Ez a nap is eljött.
Rémült vagyok, ideges és féééééélek!
Ja, és hulla fáradt is vagyok, de nem fogok aludni, mert még tanulnom kell... Közben lassan berekedek, mert folyamatosan mondom a tételeket és csak dumálok és beszélek és próbálom mondani, ami az eszembe jut.
Mindjárt hajnali fél 4. Kb. negyed 6-ig szánhatok időt a tanulásra, utána muszáj készülnöm, öltözködnöm és irány az legeslegutolsó megmérettetés.
Tegnap valamikor elsírtam magam kínomban, amikor rájöttem, hogy mennyi mindent nem tudok még. Ezt persze korábban is tudtam, csak iszonyú megélni a rádöbbenést, amikor összeszorul a szív, a gyomor a torokba csúszik és világosan tapintható a kétségbeesés: igen, amit megtanultam, arra már nem emlékszem, közben az ismétlésre már alig van idő.
Na, megyek is. Minden perc drága.
Bár már holnap dél lenne... bár már túl lennék mindenen.
4 megjegyzés:
Én nagyon drukkoltam :-)
És biztosan érzem hogy jó helyre ment! :-D
Nagyon jól jött a drukkolásod és hatott! :) Köszönöm! :)
Minden teljesen jól alakult, onnan kezdve, hogy még a bizottság tagjaiban is volt egy változás, amit nagyon szerettem volna és bekövetkezett. :)
Majd mesélek bővebben is.
Gratulalok!Jo sokat tanultal es izgaultal eveken keresztul.Mostmar elarulod, hogy mi a diploma neve?
Köszönöm! :) Tudod, hiába tudom, hogy más is sokat tanul és izgul, attól még nekem nem kell kevesebb tanulni, így borzasztóan örülök, hogy vége. :)
Végülis mivel mindig rákérdez valaki elárulhatom, de semmi különös. Nagyon röviden úgy mondhatnám, hogy HR-es.
Megjegyzés küldése