Gabriel Aubry az ágyban

Hogy pontosan milyen cég is az amerikai Charisma, hogy új ágyneműkollekciót dobott piacra, na az annyira nem csigáz fel, viszont a reklámarcnak...izé, reklámtestnek választott igazán jóképű férfi az igen! És ő nem más, mint Garbiel Aubry. Aki már hallott róla, talán nem lepődik meg azon, hogy ez a férfi egyszerűen szimpatikus nekem. Semmi botrány körülötte és neki van -szerintem- a legszebb kislánya a világsztárok között, mert, hogy az édesanyja nem más, mint Halle Barry.
Bár a szülők már nem élnek együtt, mégis tökéletes harmóniában oldják meg a "külön és mégis együtt" feladatot a gyerek miatt.

Hmm.. igen, ez a férfi még szép is. :)

Szerettem a képregényeket

Szeretem a krimiket, nagyon. A Gyilkos számoknak egészen jó epizódjai vannak. A hétfői részt felvettem és most néztem meg. Egy ellopott régi kiadású képregény a sztori alapja.

Ahogy néztem elgondolkodtam. Mindig mindenki csak siránkozik, hogy milyen rosszul élünk mindig egyre rosszabbul... hát nem tudom. Gyerekként a Füles újság volt a mindenem. Hetente egyszer(!) jelent meg és teljesen oda voltam azért, hogy elolvashassam a benne lévő képregényeket. Azt hiszem kb. 3 (esetleg 4)  különböző futott benne, természetesen fekete-fehér színben és alig bírtam kivárni, hogy megtudjam a történetek újabb fejleményeit. Figyelembe véve, hogy egy 1 történet újabb része csak 2 kis lapot jelentett az újságban (sőt, újságocskában), bizony eléggé sokáig elhúzódott egy-egy sztori.

Ráadásul nem is mindig kaptam meg a Fülest, mert nem volt rá pénz. A szomszéd bácsitól kértem kölcsön és nagyon boldog voltam, amikor megvette és odaadta, de csakis azután, hogy komótosan megfejtett benne minden rejtvényt.

Ez a történet ma már elképzelhetetlen lenne. Pár sor sztorira várni újabb és újabb hetet? Reménykedni abban, hogy megkapok egy olcsó kis rejtvényújságot és megérteni, hogy sajnos nem lehet mindig... vagyis ha egy hónapban 2 számot megkaptam az már jó hónapnak számított. Hm... mekkorát változott a világ és csak egy dologban maradt állandóság: az emberek folytonos panaszkodásában.

Hihetetlen, hogy milyen régen elmúlt már az az idő és én azóta egyetlen képregényt sem láttam...

Scarlett vagy nem Scarlett, ez itt a kérdés

Gyönyörű nő, de valahogy egyre felismerhetetlenebb a sok retusálástól, pedig neki eléggé jellegzetes arca van. Ilyen alapon egy névtelen modellt is használhattak volna a Dolce&Gabbana kampányához.

Sanyarú megállás

Valahogy sehogy sem úgy alakul, ahogy szeretném. Én mindig próbálom tartani a magam az tervhez, de a szervezetem nem akarja. Pedig most nem is úgy diétázok, mint régebben. Egyáltalán nem! Sőt! Ha úgy nézem egyfelől igen csak engedékeny vagyok - étel szempontjából -, ami nagyon durván megbosszulja magát. Másfelől viszont nagyon kemény vagyok magamhoz - edzés szempontjából -, na ez bosszulja meg magát csak igazán!

Mivel folyamatosan nem evős és evős napok váltják egymást, majd beledöglök ebbe a módszerbe. Ha valami próbára teszi az akaratot, az nem a folyamatos koplalás, ááá, dehogy! Ahhoz hozzá lehet szokni. Az igazi kínok akkor jönnek, ha az ember váltogatja a napokat. Mentálisan teljesen kikészít.

A sporttal eltöltött órák számát meg csak növeltem és növeltem... ennek az lett az eredménye, hogy tegnapelőtt már semmit sem tudtam felvenni a lábamra, mert mindenhol fájt valahol, de nem adtam fel.

Tegnap is nekiálltam és végigcsináltam a 30 km-es programom. Közben 7(!) féle lábbelit váltottam és végül mezitláb fejeztem be az edzést. Brrr... Már a zenéket is unom. Így azt találtam ki, hogy filmet fogok nézni. Pár napja éppen a Harry Potter ment a tévében, amit felvettem és mivel Kery annyira szereti, gondoltam pont jó lesz, hogy én is rákattanjak, hátha arra figyelve könnyebben megy a testedzés. Komolyan mondom, hogy hatásos volt, kár, hogy csak egyszer működik. Legközelebb már nem hiszem, hogy ugyanennyire lekötne a film.

Bármit is csinálok és bárhogy is csinálom, este be kellett látnom, ez így nem megy tovább.

A lábamra már alig birok ráállni - a fájdalmak mellett -, mert olyan fokú folyamatos izomlázam van. Nincs mese, muszáj pihentetnem az elcsigázott testrészeimet, így határozatlan időre felfüggesztettem a diétát. Rossz ez így, mert most jön a hízás, amitől pedig depressziós leszek, de nem maradt választásom. A szervezetem egyszerűen kikényszerítette.
Mostantól új programom van: azt várom, hogy mikor fog bármilyen lábbeli is feljönni a lábamra úgy, hogy 1. belefér a lábam 2. nem töri, szorítja és nyomja valahol 3. képes leszek relatíve normálisan menni, nem pedig úgy, mint egy 100 éves reumás tengeri csiga.

Szobabelső... hotel

Imádom a hotelek - mármint az elegáns hotelek - belső kialakítását nézni és nézni és nééééézni... :)

Riad Dar Ma Ward

Sport sok szépséghibával

Hulla fáradt vagyok, bár tegnap pihenőnapot adtam magamnak. Nem azért, mert olyan jóindulatú lennék magamhoz, hanem azért mert alig fáj minden lépés, ugyanis izomlázam van!!!

Hogy hogy lehet ez ennyi edzés után? Na, ez egy baromira jó kérdés, de sejtem a választ. Azt utóbbi napokban olyan helyen törte fel a teljesen puha, teljesen rugalmas, abszolúte kényelmes sport szandál a lábam, ahol folyamatason súly van, vagyis elég erőteljes fájdalmat érzek folyton. Ezzel nem lenne baj, ha csak 1-2 órát edzenék, de már a napi 6 órát is megcsináltam a dínón valamelyik nap, vagy fejlődni fejlődök a feladathoz mentálisan, csak a lábam nem tud követni. :S Történt tehát, hogy döntenem kellett, vagy abbahagyom az egészet és pihentetem a lábam, vagy megpróbálom a testsúlyomat a lábfejem más részére helyezni. Ezt választottam, így viszont egészen más izmokat terheltem meg. Jelenleg tehát a térdem feleletti összes izom úgy fáj, hogy büntetésnek is bevállna. :D

Jót tett a tegnapi pihenés, így ma újult erővel próbálom végigcsinálni a napot, mert ha már lusta voltam tegnap, akkor ma legyek extrém hős. ;) Aztán majd este kiderült, hogy megint hova sikerült újabb sérüléseket szereznem... addig is egy egyáltalán nem sportos cica... titkon nagyon is megértem őt. :)

Lakásbelső... nappali, minimalista stílusban

Megvilágosodás

Ma rájöttem, hogy mi az abszolút diéta.

Amikor már a teához a teát (teafiltert) sem teszem bele a forró vízbe, hanem inkább elkortyolgatom úgy, forrón, magában a vizet.

Mai napi mérleg

1. Már csak a reggelit nem bírtam kihagyni, a többi ment.
2. Újra edzettem, egészen jó volt, csak a csípőm volt undok. Jó, elismerem, a lábam is, de az már szinte mindig... hogy utálom.
3. Szokásos hajvágás anyukámnak. Nagyon csini lett, na nem azért, mert én vagyok a fodrásza, hanem amúgy is. Ő csinos mindig. ;)
4. Kifogtam egy pszichopatát a facebookon... csak az érzelgős, tapadós-ragadós, nyomasztó, követő-erőszakos és tudálékos pasiktól ments meg engem Nagy Manitu.
4. Folyton korog a pocim.
5. Ja, és égszakadás, villámlás, dörgés és esőömlés is volt.
A többi meg úgy is lényegtelen.

Már van krémem

Az utóbbi egy hétben alig edzettem, a vízhólyagaim pedig egészen szépen elmúltak. Kivéve persze a jobb kislábujjamon lévőket. Azok már egyszerűen egymásra halmozódtak és valami egészen fura bőrelváltozásaim lettek. Figyelembe véve, hogy a kislábujjam mégis csak a legkisebb, nem kellenne vele annyit foglalkoznom, de amikor az ember órákon át rójja a kilométereket, akkor egy idő után elviselhetetlenné tud válni a legkisebb fájdalom vagy feszítő érzés is.

Így hát az előbb elővettem a neogranormont és csináltam egy jó kis kötést. Muszáj rendbe jönnöm, ha újra keményen akarok edzeni és bizony holnaptól nincs menekvés, vár a dínó. Már csak azért is, mert úgy néz ki, hogy a térdproblémáimra is lesz megoldás. Anyukámtól kaptam egy nagyon jó kis krémet, neki írta fel a doki. Még lidokaint is tartalmaz. Komolyan mondom nagyon hatásos, bár még csak egyszer próbáltam ki, pár napja. Az, hogy a térdem utána nem fájt, persze még nem jelent semmit, mert igazi igénybevételnek azóta nem tettem ki, de...! De edzés közben néha a talpam egy része nagyon fáj és arra is kipróbáltam edzés közben! 2 perc múlva nem éreztem fájdalmat. :)

Mondom, még tesztelnem kell, amihez viszont jó nagy adag terhelésnek kell kitennem a lábam, de ezzel nem lesz gond. Csak tényleg jó megoldás legyen a fájdalmakra! Olyan jó lenne! És akkor tuti, hogy szárnyakat kapok! :)

Most egyszerűen jó

Igen, igen, igen, hízókúrán vagyok. :)

Annyira nagyon kívántam az ízeket, hogy képtelen voltam kiverni a fejemből azokat a gondolatokat, amik ételekkel voltak kapcsolatosak. Végül beletörődtem. Ennem kellett mindent, amit kívántam, enni, hogy végre jóllakjak. Most már elégedett vagyok, mint egy jól táplált kisegér.

Holnaptól jöhet újra a diéta, de csakis miután reggel jó nagy ívben kikerültem a mérleget. ;)

Ez most nem menne :DDD

A boldogság megélése csak rólunk szól. Hiszen nincs olyan, amit ne lehetne elrontani vagy rossznak tekinteni.

Kizárólag az az ember lesz boldog, aki képes a boldogság megélésére. Én egy boldog ember vagyok és szeretek boldog lenni... csak most nagyon nem kedvelem a mérleget. :) (és saját magam butaságát)

Például ezt a helyzetet pillanatnyilag elképzelhetetlennek tartom:

Lassan többet hízok, mint fogyok... ez itt a sírás helye

Minden azzal a csodálatosan megsütött, pirult grillcsirkével kezdődött. Tudtam, hogy nem szabadott volna megvenni, de a bolt már közel járt a zárásához, a pasi pedig rábeszélt minket, hogy vegyük meg az utolsó kettőt. Olyan szépek voltak és olyan jó áron adták.

A terv az volt, hogy majd itthon feldarabolom és lefagyasztom. Bíztam az akaratomban, persze, hogy bíztam, de az a fenséges illat teljesen megbabonázott. Az elnyomott éhségem előtört és nem bírtam tovább, muszáj voltam enni. Elővettem hozzá egy kis csemege uborkát és készítettem utána egy kevés csokikrémet mandulával. Mennyei eledel volt.

Hát hogyne! Aztán másnap a mérleg 2,5 kg-val mutatott többet!! Tegnap hiába edzettem, hiába küzdöttem, alig ment le valami ebből a pluszból és bizony ma teljes elkeseredéssel néztem a nap elébe. Nem tudom más hogyan van vele, én teljesen letörtem. A lelkem darabokban, nincs erőm semmire és gátlás nélkül ettem mindent, amit találtam. Mondjuk nem igen volt mit találni, mert a hűtő üres, de pechemre van ám fagyasztóm is!

Valami igazán finomra vágytam volna, de az adott helyzetben a lekváros kenyér (mit kenyér, kenyerek!!) is hatalmas bűnnek számít, arról nem is beszélve, hogy mennyire finom tud lenni az aszalt szilva mandulával.

Borzasztó! Mintha a saját magam ellensége lennék, pedig nem, csak kitartani sem tudok magam mellett. :(

Milyen diéta már ez? Még a lábam is bemondta az unalmast, nem mintha lett volna lelkesedésem bármilyen sporttevékenységhez. Így hát lélekben és fizikailag is összetörten várom a holnap reggelt, amikor majd megpróbálok mindent folytatni. Már csak azt nem tudom, hogy mi lenne a jobb, ha ráállnék a mérlegre, vagy ha nem? Abban biztos vagyok, hogy további kilókat sikerült a mai napi akcióm után magamra szedni, de vajon jobb lenne-e, ha nem szembesülnék ezzel és mint egy vak kisegér csak mennék a fejem után, miközben belülről folyton marcangolna a kérdés: most hány kiló lehetek?

Vagy nézzem meg és akkor tudni fogom megint hogyan állok?

Nem tudom. Talán az utóbbi a jó megoldás, még akkor is, ha eléggé lehangoló lesz  a látvány.

Kép tavaly nyárról

A tavalyi nyaralás képeit még mindig nem rendszereztem, mégis újra és újra megnézem őket. Mivel nyár van, pont ideális, hogy javítsam velük a hangulatom. :)

Fáradt vagyok...

Elcsigázott vagyok, egyfolytában csak aludnék. Tegnap délután elkezdtem az edzést, aztán éjfél előtt hagytam abba és ez nem az első alkalom volt. Tegnap ettem is, a diétámnak megfelelően 2 nap koplalás után, erre ma mennyit fogytam? 40 dkg-t!:(

Persze nem adom fel, csinálom tovább, még akkor is, ha a lábaim a napi 30 km-es adagoktól kezdenek lassan tényleg kipurcanni.

Egy biztos, ha szép nem is leszek, legalább sportossá válok, de nagyon. :D

Még 5 hét kemény kitartásra van szükségem, aztán jön némi változás... pedig arra aztán végképp nem számítottam, de az jó lesz, naaaaagyon jó. :) (viszont arról majd máskor)