Ezt a napot egyáltalán nem ilyenre terveztem volna, ha választhatok.Minden hajnali 3:16-kor kezdődött. Egy hangos puffanásra ébredtem. Fura dolog hirtelen kijönni az álomból amiben éppen jó mélyen jár az ember, mert ahol járt, ott annyira valóságos minden. Kikászálódtam az ágyból és megpróbáltam megkeresni a hanghatás okozóját. Más talán várt volna, én viszont tudni akartam... Sophia Loren szakácskönyve volt. A legfelső polcról zuhant le, megunva ottani életét.
Ezek után már nem nagyon sikerült jól aludnom. Nyomottan ébredtem, kijött rajtam az ételallergia (egészen pontosan az egyik nyomelemből került túl sok a szervezetembe) és tudtam, hogy ma semmi jó nem fog történni a diétám szempontjából.
A sportot kihagytam és bizony ennem is kellett. Tudtam, hogy rossz döntés, de nem tehettem mást, mert a holnapi ünnepi ebédet nem mondhattam le. Arra pedig fel kellett készülnöm. Nem is lett volna baj, ha csak egy ici-picit eszek, de ilyenkor, borzasztóan nehéz csak keveset enni. Hiába próbálkoztam egyszerűen nem ment. Az ember újra érzi az ízeket és hirtelen mindent megkíván. Iszonyatosan vágyik az ételek után. Biztosan van rá értelmes magyarázat, én sajnos nem ismerek ilyet, csupán az érzést.
Ráadásul holnap újra eszek, mint mondtam és a sport sem fog összejönni. Nem is akarom tudni, hogy mit fog mutatni a mérleg a következő napokban. Brrrrrrrrr...
Hm, ennyit az eddigi küzdelmemről. :( Mégsem marcangolhatom magam tovább, ennek így kell lennie és majd szombattól folytatom a diétát.
Már most tartok a szombattól. Iszonyúan nehéz lesz újra leállni az evésről. Egy-egy ilyen megszakítás a programban sokkal nagyobb gondot jelent, mint azt bárki is gondolná.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése