2011. május 7., szombat

Még nem mondom, hogy elkezdtem, ...

... várjunk vele egy hetet, de azért azt hiszem, hogy ma végre megtört a jég. Már hetek óta készülök arra, hogy komolyan vegyem a szokásos diétámat. Az utóbbi hónapokban bármennyiszer is rugaszkodtam neki, pár nap alatt kudarcot vallottam.
Na, de most... ! Olyan ügyes leszek, hogy öröm lesz nézni! :)

Az első lépésen túl vagyok. Most este edzettem egy finom, kis 2,5 órát és egészen jól bírtam kedvileg. Hiszen mindig az a legfontosabb, hogy fejben mennyire vagyok elszánt és kitartó, a kedvem meddig bírja a strapát. Szerencsére, most semmi gond nem volt. Így már tervezgetem a holnap délelőttöt. Ha minden jól megy, akkor jöhet egy szolíd 2 órás edzés és este megint egy 2 órás. Most szurkolok magamnak, hogy minden jól alakuljon és le tudjam győzni az ellenállásom.
Mindenesetre beállítom a telefont csörgőre, hogy nehogy átaludjam a reggelt és az edzésre szánt időt. :D

2011. május 6., péntek

Hogy most mi is a legfontosabb nekem?

Manapság minden időm tanulással telik. Kivéve persze, amikor nem vagyok hajlandó foglalkozni az angol nyelvvel, mert már csömöröm van tőle. Pedig szeretem tanulni, tényleg szeretem. Amennyire utáltam gyerekkoromban, annyira megkedveltem az utóbbi 3 évben. Bevallom, ehhez hozzájárult az is, hogy volt valaki, aki fontos volt nekem és vele csak ezen a nyelven tudtam kommunikálni.
Ma már viszont egyértelműen a vizsgapapír megszerzése miatt tanulom. Hónapokig egyedül és 1 hónapja egy tanár segítségével. Az idő pedig hihetetlenül gyorsan repül. Már csak 1 hónapom van a vizsgáig...

Az ilyen kertet is nagyon tudnám szeretni