Elképesztő izomlázam van. Így jár az, aki néhány hét kihagyás után rögtön 11 km-rel kezdi az önkínzást és ráadásul még ma is bevállalja a 11-est. Én nem is értem. Pont két hete vizsgáztam, aminek a mellékhatása szintén a napokig tartó izomláz volt, de azt a magassarkú okozta.Ó, és hát a tegnap megszerzett vízhólyagok olyan édesek. Hát nem tovább nőttek? Sőt, tegnap két helyen úgy lejött a bőr a combomról, hogy ma csodálkozva láttam, a kötés alatt még vérzett is. Én őrült erre nem befújtam fertőtlenítővel?! Bizony ritkán látok lelki szemeim előtt annyi csillagot, mint amennyit akkor láttam. Szinte dőzsöltem a csillagokban. Pár másodpercig tartó égő, éles, csípő fájdalom és az ember lánya kínjában kis híjján megtanul helyből felugrani a falra.
De mit nekem egy kis kín, ha egyszer komolyan veszem a diétát, akkor még az ilyesmi sem rettent vissza. :-S Főleg ha van kéznél fájdalomcsillapító, amivel bekenhetem meggyötört lábaim. Csak hatna már végre a krém! Tudom, ne legyek türelmetlen, most úgysem akarok se ugrálni, se táncolni, viszont ablakot kellett volna pucolnom. Legalább az egyiket.
Nézem szomorúan az ablakokat... na, igen, kizárt, hogy én most létrára másszak! Ennyire csak nem büntethetem magam!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése