Az irodai sminktől a party sminkig - szépség határok nélkül

Négy kellemes, visszafogott  kifestési mód. Bár kínai a hölgy aki elkészíti, a sminkelési módok teljesen átlagosak, hogy úgy mondjam nemzetköziek. Igazi Lancome reklám... nekem tetszik. :)

Földrengés Budapesten

Ültem a nagyszobában és éppen olvastam valamit, amikor arra lettem figyelmes, hogy olyan, mintha rángatnák alattam a kanapét. Nem is a kanapét, hanem az egész házat.

Van egy nagy virágom, annak a levelelei komolyan lebegtek és én arra gondoltam, hogy annyira mégsem lenne jó, ha összedőlne a ház.

Nem tartott sokáig, csupán pár másodperc volt, de engem teljesen megdöbbentett.

Érdekes, hogy ilyen helyzetben mikre gondol, illetve mikre nem gondol az ember.

Figyelembe véve, hogy egyszer szeretnék majd eljutni Japánba, jobb az ilyesmitől nem félni. Mármint annyira... olyan nagyon, de nagyon.
Már ha lehet erre készülni.

Tudom, hogy ez nem volt olyan nagy rengés, állítólag 4,7-4,8-as volt, de azért mégis csak az én első, átélt földrengésem. Mindenesetre remélem, hogy megint jó sokat kell majd várnom a következőre.

Ezt a képet találtam

Ha már a fényképezőgépemről nem tudom letölteni a képeket, akkor legalább a telefonomról töltsem már le... Mivel az nem készít igazán szép képeket, nem nagyon szoktam használni. Na, de a lényeg, hogy találtam egy számomra kedves képet. Na, mi van rajta? Naaa??? A Mammut 2. belseje karácsonyi díszben. Bár már elmúlt karácsony, azért ezt mindenképpen fel kell ide tennem. :)

Meggyógyult a gépem

Minden tönkre megy egyszer. Ebben semmi újdonság sincs.

Az én drága notebookom - ami már lassan 6 éves lesz - még soha nem volt szervízben javításon. Jó, az igaz, hogy tavaly a softwer része miatt ki kellett adnom a kezemből, de azon kívül ehhez a drága, édes, szívemhez nőtt darabhoz még senki nem nyúlt.

Csakhogy már régóta betegskedett. Idestova legalább 3/4 éve zúg. A hűtőventillátora szenvedett, szenvedett, majd mostanság már elég volt egy icipicit megmozdítanom a gépet és iszonyúan rákezdett hangoskodni.

Ilyenkor oldalra kellett döntenem, majd nagyon lassan - nagyon, de nagyon, de naaaaagyon lassan - visszadöntenem és nagyon lassan letennem. Csakhogy mostanság már ez a módszer sem hatott minden esetben.

Jött az újabb megoldás: kikapcsolni és újra bekapcsolni. De naponta 20-szor? Beláttam, hogy ez már nem állapot. Kinéztem a neten egy szervízt, a Blahánál és felhívtam őket. Szegény, drága gépemet azonnal "lerégizték", de szerencsére volt alkatrészük hozzá, így tegnap elvittem hozzájuk.

Egy hűtőventillátor-csere általában fél óra, de nem az én gépemnél. A srác alig bírta szétszedni, segítséget kellett kérnie. Betonbiztosan volt összerakva. Mondta is, hogy látszik, hogy még soha nem volt szervízben. :D

Persze, hogy ne legyen olyan egyszerű a dolog, kiderült, hogy a ventillátor teljesen a gépen belül van, így darabokra kell szedni. Na, igen, az én drága gépem nem adta ám meg magát olyan könnyen! :) De a srác közölte, hogy ő még aznap meg akar tőle szabadulni és láss csodát, 3 óra múlva már hívott, hogy a elkészült, mehetek érte.

Amikor átvettem megkérdezték, hogy ki akarom-e próbálni. Mondtam, hogy minek? Ha rossz, akkor úgyis visszahozom. Ezen jót mosolyogtunk mindannyian. :)

Jelentem, nem kell visszavinnem!

El se tudom mondani, mennyire jó, hogy már nem zúg. Nem zúúúúúg. Sőt! Neeeem zúúúúúúúg. Apró öröm, de nekem mégis nagyon sokat jelent.

A fényképezőgépem nem akarja...

Hiába készítek fotókat, nem tudom letölteni őket.
A számítógépem nem ismeri fel a fényképezőgépet. Abban már biztos vagyok, hogy nem a számítógépemnek van baja, mert minden mást felismer.
Már kaptam kölcsönbe egy kártyaolvasót is, de - milyen meglepő - azt sem ismeri fel a számítógép.

Egyszerűen esélytelen, hogy a fényképezőgépből valahogy kicsalogassam a képeket... :(

Helyzetjelentés

Mint az őrült, úgy takarítok. A barátnőm ma jön haza külföldről (ott él) és bár eredetileg úgy volt, hogy kedden találkozunk, mert a reptérről megy is tovább vidékre és csak akkor jön vissza Budapestre... most mégis megváltozott a program.

Úgy látszik, hogy marad mára és csak holnap utazik, így már ma este találkozunk. Igaz, hogy a városban lesz a randi, de a kisördög soha nem alszik és mi lesz, ha valami miatt mégis felugrunk hozzánk?

Annak idején, amikor még itthon élt, többször jártam nála, de ő még soha sem járt nálam. Nem tudom más hogyan van ezzel, de ha hozzám vendég jön, szeretem, ha a lakás nem úgy néz ki, mint ahol bomba robbant.

Így most turbóra kapcsolt nagytakarítást végzek... szép is az. :)

Közben azon jár az agyam, hogy mi van itthon? Oké, gyakorlatilag semmi. Még szerencse, hogy diétázik, de akkor is kellene valami, amivel megkínálhatom. Ó, ez olyan nehéz!

Na, futok is tovább, mert nagyon gyorsan telik az idő...

Music - Nicole Scherzinger - Poison

Írni kellene

Írni kellene, írni, de miről?

Mostanság a lehető legunalmasabbak a napjaim. Korábban nagyon sokat voltam a blogon, a régi blogon, de ez megváltozott. Várom, hogy olyan legyek, mint régen, de valahogy már nem vagyok olyan.

Néha olyan, mintha a nagy semmiben lebegnék. Vannak céljaim, de az azokhoz vezető út olyan, mintha soha nem érne véget. Én pedig csak poroszkálok az úton, mint egy holt fáradt teknősbéka.

Az ide pedig nincs mellettem. Túl gyorsan telnek a napok, a hónapok.