Egész nap úton voltam. Most bepótolok egy csomó mindent, amit már jó ideje nem volt lehetőségem elintézni, pl. tegnap végre vettem egy új, Reebok futócipőt. Végre, mert már nagyon rám fért. A másik gyakorlatilag szégyellnivalóan szétszakadozott állapotban van. Legutoljára az esős időben kocogtam benne, mert már nem volt rajta mit félteni. Minden gátlás és óvatosság nélkül áztathattam el és koszolhattam össze. :)
Az új kicsit drága volt, kicsit nem tetszik és kicsit nagy, viszont nem nyom sehol, így nagy esélyem van arra, hogy ne törje fel a lábam. Imádom, ha egy cipő nem akar keresztbe tenni nekem, illetve a lábamnak. :)
A sok évnyi tapasztalat és jópár rossz választás után nagyon óvatos lettem. Nem vásárolok meg egy cipőt csak azért, mert szép, megfizethető és jó rám. Ennyi ma már nem elég. Maximalista lettem és óvatos, ami sokszor a szépség rovására megy, de valamit mindig muszáj feláldozni.
Próbáltam egy cipőt, ami nagyon tetszett, az ára is jó volt, de a 40-es kicsit nagy volt, a 39-es éppen jó, csak heringnek képzelte a lábam, 39,5-es meg nem volt. Sajnos. Viszont szert tettem egy hosszú gyaloglásra is alkalmas szandálszerű sportos lábbelire. Biztosan van az ilyesminek normális neve, de ez nálam úgyis másodlagos. A lényeg, hogy rugalmas a talpa és tépőzáras elől és hátul, vagyis állítható.
Hát igen, így van ez, ha az ember szabaddá válik (végre) és ráadásul még nőből is van. :)
2 megjegyzés:
azt asszem trekkingnek hivjak.evek ota pusztan kenyelmi szemontokbol beszek cipot.Nalam mas szempont nincs, na jo, uberrondat nem, de kisse rondat siman...:D
Trekking? Akkor van egy trekkingem. :)
Már én is simán felveszem a kissérondát és a tűsarkakat meghagyom azoknak, akik még nem féltik a lábukat. Nem mondom, fényképen csodás mutat, de hol készítek én egész alakos képet? Sehol!! :D
Megjegyzés küldése