Ültem a nagyszobában és éppen olvastam valamit, amikor arra lettem figyelmes, hogy olyan, mintha rángatnák alattam a kanapét. Nem is a kanapét, hanem az egész házat.
Van egy nagy virágom, annak a levelelei komolyan lebegtek és én arra gondoltam, hogy annyira mégsem lenne jó, ha összedőlne a ház.
Nem tartott sokáig, csupán pár másodperc volt, de engem teljesen megdöbbentett.
Érdekes, hogy ilyen helyzetben mikre gondol, illetve mikre nem gondol az ember.
Figyelembe véve, hogy egyszer szeretnék majd eljutni Japánba, jobb az ilyesmitől nem félni. Mármint annyira... olyan nagyon, de nagyon.
Már ha lehet erre készülni.
Már ha lehet erre készülni.
Tudom, hogy ez nem volt olyan nagy rengés, állítólag 4,7-4,8-as volt, de azért mégis csak az én első, átélt földrengésem. Mindenesetre remélem, hogy megint jó sokat kell majd várnom a következőre.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése