A királyi ház titkai - Ji Jin-hee -vel a főszerepben

 

Nemsokára kezdődik az új dél-koreai filmsorozat, amit már nagyon várok, illetve van egy dolog, aminek kimondottan nagyon örülök. Ez pedig nem más, mint az, hogy ebben a filmben is az a dél-koreai színész játsza a férfi főszerepet, aki a Palota ékkövében is. :)))

Ő pedig Ji Jin-hee (Szuk-dzsong király). 

A királyi ház titkai (Dong Yi) - új dél-korai sorozat

Imádom a dél-koreai sorozatokat. 

Kétszer végignéztem a Palota ékkövét, a Silla királyság ékköve is szerettem és az MTV jóvoltából ma újabb ázsiai, kosztümös varázslat indul. Már nagyon várom. (MTV1, 18:20, ismétlés MTV2 0:00)

A film történetének ismertetése a Port.hu alapján: A történet Szuk-dzsong király uralkodásának 7. évében, 1681-ben kezdődik, amikor az alacsony sorban élő boncsegéd okos és szép lánya, Dong-i egy holttestet talál. A halott egy magas rangú úr, nem egyedüli áldozata a királyi udvarban történő intrikáknak. A különböző érdekszövetségek szinte nyíltan csapnak össze a hatalomért, félrevezetve a királyt, és becsületes tanácsadóit. A szegényeket egyedül a Penge Szövetség védelmezi, amelyet - az ármánykodásoknak köszönhetően - bűnbakként kezelnek a hatalmaskodók. 
Így Dong-i hamarosan elveszti családját, de nem feledkezik meg édesapjának tett utolsó ígéretéről, és kideríti az igazságot, tisztára mossa édesapja és testvére nevét. Mindeközben felnőtt hölgyként szépségének és eszének köszönhetően képes a legnagyobb magasságokba emelkedni a királyi udvarban, ahol a mindennapos hatalmi harcok nemcsak izgalmassá, de olykor veszélyessé is teszik az életet.

Izgalmas, cselekményes, fordulatos és rendkívül látványos kosztümös sorozat, melyben a királyi család nő tagjainak életét is részletesebben megismerhetjük.

Születésnapom van :)

Mert hogy nekem ma van a szülinapom.

Imádom a szülinapokat. Igaz, hogy tök egyedül vagyok és még tortát sem szereztem sehonnan, sőt, ahogy az órára nézek egyre kisebb az esélye annak, hogy bárhonnan is fogok szerezni... de ettől függetlenül boldog vagyok.

A szüleim reggel felhívtak telefonon és kórusban énekelték a Happy Birthsday-t, kívántak konfettit, tűzijátékot és sok boldogságot hosszú élettel, majd édesapám megkérdezte, hogy hány éves is vagyok?

Én pedig szolidan és a boldogságtól átszellemülten mondtam, hogy "nijuu" (nidzsü). Ami jappánul annyit tesz, hogy 20.
Erre apukám nevetve ennyit kérdezett: Nem lehet, hogy a számolást véletlenül rosszul tanultad meg az iskolában?

De én váltig állítottam, hogy nem!

...Úgy tudom, hogy 20 után 20 következik és ebben teljesen biztos vagyok. :)))

Music - Heartbeat - Enrique Iglesias ft. Nicole Scherzinger

Narancsot szeretnék enni, milyen meglepő :)

Sajnos nem vagyok valami nagy gyümölcsevő. Előfordul, hogy hónapokig sem eszek egyetlen gyümölcsöt sem, esetleg csak lekvár formájában. :D Jó, tudom, az nem ugyanaz, mármint figyelembe véve a gyümölcsök szerepét a táplálkozásunkban.

Mellettem szóljon, hogy manapság nem is olyan finomak a gyümölcsök, mint gyermekkoromban, amikor a nagyszüleim kertjében minden megtermett. Volt málna, eper, alma, körte, ribizli, feketeribizli, meggy, cseresznye, piszke, stb. csak narancs és banán nem. Azokat karácsonyra kaptam ajándékba. Mindig volt a fa alatt. Túl drága volt az és nehezen beszerezhető, hogy többször is legyen otthon.

Persze lehet, hogy ez csak egy eltúlzott magyarázat. Banánt nem nagyon veszek, mert hízlal, a narancs meg... nem tudom ki hogyan van vele, de nekem soha nem sikerül igazán finom, édes, lédús narancsot venni.

Nem így tegnap. Mivel legutoljára januárban volt itthon gyümölcs, az is sült alma formájában, gondoltam itt az ideje valamit venni. Mivel a narancs illatát nagyon szeretem, végül narancsot vettem. Itthon kerülgettem egy ideig, majd mégis csak megpucoltam egyet és megkóstolva valami savanyú ízt vártam. De édes volt! Tényleg nagyon finom édes volt. Én pedig mind a 3 db narancsot megettem. Azt hiszem vissza kellene menni a boltba és venni még többet. :)))

Ebből pedig mi következik? Elgondolkodva arra jutottam, hogy lehet nem is azért eszek ritkábban gyümölcsöt, mert nem szeretem annyira, hanem azért, mert manapság tényleg nem olyan finom az ízük, mint amihez gyerekkoromban szoktam.

Újra itt a hó

A tél utolsó hónapjában járunk és ma újra esett a hó. Nem sok, nem látványos, csak ahhoz elég, hogy itt a városban minden vizes legyen tőle.

Sokszor jut az eszembe, hogy ki kellene menni a Margitszigetre sétálni. Most ráadásul még szép képeket is lehetne készíteni, mert azért ahhoz elég a vékonyka réteg hó, hogy a fákat gyönyörű fehérbe öltöztesse.

Viszont a fényképezőgépem még mindig nem jó, nem foglalkoztam vele, így hiába is készítenék képeket, azokat továbbra sem tudnám letölteni a gépemre. Milyen kár.

Minden elkezdődik valahogy ... 1. rész

Nagyon, nagyon sok évvel ezelőtt a magyar televízióban ment egy sorozat Richard Chamberlain főszereplésével. Varázslatos világ, ruhák, díszletek, csinos főszereplő és jó történet, mi kell még? James Clavell regénye a Sógun mindenkire mély benyomást tett. A könyv sikerkönyv volt, meg is vettem, annyira vonzott az a világ.

Akkor fordult meg először a fejemben, hogy talán majd egyszer japánul fogok tanulni. 

A talán mindig talán maradt. Az évek teltek, engem nem ért el se a mangák világa, se az anima őrület, kizárólag pokemont tudom felismerni. :) A cseresznyefákat ugyan imádom és nem csak virágzás idején, de ez  nem köthető Japánhoz. Ez azért van, mert a magyar cseresznye nagyon finom és a gyerekkoromhoz hozzátartozik egy hatalmas cseresznyefa képe, ami a nagyszüleim kertjében állt. Kb. ugyanazokat a dolgokat tudom Japánról, amiket egy átlagember. Szeretem a shusit, de csak a tonhalasat, szeretem a teriyaki szószos csirkét, tetszik az építészet,  rendezettség, a japán kertek, a bonsai-ok, alapvetően a természet szeretete, a gyönyörű kimonók, viszont a szumo nem vonz, stb. :)

A nyelvtanuláshoz pedig ennél azért több kell. Még egy kicsivel több. A lehetőség pedig, hogy eljussak ebbe a távoli országba, szinte kizárt. Így a valós megtapasztalásra nem is kerülhet sor, itthon pedig ugyan hol tudnám használni a nyelvtudást, ha egyszer sok munka árán valamilyen szintre el is jutnék? Nagyon szűkös körben, az biztos.

A talán tehát nem véletlenül maradt talán és váratott magára... és fog váratni még sokáig. Bár történt egy meglepő dolog!

Mai nia kép

XXXXX törölve XXXXX

Lenne mit csinálnom

Végre vettem szilikont, mivel a lakásban meg kellene csinálnom pár dolgot. Mindig gond, hogy melyiket vegyem, mert többféle van. Nagyon sokféle.

Ahogy álltam a polc előtt és próbáltam kitalálni legalább egy támpontot, hogy mi alapján válasszak, az egyik tubuson ezt olvastam "ecetsav mentes" és a felhasználhatósági körében ott volt a réz is.

Nekem pedig pont rézhez kell a szilikon.

Illetve rézhez és fához, de fához bármelyik jó.

Annyira megörültem neki és azonnal mentem is a pénztárhoz.

Most már csak azt nem tudom, hogyha kb. ugyanazokhoz jó az ecetsavas szilikon, mint az ecetsav nélküli, akkor miért vettem korábban ecetsavasat? Mert máskor tuti azt vettem.

Az ecetsavas alkalmazási lehetőségei között pedig nincs rajta a réz, vagyis akárhogy is nézem, az biztosan ártalmasabb, mint az ecetsav nélküli. (Jó, tudom, hogy erre nem olyan nehéz rájönni, de ezen még soha nem gondolkodtam.)

Persze amíg nem próbálom ki, addig nem igazán tudom összehasonlítani őket, de nagyot nem csalódhatok. :) Ha pedig kész lesz, amit tervezek, akkor be fogok szerezni egy szép, tavaszi ajtódíszt. Ilyen pont megfelelne, mint amilyen a képen van. :)