Ez ám a felfeledezés! Viszont ezen kívül abszolúte mindenben megegyezett minden orsó. Figyelembe véve, hogy kicsi műanyag mütyürről van szó (ami pár éve kb. 30 Ft-ba került), az eltérés, amit találtam, igazán lényegtelen dolog ...
... gondolhatnánk... és mégsem!!!!!

Kivettem a gépből a régi orsót és a legvékonyabb szélűre csévéltem fel a kék cérnát, majd behelyeztem a gépbe. Aztán fogtam a farmert - semmi kedvem nem volt próbaöltéseket végezni - és már varrtam is. Úgy voltam vele, hogyha megint rosszul hurkol, majd legfeljebb kibontom a cérnát és végül varrok mindent kézzel.

De láss csodát!

A gép olyan szépen, simán és normálisan hurkolta a szemeket, olyan szépen siklott az anyag tetején, mint annak idején, amikor még nem voltak vele gondok!

Hogy örülök-e neki? Nagyon!
És közben újra leckét kaptam az élettől arra vonatkozóan, hogy sokszor a legapróbb részletben rejtőzik a dolgok lényege. Igenis nem szabad alábecsülni semmit, még egy kicsi, műanyag orsó oldalsó részének vastagságát sem. :)

Vajon mit is kell újra elkezdenem?

Itt most annak kellene következnie, hogy ügyesen és szorgalmasan újra edzek és alig kell leadnom pár kilót. Csak hogy nincs így.

Az év már jó régen elkezdődött, én pedig szépen lassan gombócformát vettem fel. Sőt, pontosabb lenne, ha úgy fogalmaznék, hogy visszagombócosodtam. :) Tavaly - nagy szomorúságomra - nem sikerült elérni a tavaly előtti súlyomat (pedig sokat dolgoztam érte) és ahelyett, hogy onnan folytathatnám, ahol decemberben abbahagytam... bizony sokkal rosszabb helyzetből folytatom, ugyanis visszaszedtem minden egyes kg-t és apró grammot, amit csak vissza lehetett szedni.

Pedig tavaly olyan jól alakult minden, legalábbis fizikailag. Nagyon szépen fejlődtem. Hetente többször 10-15 km-eket kocogtam és a végén többször lefutottam a félmaratoni távot. Nem mondom, sérülésekből is kijutott rendesen és a dínó is nehezen viselte a strapát, de haladtam előre a célom felé.

Aztán valahogy elment a kedvem mindentől, majd jött a karácsony, a kedvem nem tért vissza és máris január közepén jártunk. Azóta pedig szorgalmasan próbálom elkezdeni a diétát és az edzést, de valahogy nem vagyok a régi.

Ha belegondolok, el se hiszem, hogy minden munkám semmivé vált. Ugyebár itt vagyok gombócként. Az igaz, hogy aranyos gombócként, de a aranyos gombócok senkinek sem tetszenek. Nekem se. Ráadásul most még egy 5 km-es táv is megviselne rendesen, ha éppen futni lenne kedvem. Annyira messzinek tűnik minden, ami pár hónapja még természetes volt.

Csak az a fránya mérleg, csak az maradt ugyanaz! Egy picit sem lett kedvesebb, vagy elnézőbb.

Pedig muszáj lesz összefognunk, a mérleg, a dínó és én. Már csak komolyan kell vennem... újra. Próbálkozom, próbálkoztam, holnap is nekikezdek, hátha...

Mai Japán

Vajon tegnap este mit néztem a tévében? Egy beszélgetést Japánról, amit már régóta vártam.

Van egy sorozat az MTV1-en, aminek a címe Barangolások öt kontinensen. Ennek volt a soron következő epizódja. Érdekes egybeesés, hiszen most amúgy is minden hírek Japánnal kezdődik.

Tegnap 8,9-es földrengés és cunami Japánban

Tegnap hatalmas földrengés rázta meg Japán északkeleti partvidékét. Az utolsó értékelés szerint a Richter skála szerint a 8,9 -es besorolást kapta. Ez a mért és ez alapján nyilvántartott földrengések közül az eddigi 5. legerősebb földrengés volt. A földrengés pedig cunamit indított el, ami az egész térségre kiterjedt, néhol elérte a 10 m-es magasságot, mégsem a magasság volt igazán félelmetes, hanem a gyorsasága és az ereje. . Hírek percről percre itt.

Azt valószínűleg mindenki tudja, hogy Japán fekvése miatt állandóan jelentkező földregéseknek van kitéve, de érdekes, hogy a jelenlegit összefüggésbe hozzák (egyesek) az úgynevezett szuperhold jelenséggel. Ez pedig a tudmányos magyarázat.

A ma reggeli beszélgetésből pedig megtudtam, hogy "ez természetes, hogy műszerekkel lehet érezni (mármint a földrengést hazánkban), de olyan meglepő dolog volt, hogy nemcsak szeimográfokkal, hanem érzékeny berendezések, patikamérlegek reagáltak erre a földrengésre... itt Budapesten. Ez egy kicsit meglepő volt számunkra is." - mondta a szakértő.

A tél utolsó hópelyhei

Újra esett a hó és én szeretem a havat. :)

Este hóesésben jöttem hazafelé. Nem voltak nagy pelyhek, mégis sűrű föggönyt képeztek.
Nem törődtem a mellettem elhaladókkal, csak felfelé néztem és néha megpróbáltam bekapni egy-egy hópihét.
Tudom, hogy már vége a télnek, ez csupán Tél tábornok utolsó próbálkozása volt. Mégis élveztem, ahogy a háztetők lassan újra békés, fehér takaró alá bújtak.
Ha csak pár órára is.

Nem régen kinéztem az ablakon. Már az eső esik. Reggelre nyoma sem lesz az esti csodának.

A királyi ház titkai - Ji Jin-hee -vel a főszerepben

 

Nemsokára kezdődik az új dél-koreai filmsorozat, amit már nagyon várok, illetve van egy dolog, aminek kimondottan nagyon örülök. Ez pedig nem más, mint az, hogy ebben a filmben is az a dél-koreai színész játsza a férfi főszerepet, aki a Palota ékkövében is. :)))

Ő pedig Ji Jin-hee (Szuk-dzsong király). 

A királyi ház titkai (Dong Yi) - új dél-korai sorozat

Imádom a dél-koreai sorozatokat. 

Kétszer végignéztem a Palota ékkövét, a Silla királyság ékköve is szerettem és az MTV jóvoltából ma újabb ázsiai, kosztümös varázslat indul. Már nagyon várom. (MTV1, 18:20, ismétlés MTV2 0:00)

A film történetének ismertetése a Port.hu alapján: A történet Szuk-dzsong király uralkodásának 7. évében, 1681-ben kezdődik, amikor az alacsony sorban élő boncsegéd okos és szép lánya, Dong-i egy holttestet talál. A halott egy magas rangú úr, nem egyedüli áldozata a királyi udvarban történő intrikáknak. A különböző érdekszövetségek szinte nyíltan csapnak össze a hatalomért, félrevezetve a királyt, és becsületes tanácsadóit. A szegényeket egyedül a Penge Szövetség védelmezi, amelyet - az ármánykodásoknak köszönhetően - bűnbakként kezelnek a hatalmaskodók. 
Így Dong-i hamarosan elveszti családját, de nem feledkezik meg édesapjának tett utolsó ígéretéről, és kideríti az igazságot, tisztára mossa édesapja és testvére nevét. Mindeközben felnőtt hölgyként szépségének és eszének köszönhetően képes a legnagyobb magasságokba emelkedni a királyi udvarban, ahol a mindennapos hatalmi harcok nemcsak izgalmassá, de olykor veszélyessé is teszik az életet.

Izgalmas, cselekményes, fordulatos és rendkívül látványos kosztümös sorozat, melyben a királyi család nő tagjainak életét is részletesebben megismerhetjük.

Születésnapom van :)

Mert hogy nekem ma van a szülinapom.

Imádom a szülinapokat. Igaz, hogy tök egyedül vagyok és még tortát sem szereztem sehonnan, sőt, ahogy az órára nézek egyre kisebb az esélye annak, hogy bárhonnan is fogok szerezni... de ettől függetlenül boldog vagyok.

A szüleim reggel felhívtak telefonon és kórusban énekelték a Happy Birthsday-t, kívántak konfettit, tűzijátékot és sok boldogságot hosszú élettel, majd édesapám megkérdezte, hogy hány éves is vagyok?

Én pedig szolidan és a boldogságtól átszellemülten mondtam, hogy "nijuu" (nidzsü). Ami jappánul annyit tesz, hogy 20.
Erre apukám nevetve ennyit kérdezett: Nem lehet, hogy a számolást véletlenül rosszul tanultad meg az iskolában?

De én váltig állítottam, hogy nem!

...Úgy tudom, hogy 20 után 20 következik és ebben teljesen biztos vagyok. :)))

Music - Heartbeat - Enrique Iglesias ft. Nicole Scherzinger

Narancsot szeretnék enni, milyen meglepő :)

Sajnos nem vagyok valami nagy gyümölcsevő. Előfordul, hogy hónapokig sem eszek egyetlen gyümölcsöt sem, esetleg csak lekvár formájában. :D Jó, tudom, az nem ugyanaz, mármint figyelembe véve a gyümölcsök szerepét a táplálkozásunkban.

Mellettem szóljon, hogy manapság nem is olyan finomak a gyümölcsök, mint gyermekkoromban, amikor a nagyszüleim kertjében minden megtermett. Volt málna, eper, alma, körte, ribizli, feketeribizli, meggy, cseresznye, piszke, stb. csak narancs és banán nem. Azokat karácsonyra kaptam ajándékba. Mindig volt a fa alatt. Túl drága volt az és nehezen beszerezhető, hogy többször is legyen otthon.

Persze lehet, hogy ez csak egy eltúlzott magyarázat. Banánt nem nagyon veszek, mert hízlal, a narancs meg... nem tudom ki hogyan van vele, de nekem soha nem sikerül igazán finom, édes, lédús narancsot venni.

Nem így tegnap. Mivel legutoljára januárban volt itthon gyümölcs, az is sült alma formájában, gondoltam itt az ideje valamit venni. Mivel a narancs illatát nagyon szeretem, végül narancsot vettem. Itthon kerülgettem egy ideig, majd mégis csak megpucoltam egyet és megkóstolva valami savanyú ízt vártam. De édes volt! Tényleg nagyon finom édes volt. Én pedig mind a 3 db narancsot megettem. Azt hiszem vissza kellene menni a boltba és venni még többet. :)))

Ebből pedig mi következik? Elgondolkodva arra jutottam, hogy lehet nem is azért eszek ritkábban gyümölcsöt, mert nem szeretem annyira, hanem azért, mert manapság tényleg nem olyan finom az ízük, mint amihez gyerekkoromban szoktam.

Újra itt a hó

A tél utolsó hónapjában járunk és ma újra esett a hó. Nem sok, nem látványos, csak ahhoz elég, hogy itt a városban minden vizes legyen tőle.

Sokszor jut az eszembe, hogy ki kellene menni a Margitszigetre sétálni. Most ráadásul még szép képeket is lehetne készíteni, mert azért ahhoz elég a vékonyka réteg hó, hogy a fákat gyönyörű fehérbe öltöztesse.

Viszont a fényképezőgépem még mindig nem jó, nem foglalkoztam vele, így hiába is készítenék képeket, azokat továbbra sem tudnám letölteni a gépemre. Milyen kár.

Minden elkezdődik valahogy ... 1. rész

Nagyon, nagyon sok évvel ezelőtt a magyar televízióban ment egy sorozat Richard Chamberlain főszereplésével. Varázslatos világ, ruhák, díszletek, csinos főszereplő és jó történet, mi kell még? James Clavell regénye a Sógun mindenkire mély benyomást tett. A könyv sikerkönyv volt, meg is vettem, annyira vonzott az a világ.

Akkor fordult meg először a fejemben, hogy talán majd egyszer japánul fogok tanulni. 

A talán mindig talán maradt. Az évek teltek, engem nem ért el se a mangák világa, se az anima őrület, kizárólag pokemont tudom felismerni. :) A cseresznyefákat ugyan imádom és nem csak virágzás idején, de ez  nem köthető Japánhoz. Ez azért van, mert a magyar cseresznye nagyon finom és a gyerekkoromhoz hozzátartozik egy hatalmas cseresznyefa képe, ami a nagyszüleim kertjében állt. Kb. ugyanazokat a dolgokat tudom Japánról, amiket egy átlagember. Szeretem a shusit, de csak a tonhalasat, szeretem a teriyaki szószos csirkét, tetszik az építészet,  rendezettség, a japán kertek, a bonsai-ok, alapvetően a természet szeretete, a gyönyörű kimonók, viszont a szumo nem vonz, stb. :)

A nyelvtanuláshoz pedig ennél azért több kell. Még egy kicsivel több. A lehetőség pedig, hogy eljussak ebbe a távoli országba, szinte kizárt. Így a valós megtapasztalásra nem is kerülhet sor, itthon pedig ugyan hol tudnám használni a nyelvtudást, ha egyszer sok munka árán valamilyen szintre el is jutnék? Nagyon szűkös körben, az biztos.

A talán tehát nem véletlenül maradt talán és váratott magára... és fog váratni még sokáig. Bár történt egy meglepő dolog!

Mai nia kép

XXXXX törölve XXXXX

Lenne mit csinálnom

Végre vettem szilikont, mivel a lakásban meg kellene csinálnom pár dolgot. Mindig gond, hogy melyiket vegyem, mert többféle van. Nagyon sokféle.

Ahogy álltam a polc előtt és próbáltam kitalálni legalább egy támpontot, hogy mi alapján válasszak, az egyik tubuson ezt olvastam "ecetsav mentes" és a felhasználhatósági körében ott volt a réz is.

Nekem pedig pont rézhez kell a szilikon.

Illetve rézhez és fához, de fához bármelyik jó.

Annyira megörültem neki és azonnal mentem is a pénztárhoz.

Most már csak azt nem tudom, hogyha kb. ugyanazokhoz jó az ecetsavas szilikon, mint az ecetsav nélküli, akkor miért vettem korábban ecetsavasat? Mert máskor tuti azt vettem.

Az ecetsavas alkalmazási lehetőségei között pedig nincs rajta a réz, vagyis akárhogy is nézem, az biztosan ártalmasabb, mint az ecetsav nélküli. (Jó, tudom, hogy erre nem olyan nehéz rájönni, de ezen még soha nem gondolkodtam.)

Persze amíg nem próbálom ki, addig nem igazán tudom összehasonlítani őket, de nagyot nem csalódhatok. :) Ha pedig kész lesz, amit tervezek, akkor be fogok szerezni egy szép, tavaszi ajtódíszt. Ilyen pont megfelelne, mint amilyen a képen van. :)

Az irodai sminktől a party sminkig - szépség határok nélkül

Négy kellemes, visszafogott  kifestési mód. Bár kínai a hölgy aki elkészíti, a sminkelési módok teljesen átlagosak, hogy úgy mondjam nemzetköziek. Igazi Lancome reklám... nekem tetszik. :)

Földrengés Budapesten

Ültem a nagyszobában és éppen olvastam valamit, amikor arra lettem figyelmes, hogy olyan, mintha rángatnák alattam a kanapét. Nem is a kanapét, hanem az egész házat.

Van egy nagy virágom, annak a levelelei komolyan lebegtek és én arra gondoltam, hogy annyira mégsem lenne jó, ha összedőlne a ház.

Nem tartott sokáig, csupán pár másodperc volt, de engem teljesen megdöbbentett.

Érdekes, hogy ilyen helyzetben mikre gondol, illetve mikre nem gondol az ember.

Figyelembe véve, hogy egyszer szeretnék majd eljutni Japánba, jobb az ilyesmitől nem félni. Mármint annyira... olyan nagyon, de nagyon.
Már ha lehet erre készülni.

Tudom, hogy ez nem volt olyan nagy rengés, állítólag 4,7-4,8-as volt, de azért mégis csak az én első, átélt földrengésem. Mindenesetre remélem, hogy megint jó sokat kell majd várnom a következőre.

Ezt a képet találtam

Ha már a fényképezőgépemről nem tudom letölteni a képeket, akkor legalább a telefonomról töltsem már le... Mivel az nem készít igazán szép képeket, nem nagyon szoktam használni. Na, de a lényeg, hogy találtam egy számomra kedves képet. Na, mi van rajta? Naaa??? A Mammut 2. belseje karácsonyi díszben. Bár már elmúlt karácsony, azért ezt mindenképpen fel kell ide tennem. :)

Meggyógyult a gépem

Minden tönkre megy egyszer. Ebben semmi újdonság sincs.

Az én drága notebookom - ami már lassan 6 éves lesz - még soha nem volt szervízben javításon. Jó, az igaz, hogy tavaly a softwer része miatt ki kellett adnom a kezemből, de azon kívül ehhez a drága, édes, szívemhez nőtt darabhoz még senki nem nyúlt.

Csakhogy már régóta betegskedett. Idestova legalább 3/4 éve zúg. A hűtőventillátora szenvedett, szenvedett, majd mostanság már elég volt egy icipicit megmozdítanom a gépet és iszonyúan rákezdett hangoskodni.

Ilyenkor oldalra kellett döntenem, majd nagyon lassan - nagyon, de nagyon, de naaaaagyon lassan - visszadöntenem és nagyon lassan letennem. Csakhogy mostanság már ez a módszer sem hatott minden esetben.

Jött az újabb megoldás: kikapcsolni és újra bekapcsolni. De naponta 20-szor? Beláttam, hogy ez már nem állapot. Kinéztem a neten egy szervízt, a Blahánál és felhívtam őket. Szegény, drága gépemet azonnal "lerégizték", de szerencsére volt alkatrészük hozzá, így tegnap elvittem hozzájuk.

Egy hűtőventillátor-csere általában fél óra, de nem az én gépemnél. A srác alig bírta szétszedni, segítséget kellett kérnie. Betonbiztosan volt összerakva. Mondta is, hogy látszik, hogy még soha nem volt szervízben. :D

Persze, hogy ne legyen olyan egyszerű a dolog, kiderült, hogy a ventillátor teljesen a gépen belül van, így darabokra kell szedni. Na, igen, az én drága gépem nem adta ám meg magát olyan könnyen! :) De a srác közölte, hogy ő még aznap meg akar tőle szabadulni és láss csodát, 3 óra múlva már hívott, hogy a elkészült, mehetek érte.

Amikor átvettem megkérdezték, hogy ki akarom-e próbálni. Mondtam, hogy minek? Ha rossz, akkor úgyis visszahozom. Ezen jót mosolyogtunk mindannyian. :)

Jelentem, nem kell visszavinnem!

El se tudom mondani, mennyire jó, hogy már nem zúg. Nem zúúúúúg. Sőt! Neeeem zúúúúúúúg. Apró öröm, de nekem mégis nagyon sokat jelent.

A fényképezőgépem nem akarja...

Hiába készítek fotókat, nem tudom letölteni őket.
A számítógépem nem ismeri fel a fényképezőgépet. Abban már biztos vagyok, hogy nem a számítógépemnek van baja, mert minden mást felismer.
Már kaptam kölcsönbe egy kártyaolvasót is, de - milyen meglepő - azt sem ismeri fel a számítógép.

Egyszerűen esélytelen, hogy a fényképezőgépből valahogy kicsalogassam a képeket... :(

Helyzetjelentés

Mint az őrült, úgy takarítok. A barátnőm ma jön haza külföldről (ott él) és bár eredetileg úgy volt, hogy kedden találkozunk, mert a reptérről megy is tovább vidékre és csak akkor jön vissza Budapestre... most mégis megváltozott a program.

Úgy látszik, hogy marad mára és csak holnap utazik, így már ma este találkozunk. Igaz, hogy a városban lesz a randi, de a kisördög soha nem alszik és mi lesz, ha valami miatt mégis felugrunk hozzánk?

Annak idején, amikor még itthon élt, többször jártam nála, de ő még soha sem járt nálam. Nem tudom más hogyan van ezzel, de ha hozzám vendég jön, szeretem, ha a lakás nem úgy néz ki, mint ahol bomba robbant.

Így most turbóra kapcsolt nagytakarítást végzek... szép is az. :)

Közben azon jár az agyam, hogy mi van itthon? Oké, gyakorlatilag semmi. Még szerencse, hogy diétázik, de akkor is kellene valami, amivel megkínálhatom. Ó, ez olyan nehéz!

Na, futok is tovább, mert nagyon gyorsan telik az idő...

Music - Nicole Scherzinger - Poison

Írni kellene

Írni kellene, írni, de miről?

Mostanság a lehető legunalmasabbak a napjaim. Korábban nagyon sokat voltam a blogon, a régi blogon, de ez megváltozott. Várom, hogy olyan legyek, mint régen, de valahogy már nem vagyok olyan.

Néha olyan, mintha a nagy semmiben lebegnék. Vannak céljaim, de az azokhoz vezető út olyan, mintha soha nem érne véget. Én pedig csak poroszkálok az úton, mint egy holt fáradt teknősbéka.

Az ide pedig nincs mellettem. Túl gyorsan telnek a napok, a hónapok.