Az utóbbi hónapokban újra angolul tanulok. Egyedül. Magamtól.
Úgy voltam vele, hogy könyvem sok van, kb. azt is tudom, hogy mit tanultam már korábban (amiből jó sokat elfelejtettem) és mit kellene megtanulnom. Nem mentem tanárhoz, se tanfolyamra, inkább bíztam magamban.
Ez nem éppen a legegyszerűbb út, főleg mivel nincs számonkérés. Az ember saját magával szemben pedig mindig elnézőbb. Sajnos, volt sok üresjárat is, sokszor nem esett jól tanulni és sokszor külső tényezők hátráltattak, amivel mindig újabb és újabb hasznos időt veszítettem.
Most viszont eljutottam addig, hogy jó lenne egy tanár, aki segítene. Evidens lett volna, hogy a régi tanáromat keressem meg, akit már jól ismerek és aki jól ismerem engem. Mégsem e mellett a verzió mellett döntöttem, hanem inkább egy új tanárt kerestem. Ennek az az egyszerű oka, hogy egy ismeretlennel szemben sokkal nagyobb a megfelelési kényszerem. Nekem pedig vizsgára kell(ene) felkészülnöm ugyebár.
Ma jött el a nap, hogy megtartsuk az első próbaórát, ami egészen jól sikerült. :) Nagyon szimpatikus a lány, aki tanítani fog, de ami ennél is fontosabb, hogy reális esélyt lát arra, hogy kb. 2 hónap múlva sikeres vizsgát tegyek. Persze addig még rengeteget kell tanulnom, gyakorolnom, és csupán az alapszintnek "megyek neki", de nekem ez akkor is nagy szó.
Nagyon boldog vagyok, hogy egyáltalán eddig eljutottam...
Legszívesebben ugrálnék örömömben. :)))
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése