Tegnap este 8-ra értem haza, felpakolva, mint egy málhás teve, hogy nekiláthassak a főzésnek.
Ma ugyanis édesapám születésnapját fogjuk ünnepelni, és mivel az egyik kedvence a lasagne (és én még soha nem készítettem neki), gondoltam meglepem. Viszont ha már amúgy is konyhában leszek, összedobok egy csokoládé tortát is.
Hát hogyne!
Hajnali fél 1-kor hagytam el a csatateret, addigra kész volt a piskóta (kicsit összement, kicsit fura formájú, de istenien néz ki belülről, olyan cukrászdás típus), a lasagnelapok száradtak (naná, hogy saját gyúrás), a ragu kész, a sült padlizsán kész... jöhetett a ma reggel.
Már 6-kor csörgött az óra, de képtelen voltam kikászálódni az ágyból. 7-nél előbb nem találkoztam újra a sütővel. De ami késik az nem múlik, összeraktam mindent, a lasagne jelenleg az erkélyajtóban próbál lehűlni, a csokoládékrém a fagyasztóban próbál szilárdabb állagot felvenni, a piskóta meg, na azt tegnap óta még nem láttam.
Annyi tervem volt, hogy mivel fogom feldíszíteni a tortát, de azokból már nem lesz semmi... iszonyúan telik az idő, viszont elégedett vagyok magammal. Ez a legjobb érzés. Na, jó, az egyik legjobb érzés. :D
Most pedig fürdés, tortatöltés, pakolás és indulás szülinapozni... majd jövööööök... (és amit nem meséltem el, még el fogom... )
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése