Gondoltam megnézem ma a 2009-es - tehát teljesen frissnek tekinthető - amerikai dokumentumfilmet, a "Halálok: Szilikonmell"-t.
Alapvetően nem érdekelne a téma, mivel egyáltalán nincs szükségem szilikonmellre, se ezzel kapcsolatos információszerzésre. Csak egy dolgot tudok biztosan, méghozzá azt, hogy szinte minden reggel megy egy reklám a fiataloknak szóló rádióban: egy plasztikai sebészet hírdeti magát gátlástalanul arra ösztönözve a fiatalokat mindenféle akcióval, hogy mindenképpen műtessék meg magukat. Ha csak 1-2-szer hallottam volna, akkor azt mondanám, hogy na tessék, ez ellen se lehet tenni... de azért az durva, hogy szinte minden reggel ezt duruzsolják a fiatal lányok fülébe. :(
De hol is tartottam? A dokumentumfilmnél... Sajnos lemaradtam róla, csak a legvégét láttam, amikoris az egyik neves plasztikai sebész arról beszélt, hogy ő egyáltalán nem hajlandó megműteni a fiatalokat. Hogy miért? Mert átlagban kb. 12 évente cserélni kell (!!) az implantátumot. Ahogy fogalmazott, egy életre szóló műtétsorozat vár a pánciensre. Tehát ha huszonévesen betették, akkor azt harmincvalahány évesen újra kell cserélni, majd negyven valahány évesen... aztán hatvan valahány évesen...
Kár reménykedni. Arról nem is beszélve, hogy a hosszútávú hatásokról bárki bármit is mond és hiteget, az nem kőbe vésett, megmásíthatatlan igazság. Ha pedig kiveteti az illető, akkor ott marad a kinyújtott bőr, hiszen annak az tömésnek helyet kellett kialakítani és meg kellett nyújtani a bőrt. Már csak én teszem hozzá, hogy semmi sem tart örökké és semmi sem marad ugyanolyan. Ezért ha később nem a csereidő eljövetele miatt kell cserélni, akkor azért, mert élettanilag magától megnyúlhat a bőr és a tömés egyszerűen máshová fog csúszni, kerülni, mint ahogy az eleinte volt. Ezen viszont nem szabad csodálkozni. Az eredeti (nem kitömött) mell bőre is megnyúlik az idő múlásával, pedig ott természetes mellállomány tölti ki a bőrt.
Amúgy sok mindent megértek én... és nem akarok erre a témára több szót fecsérelni és a műmellekről (pontosabban: mellkasi bőrkitömésről) eszmecserét folytatni.
Mindenkinek a maga élete, kínja, pénze és fájdalma/boldogsága. Maradjon is így. ;)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése