India ... de ez egy másik út

Most hogy így ráérek, igazán lenne időm egy kis sorozatfüggőségre. :)

Láttam egy plakátot, ami az "India - az álmok útja" sorozatot reklámozza. Rögtön tudtam, hogy ez az! India! Nekem való! :)

Itthon kicsit utánanéztem, és ezt találtam:

"2009-es gyártású brazil sorozat, és tavaly elnyerte a televíziós Oscar-díjként is emlegetett nemzetközi Emmy-díjat a Legjobb telenovella kategóriában. Az India – Álmok útján című sorozat a világhírű szerző, Glória Perez lebilincselő története eltérő kultúrák és tradíciók találkozásáról. A generációkon átívelő történet során megismerhetjük India modernizálódását és átalakulását az elmúlt század közepétől napjainkig, amelynek középpontjában az eltérő társadalmi osztályok tagjai között kibontakozó „tiltott szerelem” áll. " (tvmagazin.hu)

Hűha - gondoltam - ez egy tényleg jó sorozat lehet. Hétvégén aztán meg is néztem jópár részt.

Nem is tudom, biztosan az én ízlésemmel van a baj. Egyfelől a magyar szinkron borzasztó. Néha (nem néha, folyton) ismételgetnek számomra tök fölösleges és jelentésnélküli indiai szavakat, amik zavarnak. Emellett alapvetően brazil sorozat, én meg nehezen viselem a brazil sorozatszínészek eltúzó játékát, lebutított szövegeiket, stb.

Tele teljesen fölösleges jelenettel, és igazából kb. 5 epizód megnézése utána csak 5 percnyi értelmes történetmorzsát sikerült elcsípnom. Bizony ezt a sorozatot nem a magamfajtának készítették. :S

Mégis muszáj lesz bele-belenéznem, mert a díszlet, a csodás India, a ruhák, a színek nagyon vonzanak.

Lakásbelső... narancsos színek

Forrás: livingathome.de

Az á.vizsga

Elég sokszor tört rám az érzés, hogy ezt a vizsgát nem akarom. Neeem és kész.
Nem mintha ez számított volna. Tudtam, hogy az érzést el kell hessegetnem, mert semmi értelme ilyesmin gondolkodni. A baj csak az volt, hogy a megtanulnivaló egyre többnek tűnt. Hiába tudtam, hogy a vizsgán valószínűleg semmi esély sincs arra, hogy a kihúzott tételeket elejétől a végéig elmondjam, azért mégsem lehetett erre apellálni és csak a tételek felét megtanulni.
Így hát memorizáltam a fogalmakat, a felsorolásokat és így tovább...

Közben meg azon járt az eszem, hogy mit is vegyek majd fel? Jó sokat híztam az elmúlt fél évben és hiába akartam lefogyni, ami lement, az utána visszajött, majd újra kemény diétával lement valamennyi és újra visszajött. Egy reménytelen mókuskerék, amivel igazán nem volt időm foglalkozni, mert sokkal fontosabb volt, hogy tanuljak.
Csakhogy így minimálisra csökkent azoknak a ruháknak a száma, amik szóba jöhettek, úgyis mondhatnám, hogy a végére már nem is volt választási lehetőségem. Egy blézerbe fértem csak bele, így az mindent eldöntött. Az utolsó 24 órát szinte a szó szoros értelmében megállás nélkül végigtanultam. Majd lezuhanyoztam, felöltöztem és hajnali 3/4 6-kor elindultam az iskolába.
Másokkal ellentétben én szeretek az utolsó pillanatban is tanulni, mert stresszhelyzetben sokkal jobban fog az agyam, de most nem ment. Már csömöröm volt az egésztől, pedig még át kellett volna néznem 1-2 tételt.

Előző napról tudtam, hogy kik lesznek a vizsgabizottságban és nem örültem az összeállításnak. Kimondottan 1 tagnak nem, de hát mit lehet tenni, semmi sem szabadon választott. Erre mi történt? Egy tag lecserélődött a bizottságban és pont az az egy tag! Éljen! Azonnal jobb lett a kedvem, bár várakozás közben nem éppen a mosolygás volt rám jellemző. Mielőtt bementem akkor tudtam meg, hogy azt a tételt, amit semmiképpen sem szerettem volna kihúzni jogból, azt már kihúzták. Éljen, újabb jó hír!
7.-nek kellett bemennem és 2 egészen jó tételt húztam. Ráadásul még védenem sem kellett, mert a bírálataim 5-ösek lettek. :) Igen, panaszra nem volt okom és ezek után igazából egy élmény volt az á.vizsga, bár nem ismételném meg... annyira azért nem álomszerűen jó. :D

Pont ilyen pandásan érzem magam

Olyan fáradt vagyok. Elnézem a pandákat és pont így érzem magam... ők evés utáni kimerültségüket pihenik ki, én meg úgy kb. mindent.

Sok munka, kevés idő, isteni kaják

Tegnap este 8-ra értem haza, felpakolva, mint egy málhás teve, hogy nekiláthassak a főzésnek.
Ma ugyanis édesapám születésnapját fogjuk ünnepelni, és mivel az egyik kedvence a lasagne (és én még soha nem készítettem neki), gondoltam meglepem. Viszont ha már amúgy is konyhában leszek, összedobok egy csokoládé tortát is.
Hát hogyne!
Hajnali fél 1-kor hagytam el a csatateret, addigra kész volt a piskóta (kicsit összement, kicsit fura formájú, de istenien néz ki belülről, olyan cukrászdás típus), a lasagnelapok száradtak (naná, hogy saját gyúrás), a ragu kész, a sült padlizsán kész... jöhetett a ma reggel.
Már 6-kor csörgött az óra, de képtelen voltam kikászálódni az ágyból. 7-nél előbb nem találkoztam újra a sütővel. De ami késik az nem múlik, összeraktam mindent, a lasagne jelenleg az erkélyajtóban próbál lehűlni, a csokoládékrém a fagyasztóban próbál szilárdabb állagot felvenni, a piskóta meg, na azt tegnap óta még nem láttam.
Annyi tervem volt, hogy mivel fogom feldíszíteni a tortát, de azokból már nem lesz semmi... iszonyúan telik az idő, viszont elégedett vagyok magammal. Ez a legjobb érzés. Na, jó, az egyik legjobb érzés. :D
Most pedig fürdés, tortatöltés, pakolás és indulás szülinapozni... majd jövööööök... (és amit nem meséltem el, még el fogom... )

A lábbeli készletem mennyiségi fejlődése

Egész nap úton voltam. Most bepótolok egy csomó mindent, amit már jó ideje nem volt lehetőségem elintézni, pl. tegnap végre vettem egy új, Reebok futócipőt. Végre, mert már nagyon rám fért. A másik gyakorlatilag szégyellnivalóan szétszakadozott állapotban van. Legutoljára az esős időben kocogtam benne, mert már nem volt rajta mit félteni. Minden gátlás és óvatosság nélkül áztathattam el és koszolhattam össze. :)
Az új kicsit drága volt, kicsit nem tetszik és kicsit nagy, viszont nem nyom sehol, így nagy esélyem van arra, hogy ne törje fel a lábam. Imádom, ha egy cipő nem akar keresztbe tenni nekem, illetve a lábamnak. :)

A sok évnyi tapasztalat és jópár rossz választás után nagyon óvatos lettem. Nem vásárolok meg egy cipőt csak azért, mert szép, megfizethető és jó rám. Ennyi ma már nem elég. Maximalista lettem és óvatos, ami sokszor a szépség rovására megy, de valamit mindig muszáj feláldozni.

Próbáltam egy cipőt, ami nagyon tetszett, az ára is jó volt, de a 40-es kicsit nagy volt, a 39-es éppen jó, csak heringnek képzelte a lábam, 39,5-es meg nem volt. Sajnos. Viszont szert tettem egy hosszú gyaloglásra is alkalmas szandálszerű sportos lábbelire. Biztosan van az ilyesminek normális neve, de ez nálam úgyis másodlagos. A lényeg, hogy rugalmas a talpa és tépőzáras elől és hátul, vagyis állítható.
Hát igen, így van ez, ha az ember szabaddá válik (végre) és ráadásul még nőből is van. :)

Ma van az á.vizsgám

Ez a nap is eljött.
Rémült vagyok, ideges és féééééélek!

Ja, és hulla fáradt is vagyok, de nem fogok aludni, mert még tanulnom kell... Közben lassan berekedek, mert folyamatosan mondom a tételeket és csak dumálok és beszélek és próbálom mondani, ami az eszembe jut.
Mindjárt hajnali fél 4. Kb. negyed 6-ig szánhatok időt a tanulásra, utána muszáj készülnöm, öltözködnöm és irány az legeslegutolsó megmérettetés.
Tegnap valamikor elsírtam magam kínomban, amikor rájöttem, hogy mennyi mindent nem tudok még. Ezt persze korábban is tudtam, csak iszonyú megélni a rádöbbenést, amikor összeszorul a szív, a gyomor a torokba csúszik és világosan tapintható a kétségbeesés: igen, amit megtanultam, arra már nem emlékszem, közben az ismétlésre már alig van idő.

Na, megyek is. Minden perc drága.
Bár már holnap dél lenne... bár már túl lennék mindenen.

Utolsó nap

Holnap ilyenkor már rég a suliban leszek...
... félek... nagyon félek... folytatom a tanulást... :(

Svéd királyi esküvő

Ma 15:55-kor féjhez ment a svéd trónörökös, Victoria hercegnő. :)

Sok év és kitartó hűség után jöhetett el ez a pillanat. Ahogy mondta: "Köszönöm a svéd népnek, hogy nekem adták a hercegemet."

Ritkán látni igazán megható esküvői ígéretet. Victoria az esküje végén elérzékenyült, ahogy Danielnek is megjelent a könnycsepp a szemében. Csak azok tudják ennyire átélni az egymásnak tett fogadalmukat, akiknek tényleg meg kellett küzdeniük ezért. Sok boldogságot nekik, mert megérdemlik! :)

Annyi mindent elmond ez a kézcsók. Szeretlek, köszönöm sok évnyi kitartó türelmet és köszönöm a szerelmedet.

Az "igen" kimondása. Daniel Westling elvette a svédek hercegnőjét.


Carl Gustav XVI. az oltár elé vezeti lányát... és Silvia királyné Madeleine hercegnővel.

És az esküvő után...

Forrás: gala.de

Az idő kezd "beszorítani"

Muszáj változtatnom a taktikán. A szakmai tételeket már egyszer megtanultam, de mostanra már eltüntek a fejemből. Az idő viszont nem elég arra, hogy újra tanuljam kívülről. Így marad az egyszerűsített változat: az adott tétel elejét megtanulom (hogy el tudjam kezdeni a szöveget valahogy) és a szükséges felsorolásokat. Aztán majd mondok hozzá valamit. Már csak imádkoznom kell, hogy a VALAMI érthető, értelmes és a szöveghez kapcsolható legyen.
Ez van.
Csak tudnám, hogy a jogi tételeket mikor fogom újra átvenni?
Igyekszek nem pánikolni... traalaalla... sexy bitch... sexy bitch... david guetta...

Már a rutin dolgok sem mennek...

Kedden el kellett küldenem mail-en a védésem prezentációjához készített slide-show-t. Elküldtem. Egy másik címre. Majd szerdán a helyesre. :S

Ki kellett töltenem azt a lapot, amin jelzem, hogy részt akarok-e venni a diplomaosztón. A 2010-es év helyett 200-at írtam. Áthúztam és a dátumot újra írtam. :S
Majd elmentem a tanulmányira, hogy aláírjam az oklevél mintalapot. Aláírtam. Megdöbbenésemre egészen más formájú betűket használva, mint amilyen az eredeti aláírásom. Ezt már nem lehetett javítani. :-/

Aznap mást nem kellett elintéznem a "sulival kapcsolatban". Tiszta szerencse! :) Azt hiszem kezdek egyre használhatatlanabb lenni.

Már egyre nehezebben megy...

Újabb felfeldezés:
A tanulás iránti lelkesedésem hanyatlása egyenes arányban van az idő múlásával. => Minél kevesebb az időm, annál inkább nem érdekelnek a tételek.

Ennek nem fordítva kellene lennie??!

Az idegesség

Megállapítottam, hogy az idegesség fokozható, már csak azért is, mert mindig az éppen aktuális idegességet éli meg az ember és ahhoz képest minden más eltörpül, vagyis olyan hatást kelt, mintha az idő múlásával a folyton megjelenő idegesség egyre csak fokozódna.

Mondtam már, hogy ideges vagyok? Igen????
Nem elégszer! Neeeeeeeem elégszer!!!! :(

Nagyon rossz időszak

Tanulok.
Tanulok.
Tanulok.
Másnap már semmire sem emlékszem, de tanulok.
Az idő szinte elolvad és nem csak a melegtől. Túl gyorsan telik el minden perc, minden nap.

Jövő kedd 7:15-re megyek. Mivel holnaptól lehül a levegő és vége lesz a kánikulának, félő, hogy a végén még fázni fogok... és elmondhatom, hogy nemcsak az államvizsga miatti félelemtől remegek.

Lassan itt a vizsga

Megint voltam a szigeten. Két kör letudva. :)
Sajnos egyenlőre ez volt az utolsó ilyen alkalom, mert jön a napsütés és nem utolsó sorban mostantól muszáj lesz rákapcsolnom. Már június 4. van és alig több, mint 2 hét múlva jön az utolsó vizsgám, én pedig sehogy sem állok a tanulással.

Az idegesség viszont időnként rohamszerűen rám tör. Mi lesz később, ahogy egyre közelebb kerülök a vizsga időpontjához?
Eléggé fusztráló, hogy csupán abban vagyok biztos, melyik blézert fogom felvenni (feltéve, ha addigra beleférek). :S Tudom, a semminél több, de nem ezt hívják tudásnak. :D

Rájöttem, nekem inkább az eső, mint a szél...

Erős indíttatástól vezérelve most tényleg komolyan veszem a diétát.

Az utóbbi idő rossz időjárása pedig csak kedvez annak, hogy legyen kedvem kimenni a szigetre, mert nem szeretem ha tűz a nap. Nem szeretek órákig a napon kocogni, ráadásul bármennyire is rossz az idő, a sziget egyszerűen fantasztikus. Az elmúlt 1 hétben kocogtam szitáló esőben, zuhogó esőben, szeles időben. Többször volt, hogy csurom vizesen és hideg végtagokkal csináltam végig a szigetköröket. Mégis élveztem. :)

Bár rájöttem, hogy inkább az eső, mint a szél... brrr...

A legrosszabb talán az, amikor még le is izzad az ember és nem csak az esőtől nedves mindene, hanem még a pólóm is a felső alatt, miközben hideg szél fúj. Csak arra gondoltam ilyenkor, hogy remélhetőleg a derekam megússza és nem fázik meg... és nem fázom fel.

Közben pedig kezdem megunni a teaivást. Fene tudja, de azt hiszem az én pocakom tényleg inkább cappuccinora van hangolva. :)

Eurovision 2010 - Spain - Daniel Diges - Algo Pequeñito (Something Tiny)...

Néztem az Eurovison Song Contest 2010-et, de nekem naná, hogy nem az volt a kedvencem, aki a legjobbak között volt. Végül, mára már egyértelművé vált, hogy nekem bizony a spanyol szám tetszik a legjobban. Amikor először hallottam - anno az eredeti videóklippet megnézve - egyáltalán nem volt rám hatással, de aztán a dallama belemászott a fülembe és egész nap ezt dúdolgatom. :)

Nagyon jó hang, nagyon jó dal. Imádom!

Algo pequenito, ou ou ooo... Algo chiquitito, ou ou ooo... :))))))