Na, tessék... éhes vagyok

Még csak a diéta elején járok, de már van valami, amit egyszerűen kívánok. Ez már csak azért is furcsa, mert igazán ritkán eszem, talán évente ha egyszer. Most mégis erre vágyok és folyamatosan. Nem egy kicsit és aztán másnap már az eszembe se jut... neeem! 

Bizony hihetetlenül vágyok egy nagy tányér gombapaprikásra sok tejföllel és nokedlivel, vagy esetleg sült hagymás gombára. :))

Gombagombagombagombagomba... gomba. Bármilyen, bármennyi... tejföllel... hmm... gombapörkölt-gombapaprikás... éhes vagyok...

A "rai királya" koncertet ad és én annyira szívesen elmennék

Ritkán vágyok arra, hogy megnézzek egy koncertet, ez most egy ilyen alkalom lenne. Cheb Khaledet nagyon, nagyon szívesen meghallgatnám élőben, de sajnos Veszprémben lép fel aug. 1-én az ünnepi játékokon, így esélytelen a dolog. :((((

Szeretem a fülbevalókat :)

A szépséget megtalálni magunk számára valami jónak az átélése. Én pedig szeretek mindent, ami jó, szép és engem boldoggá tesz. Az évek múlásával mind jobban megtapasztalom, hogy nincs új a nap alatt, amit én már régóta tudok, az másnak még meglepetésszerű újdonság lehet, de minek magyarázni? Néha jó csak csendben lenni és hagyni (magamnak) élvezni akár a legapróbb szépséget is.

Mivel fülbevalómániás (is) vagyok, mostanság éppen az ékszerek azok, amik vágyakozásra késztetnek és bizony még az ilyen egyszerű vágyakozás is boldoggá tud tenni. :) 

Visszavágyok

Egyfolytában nyári hangulatom van, ami nem meglepő, mert nyár van. :)

Csakhogy nekem olyan visszavágyós, pálmafás, vakító fehér és kék, tengernézős hangulatom van.

Nem vagyok egy nagy utazó, aminek több oka is van és egyáltalán nem hittem volna, hogy vissza fogok vágyni oda, ahol tavaly voltam... de mintha a kánikulával az emlékek is előjöttek volna. Egyre többet gondolok arra, hogy olyan nagyon szívesen visszamennék.

Nem fogok.

Egyenlőre legalábbis.

De az érzések erősek... és ki tudja, talán jövőre jöhet Marrakesh. :)

Új kedvenc

Amikor az ember diétázik, folyton kompromisszumokat köt. Hiányzik az édesség, valami ami tartalmasabb (rostosabb) és nem árt, ha selymes, kellemes... így most a kedvencem a paradicsomlé édesítőszerrel és tejporral. :)

Hangulatfokozás

                                                                                                       F: florapress

Jelenleg egyetlen dolog biztos: a kitartásom

Haladok a diétával. Haladok. Röviden ennyi.

Kicsit hosszabban: haladok, közben baromira sokat edzem, nem eszek, majd eszek (amit muszáj), amitől lelkiismeretfurdalásom van és hízok (ami viszont elkerülhetetlen). Ezt persze "újra" le kell fogynom, ami nem kis kitartást igényel. Gyűlölöm ezt a hullámzást, de nem válogathatok, csak alkalmazkodhatok, így hát alkalmazkodom. 

A diétán belül csak pár napra tervezek előlre, de holnaptól egy 5 napos ciklus következik. Ha végig tudom csinálni, akkor nagyon büszke leszek magamra. Szerencsémre itt az esős, rossz idő, így a szigetre is kimehetek...

Aki szereti a meleget ne panaszkodjon. Oké, de...

A napok néha teljesen egyformák. Főleg nekem, főleg mostanság.

Még a kánikula is egyforma minden nap, már hetek óta. Hiába mondják, hogy jön egy kis enyhülés a hétvégén, vagy esetleg esni fog. Persze máshol valószínűleg, de itt... ?

A meleg szinte beszippantotta a lakást. A külső hőmérséklet szinte mindent magáévá tett... a könyveket, a cukor tartót, a ruhákat a szekrényben. Szépen lassan mindennek a hőmérséklete kiegyenlítődött, ezért aztán hiába szellőztetettem egész hajnalban a hatás csak rövid ideig tartott.

El kellett volna hozni a szüleimtől a ventillátort. Lehet. De azt meg nem szeretem.

Sőt, én a meleget szeretem! Nagyon szeretem, de napi edzésekkel együtt eléggé megvisel és már nagyon, de nagyon vártam, hogy végre tényleg legyen egy kicsit hűvösebb, végre tényleg essen az eső... mint most...

mert végre ma reggel esik. :)

Reggeli feltöltődés - némi divat

Hasonló színeket, anyagokat és formákat el tudnék képzelni magamon. (Dimitri, 2011, tavasz-nyári kollekció)

Utálom a piros foltjaimat

Én tényleg a maximumot próbálom magamból kihozni a diéta kapcsán, de így iszonyúan nehéz!!

Tartom magam a szokásos diétámhoz, viszont az edzésadagot emeltem. Tegnapelőtt pl. a szigeten kocogtam 31 fokban, miután 3 napja nem ettem semmit. Igen, vannak dolgok, amiket kibírok... és vannak, amiket nem. Tegnapelőtt este muszáj voltam enni, mert a vércukrom annyira mélyrepülésbe kezdett. Mindezt úgy, hogy féltem attól, ezek után nehéz lesz leállni másnap megint. De ment! Kibírtam a tegnapi napot és még csak nem is kívántam az ételeket, ráadásul megvolt a 2 órás edzés is a dínón.

A teljesítményem viszont határozottan romlik, de nem is vártam mást. A terhelés nagy és már km-ekben mérhető a teljesítményesés. Mégis kit érdekel? Nem az állóképességem növelése a cél. :)

A mai napot mégis tönkre kellett tennem szánt szándékkal. Ettem, mindenfélét, és nem edzettem semennyit. Ez utóbbit csupán azért, mert bizonyos időközönként muszáj pihenőt adni az izmoknak, ezzel nincs is gond. Viszont az evés már nem volt előre betervezett, csak szükségessé vált. Az allergia jelei ugyanis nem múlnak. Reméltem, hogyha eszek, akkor... ... ááá, mindegy.

A lényeg, hogy mostanra már terjed is és egyáltalán nem enyhül. Így az előbb előkerestem a Calcium pezsgőtablettámat és megittam egy jó adagot, holnap pedig víznapot fogok tartani. Remélem nem felejtem el és reggel nem fogom automatikusan elkészíteni a cappuccinomat.

A véletlen mindig érdekes dolgokat produkál

A d.osztón na kivel futottam össze? A volt főnöknőmmel!

3 és fél év után...

Csak pár másodpercig beszélgettünk, mégis olyan volt, mintha tegnap láttam volna utoljára. A gyomrom felmászott a torkomba és eszembe jutott azonnal, hogy vajon ha a következő két tervezett "programot" megvalósítom, akkor hogyan tovább?
Az ilyen véletlenek nem attól lesznek érdekesek, hogy valami különleges és megismételhetetlen történt, hanem attól, hogy érzelmeket hoz felszínre. Nem is akármilyen érzelmeket.

Találnom kell egy munkahelyet, ez tény. Erről nincs is mit mondani többet. Ráadásul jövő kedden találkozom az egyik volt kolléganőmmel, elmegyünk egy cukrászdába és trécselünk. Kicsit olyan, mint egy ex-el való találkozás: az ember várja is és nem is, tudni is akar róla, de nem is, mindent összevetve mégis tök fölösleges. Mások imádják az ilyesmit, én nem. Ehhez túlzottan zárkózott és célirányos vagyok. Persze jól fogom magam érezni, mert én alapjáraton mindig jól érzem magam és örülök mindennek ami szép, kedves és jó, vagyis minden rendben és rendben is lesz. Az élet túl rövid, hogy mindenben csak a rosszat keressük. ;)

Ennek a találkozónak pedig meg kell lennie...

