Valahogy sehogy sem úgy alakul, ahogy szeretném. Én mindig próbálom tartani a magam az tervhez, de a szervezetem nem akarja. Pedig most nem is úgy diétázok, mint régebben. Egyáltalán nem! Sőt! Ha úgy nézem egyfelől igen csak engedékeny vagyok - étel szempontjából -, ami nagyon durván megbosszulja magát. Másfelől viszont nagyon kemény vagyok magamhoz - edzés szempontjából -, na ez bosszulja meg magát csak igazán!
Mivel folyamatosan nem evős és evős napok váltják egymást, majd beledöglök ebbe a módszerbe. Ha valami próbára teszi az akaratot, az nem a folyamatos koplalás, ááá, dehogy! Ahhoz hozzá lehet szokni. Az igazi kínok akkor jönnek, ha az ember váltogatja a napokat. Mentálisan teljesen kikészít.
A sporttal eltöltött órák számát meg csak növeltem és növeltem... ennek az lett az eredménye, hogy tegnapelőtt már semmit sem tudtam felvenni a lábamra, mert mindenhol fájt valahol, de nem adtam fel.
Tegnap is nekiálltam és végigcsináltam a 30 km-es programom. Közben 7(!) féle lábbelit váltottam és végül mezitláb fejeztem be az edzést. Brrr... Már a zenéket is unom. Így azt találtam ki, hogy filmet fogok nézni. Pár napja éppen a Harry Potter ment a tévében, amit felvettem és mivel Kery annyira szereti, gondoltam pont jó lesz, hogy én is rákattanjak, hátha arra figyelve könnyebben megy a testedzés. Komolyan mondom, hogy hatásos volt, kár, hogy csak egyszer működik. Legközelebb már nem hiszem, hogy ugyanennyire lekötne a film.
Bármit is csinálok és bárhogy is csinálom, este be kellett látnom, ez így nem megy tovább.
A lábamra már alig birok ráállni - a fájdalmak mellett -, mert olyan fokú folyamatos izomlázam van. Nincs mese, muszáj pihentetnem az elcsigázott testrészeimet, így határozatlan időre felfüggesztettem a diétát. Rossz ez így, mert most jön a hízás, amitől pedig depressziós leszek, de nem maradt választásom. A szervezetem egyszerűen kikényszerítette.
Mostantól új programom van: azt várom, hogy mikor fog bármilyen lábbeli is feljönni a lábamra úgy, hogy 1. belefér a lábam 2. nem töri, szorítja és nyomja valahol 3. képes leszek relatíve normálisan menni, nem pedig úgy, mint egy 100 éves reumás tengeri csiga.
Mostantól új programom van: azt várom, hogy mikor fog bármilyen lábbeli is feljönni a lábamra úgy, hogy 1. belefér a lábam 2. nem töri, szorítja és nyomja valahol 3. képes leszek relatíve normálisan menni, nem pedig úgy, mint egy 100 éves reumás tengeri csiga.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése