Mint minden normális utazás, ez is azzal indult, hogy mindent bepakoltam. Sőt, még több mindent, mint kellett volna. Na, nem jószántamból, hanem a hasznos tanácsoknak hála, amit az ember az utolsó pillanatokban még igyekszik figyelembe venni.
Éjszaka mentünk a reptérre, mert akkor ment a gép. Ennek csak egy haszna volt, hogy nem voltak sokan, viszont jól be kellett öltöznöm, hogy ne fázzak. Szeptember közepe lévén némi jóindulat igazán elvárható lett volna az itthoni időjárástól, de sajnos idén tényleg elfelejtett vénasszonyok nyara lenni. Az viszont, hogy a nyárba utazok, legbelül határozott örömmel töltött el. :)
Kint gyöngyözött az eső az üvegfalakon és egyre fáradtabbnak éreztem magam. Akkor már jó ideje talpon voltam, de nem aggódtam különösebben, mert a repülőúton csak egy programot terveztem, az alvást.A terv és annak megvalósulása viszont sokszor teljesn eltér egymástól. Az alvásból nem lett semmi. Tőlem 3 méterre egy spanyol pár utazott egy kb. 2 éves és egy kb. 4 éves kisgyerekkel. A gyerekek pedig felváltva végigsírták a több órás utat.... és olyasmivel találkoztam, amivel még soha. A szülők meg se próbálták őket megnyugtatni, leginkább csak szunyókáltak. Mármint ők képesek voltak. A repülő többi utasa - velem együtt - viszont nem.
A megérkezés és leszállás határozottan megváltás volt. Korábban még annyi ember, akkora őszinte örömmel biztosan nem várta, hogy minél előbb megérkezzen Barcelonába. :)