Már megint piros pöttyös mind a két karom :( ...

... viszont az arcom még nem, és ez az egyetlen jó hír a dologban.
Mindent igyekszek megtenni, hogy elkerüljem az (étel)allergia látható jeleit, de ez egyszerűen nem megy. Most éppen melyik anyagból jutott be túl sok a szervezetembe???
Ki kell találnom... !!!
....... piszok nehéz így diétázni ....... :((((

Vámpírok pedig vannak :)

Ha a véremről van szó, rosszul tűröm az erőszakos támadásokat, mostanság pedig kijut belőle rendesen. Be kellett látnom, hogy este tilos szellőztetni. Teljesen mindegy, hogy ég-e a villany vagy sem, lefekvéskor kezdődik a terror, az idegenek támadása.

Tulajdonképpen mindig én kerültem ki győztesen a hajnali harcokból, egy esetet leszámítva. Leopold. Le-o-pold!!! Leopold legyőzhetetlen volt. Egészen ma hajnali 2 óráig.

Hiába kerestem, ő mindig tudta hova bújjon, aztán amikor lekapcsoltam a villanyt, kezdődött a zümmögés-zizegés előlről. Leopold határozottan egy túlélő típusú szúnyog. A türelmem viszont véges. Hajnali 2-kor felültem az ágyamban és azon merengtem, hogy ez így nem mehet tovább, mert Lopold nem éppen az ideális hálótárs.

Felfegyverkeztem egy nedves törölközővel és szisztematikusan átvizsgáltam a lakást...

... ma már egyedül fogok aludni. :)

Yara - Enta Menni - Remix / يارا - إنت مني - ريمكس

Tiszta ablak, tiszta függöny...

Tegnap nem tudom mi volt velem, de szinte az egész napot végigaludtam. Tényleg csak enni és tv-t nézni keltem fel. Imádom, hogy senki sem szól bele, hogy mit csináljak vagy mit ne csináljak. :)

Ez azért nem jelenti azt, hogy nincsenek szabályok, feladatok, amiket be kell tartani vagy el kell végezni, viszont mindegyiket én állítom fel magamnak. :) Hogy ez jó-e vagy így még rosszabb? Nem tudom. Ha az emberben elég felelősségtudat van, akkor kellőképpen meg tudja keseríteni a saját maga életét anélkül, hogy ahhoz bárkinek is köze lenne. Ez aztán biztos!

Az ablak- és függönymosás már napok óta nyomaszt, így végre nekiláttam. Az 1/3 része a munkának már kész is. Kár, hogy ehhez kapcsolódóan más dolgokba is belekezdtem... így soha nem fogok végezni. :D Butaságnak tűnhet, de amikor a környezetem rendben van körülöttem, akkor sokkal nagyobb energiám van a saját magammal kapcsolatosok feladatokhoz, mint pl. a diétához... hmm... remélem holnap be is igazolódik.

Kacsamellsteak feketeáfonyamártással...

Hogy érdemes volt-e megszakítani a diétámat és az eddig elért eredményt tönkre tenni? Amikor eszembe jut, hogy milyen finomakat ettem, akkor a válasz igen, de amikor a mérlegre állok, akkor természtesen nem. Bárhonnan is nézem, itt mégsem az volt a lényeg, hogy finomat fogok-e enni, hanem az, hogy az ünnepléshez hozzátartozott. A gondot csak az okozza, hogy azóta nem tudok csak úgy egyik napról a másikra újra leállni az evéssel és komolyan venni a diétát, de próbálkozok!

Ezzel lett az elmúlt 4 év kerek

Diplomaosztó.
Pénteken ez is eljött.
Nem hittem volna, hogy annyira fogom élvezni, de igen! :)))))
Hihetetlen jó érzés volt. Talán most voltam először igazán felszabadult. Végig vigyorogtam és nevettem, ettől aztán minden kép nagyon rosszra sikerült. A fejrevalót szerettem volna megigazítani, de a női mosdóban nem volt tükör és hiába mondták, hogy hol találok egyet, nem volt kedvem megkeresni.
Ráadásul a talár 100% műszálas anyagból készült, ami a 30 fokos hőségben nem túl előnyös, de kit érdekelt? :) Boldog voltam, nagyon boldog. Az élet szép és vannak megismételhetetlen pillanatok.

Megszakítani a programot: pszichikai és fizikai mélypont(okozás)

Ezt a napot egyáltalán nem ilyenre terveztem volna, ha választhatok.

Minden hajnali 3:16-kor kezdődött. Egy hangos puffanásra ébredtem. Fura dolog hirtelen kijönni az álomból amiben éppen jó mélyen jár az ember, mert ahol járt, ott annyira valóságos minden. Kikászálódtam az ágyból és megpróbáltam megkeresni a hanghatás okozóját. Más talán várt volna, én viszont tudni akartam... Sophia Loren szakácskönyve volt. A legfelső polcról zuhant le, megunva ottani életét.

Ezek után már nem nagyon sikerült jól aludnom. Nyomottan ébredtem, kijött rajtam az ételallergia (egészen pontosan az egyik nyomelemből került túl sok a szervezetembe) és tudtam, hogy ma semmi jó nem fog történni a diétám szempontjából.

A sportot kihagytam és bizony ennem is kellett. Tudtam, hogy rossz döntés, de nem tehettem mást, mert a holnapi ünnepi ebédet nem mondhattam le. Arra pedig fel kellett készülnöm. Nem is lett volna baj, ha csak egy ici-picit eszek, de ilyenkor, borzasztóan nehéz csak keveset enni. Hiába próbálkoztam egyszerűen nem ment. Az ember újra érzi az ízeket és hirtelen mindent megkíván. Iszonyatosan vágyik az ételek után. Biztosan van rá értelmes magyarázat, én sajnos nem ismerek ilyet, csupán az érzést.

Ráadásul holnap újra eszek, mint mondtam és a sport sem fog összejönni. Nem is akarom tudni, hogy mit fog mutatni a mérleg a következő napokban. Brrrrrrrrr...

Hm, ennyit az eddigi küzdelmemről. :( Mégsem marcangolhatom magam tovább, ennek így kell lennie és majd szombattól folytatom a diétát.

Már most tartok a szombattól. Iszonyúan nehéz lesz újra leállni az evésről. Egy-egy ilyen megszakítás a programban sokkal nagyobb gondot jelent, mint azt bárki is gondolná.

Huzat ott is, ahol nincs

Reggelre jobban lettem, mint vártam. Ettől függetlenül ma nehezebb volt rávennem magam a mai adag 11 km-re. Kimondottan örültem annak, hogy borult volt az ég és néha fújt a szél. Bár lehet, hogy ennek annyira nem kellett volna örülnöm.

Mire hazaértem, a bal szemem bevörösödött és azóta is folyton könnyezik. Úgy is mondhatnám, hogy begyulladt. Banálisan hangzik, de azt hiszem, hogy huzatot kapott, miközben huzat nem volt sehol. Milyen fura diéta ez már? Nem az a gondom, hogy éhes lennék, hanem az, hogy az edzések miatt testileg lerobbanok.

Amúgy pedig éljen, éljen, éljen! :-S Hiszen holnapután reggel lesz a diplomaosztóm. Milyen csodás is leszek majd a képeken bevörösödött szemmel smink nélkül. Emellett már nem is tűnik problémának, hogy csak magassarkú papucsban fogok tudni elmenni.

És vajon holnap mivel fog bővülni a kollekcióm? Hely van rajtam bőven... :-S

Lakberendezés, kerti bútor - fehér és szívet melengető narancs

Ha lenne egyszer egy kertes házam, akkor ilyesmit nagyon el tudnék képzelni. Különösen fontos tényező lenne a pálma, főleg, mert ha bírja a nyitott teret, akkor a ház sem áll olyan rossz helyen. ;)

Erre elkezdett esni az eső

Éljen, esik az eső! Most már lelkiismeretfurdalásom sincs, hogy nem fogok ablakot mosni. :) Milyen kár, hogy máskor soha nem történik ilyen gyors égi áldás. Például el tudnék képzelni valami megoldást a diéta felfüggesztésére is. :)))
Juj, de ronda gondolat ez tőlem! :D Felfüggeszteni a diétát?!!! Ááá, dehogy!!! Még csak a gondolataim eldugott morzsácskái között sincs ilyesmi... hát persze, hogy nincs. :)))

Az én drága testem

Elképesztő izomlázam van. Így jár az, aki néhány hét kihagyás után rögtön 11 km-rel kezdi az önkínzást és ráadásul még ma is bevállalja a 11-est. Én nem is értem. Pont két hete vizsgáztam, aminek a mellékhatása szintén a napokig tartó izomláz volt, de azt a magassarkú okozta.

Ó, és hát a tegnap megszerzett vízhólyagok olyan édesek. Hát nem tovább nőttek? Sőt, tegnap két helyen úgy lejött a bőr a combomról, hogy ma csodálkozva láttam, a kötés alatt még vérzett is. Én őrült erre nem befújtam fertőtlenítővel?! Bizony ritkán látok lelki szemeim előtt annyi csillagot, mint amennyit akkor láttam. Szinte dőzsöltem a csillagokban. Pár másodpercig tartó égő, éles, csípő fájdalom és az ember lánya kínjában kis híjján megtanul helyből felugrani a falra.

De mit nekem egy kis kín, ha egyszer komolyan veszem a diétát, akkor még az ilyesmi sem rettent vissza. :-S Főleg ha van kéznél fájdalomcsillapító, amivel bekenhetem meggyötört lábaim. Csak hatna már végre a krém! Tudom, ne legyek türelmetlen, most úgysem akarok se ugrálni, se táncolni, viszont ablakot kellett volna pucolnom. Legalább az egyiket.

Nézem szomorúan az ablakokat... na, igen, kizárt, hogy én most létrára másszak! Ennyire csak nem büntethetem magam!

Megint elkezdtem :D

Több napos ráhangolódás után tegnap végre elkezdtem. :) Hogy mit kezdtem el? Hogyhogy mit? Hááát persze, hogy a diétát. :S Nem siettem el, az már biztos, de jobb később, mint soha.

Már csak az egész nyarat és az őszt kell végigcsinálnom...
... tehát tegnap végre újra kimentem a szigetre és képes voltam belevágni a számomra egyetlen működő diétába. Pálcikásodni fogok azért is! Jó, tudom, hogy ez erős túlzás, mert először maximum egy jól megtermett tölgyfa vastagságát fogom (csak) elérni, de ne legyünk kishitűek! Addig is szükségem van még nagyobb motiváció elérésére. Így eldöntöttem, hogy fél év után újra készítek pár képet magamról. Egye fene. Ugyanis engem nem lehet negatív kritikával ösztönözni, csakis pozitívval. A tükrök pedig kegyetlen őszinteséggel adják minden nap a negatív "visszajelzést". Még kikerülni sem lehet őket.
Összeszedtem hát magam és ez lett a végeredmény... lesz ez még jobb is... van még remény.

Inkább elkapcsoltam

Én nem is néztem a Foci VB-t! Pedig akartam, becs'szóra! Ugyanis szeretem a focit (mint tudjuk) és még időm is lett volna rá.
Aztán hamar rájöttem, hogy miért nem. Az oka a vuvuzela. Elképzelni sem tudom hogy a lelátón ülők hogyan képesek elviselni - amikor én tévén keresztül is besokallok tőle -, illetve egyetlen egy elképzelésem van csak: füldugóval.
Szerintem egészen biztos, hogy Dél-Afrikában jelenleg a füldugóárusok keresnek a legjobban, persze csakis a vuvuzela árusok után. :)

Azzal vígasztalom magam, hogy jövőre is lesz VB, addig meg majd csak kibírom valahogy. (Az vajon hol lesz?) Ja... és az isteni testű Ronaldo apa lett, legalábbis ezt a hírt tette közzé... ha már foci, akkor ez ki ne maradjon. :)

Az életemben az a legjobb jelenleg...

Az életemben az a legjobb jelenleg, hogy teljesen én irányítom és abszolúte stresszmentes. Tudom, hogy ez nem meglepő, mert alapvetően teljesen elszigetelten élek mindenkitől. Akkor megyek a "világba", amikor akarok, illetve ha nagyon muszáj. :)
Mint ma.
A könyvtár hétfőtől bezár egy hónapra, így már nem halaszthattam tovább a könyvek visszavitelét.
Ha pedig végre kimozdultam, akkor mást is elintéztem. Közben megint meg kellett, hogy állapítsam: pont az ellenekzője történik velem, mint amit eltervezek.

Ott van pl. a könyvtár. Megkérdeztem, hogy lehetne-e hosszabbítani és igen volt a válasz. Ez alapesetben így normális, csakhogy a könyveket nem a saját olvasójegyemre akartam meghosszabítani és ezt a tényt közöltem is. A meglepő az volt, hogy még meg is kérdezték, hogy akarok-e esetleg további könyvet is kivenni? Na, erre aztán már tényleg nem számítottam.
Aztán jött a nap sikertelenebb része, mert amit venni akartam, azt viszont nem kaptam. Bizony, így megy ez manapság.
Már komolyan hasznosabb ha nem is tervezek előre.

Amíg a csodára várok, addig alkothatnék is

Amíg a csoda közelébe se kerülök - vagyis a saját jelenlegi testemmel kell együttélnem - muszáj néhány új darab hordható ruhával meglepnem magam. Ehhez pedig az egyik legjobb módszer, ha a saját kezembe veszem a probléma megoldását, vagyis alkotok!
A saját készítésű ruhában ugyanis az a jó, hogy tutira beleférek. :)

Most már csak álmodozni kell és én ezt teszem. Álomszép ruhákat nézegetek napok óta és ihletet gyűjtök. Szerintem ugyanis a ruhakészítésben nem a varrás a nagyszerű, ááá dehogy! Az csak sokadrendű dolog. Az igazán tökéletes és sikkes ruha titka maga az anyag. Az anyag dönt el mindent, az határozza meg, hogy mivé is válhat a kezeim között. Minden más csak azután jöhet... így hát feltöltöm a képzeletem anyagokkal, színekkel, mintákkal, hogy elkezdjek igazán vágyakozni az alkotás után. Szükségem van látni a szépet, még akkor is, ha én nem ilyesmit fogok varrni. Elbűvölőek Rami Ali Al designer ruhái, de főleg - természetesen - az anyagok. Csak nézem és egyszerűen jó látni ezeket a darabokat...

Terv nélkül nem lehet csodát tervezni :)

Az élet szép és minden rendben van - mondhatnám, de hogy is tudnám mondani, ha a tükörben nem azt látom, amit látni szeretnék.
Nem félig nem azt látom, vagy egy kicsit nem azt látom, mert azzal még lehetne mit kezdeni, hanem - sajnos - nagyon nem azt látom. Tudom, hogy mindennek én vagyok az oka és minden rajtam múlik, de ettől még a helyzet nem lesz jobb és könnyebben elviselhető.

Megint diétáznom kell, de úgy, hogy nem adhatom fel... hosszú ideig nem.
Az elmúlt 1 hétben igyekeztem ráhangolódni a feladatra és ma jött el az idő, hogy elkezdjem. (Nem lesz egyszerű, nem mintha eddig mármikor is az lett volna.) A cél ráadásul iszonyúan messze van... de muszáj sikerülnie! Vagy most, vagy soha!
Első lépésként pedig tervet készítek. Igaz, hogy ez eddig soha nem segített és soha nem tudtam tartani magam egyetlen tervhez sem, de erre most szükség van! Csodát kell tennem és terv nélkül nem lehet csodát tervezni! :D