Ma izomlázzal indítottam a napot, de mivel hi-he-tet-le-nül ügyes vagyok, kimentem a szigetre. Sejtettem, hogy nem lesz benne köszönet, mert a két lábam, mintha két kőtömb lett volna... semmi rugalmasság, csak ólomsúlyvonszolás. Egy körnél nem is ment több. Örültem, hogy ezt az egyet is sikerült végigszenvednem valahogy. Hazafelé már csak lassan sétáltam és itthon rájöttem, hogy sikeresen felerősítettem az izomlázam. Éljen.
Még egy álmos lajhár is gyorsabb mozgásra képes jelenleg, mint én, de nézzük pozitívan a dolgot: még jó, hogy az ülés fájdalommentes tevékenység. :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése