A Szépművészeti Londonban

Nem igazán szoktam nézni az MTV1 műsorait, csak ha valami jó filmre akadok, véletlenül. Pedig vannak ott jó műsorok és még a honlapjuk is jó.

Ma délben ahogy kapcsolgattam éppen beleakadtam az ott futó dokumentumfilmbe, csak pár pillanatot akartam rászánni, de annyira érdekesnek bizonyult, hogy végül megnéztem az egészet... sőt, vettem a fáradtságot, hogy ide is feltegyem... mert tényleg tetszett.

A Szépművészeti Múzeum londoni tárlata kapcsán (the Treasures From Budapest exhibition at the Royal Academy of Arts, London) készült és a Port a következő rövid tájékoztatást adja róla:

"Remekművek a Hősök terétől a Piccadilly-ig

A Kincsek Budapestről című kiállítás a Royal Academy of Art's őszi programjában fő eseménye lett, a szigetország fővárosának egyik legfontosabb múzeumi látnivalója. "Greco, Goya, Dürer, Veronese vagy Delacroix művei megérdemelnek egy londoni kirándulást." Párizsban a Le Monde a kiállítással reklámozza a brit fővárost. A The Guardian is kasszasikerként említi. Raffaello Eszterházy Madonnája, Goya Korsós lánya Leonardo harcosaival együtt útra keltek. Kétszáz műalkotás, melyek egy része még soha nem hagyta el Magyarországot, szeptember közepétől három hónapra Londonba költözött.

Közreműködik: Baán László, főigazgató, Szépművészeti Múzeum; Professor David Ekserdjian, kiállítás kurátora; Kathleen Soriano, igazgató - Royal Academy of Arts; Simon Tait, brit múzeumi újságírás meghatározó alakja; Sir Nicholas Grimshaw, a Királyi Művészeti Akadémia elnöke, sztárépítész; Maurice Cockrill, festőművész, a Királyi Művészeti Akadémia egyetemi igazgatója."

Kötni fogok újra :)

Újra kötni fogok, ezért egyfolytában mindenféle mintákat nézegetek, leginkább norvég mintát... ez is tetszik. :)

Mert sütni jó... most mini kenyér készült

Valamiféle zsömleszerű mini kenyeret szerettem volna sütni. Még soha nem készítettem ilyet és recept után se kutattam. Véletlenül jött az ötlet, amikor éppen egy rozskenyér receptjét olvastam.

Rozsliszt nincs itthon, így alapvetően a hozzávalók egy részét ki kellett cserélnem és a végén elkészült a mini kenyér. Bár nem is olyan kenyeres, inkább olyan cibattás típus. Ropogós, vastagabb külső, puha belső.

Azért nem egészen ilyenre terveztem... mondjuk nem is volt elképzelésem, amikor nekiláttam. :)

A lényeg, hogy ehető és még finom is. :)

Mindenkit megcsalnak? 3.

Ha már a félrelépés és a férfi közötti összefüggést említettem, akkor azt is el kell mondjam, hogy két dolog irritál a legjobban:

A második (2):

Amikor éppen a sok tapasztalat gátolja a józan gondolkodást.

Félnek a kapcsolattól, félnek, hogy mi lesz később, meddig fog tartni? Mondván, hogy úgy sincs új a nap alatt, a férfiben botorság megbízni. Egyfolytában ellenőrzik partnerüket, számonkérnek rajta mindent, beszámoltatják minden percéről. Vagy csak eljátszák a baromira emancipált nőt és nem hisznek a házasság intézményében, mert az úgy is tönkre teszi a kapcsolatot.

Ilyenkor mindig elszomorodom és csak szánni tudom mind a nőt, mind a férfit.

Egy kapcsolat ugyanis két emberből áll, egy nőből és egy férfiból. Ők alakítják. Persze a környezet sem elhanyagolható, de azért mégis csak ennek a két emebernek az akarata tartja össze a kapcsolatot és most direkt nem térek ki az érzelmi, anyagi, vérségi köteléki (gyerek) tényezőkre.

Ugyan mitől lenne rosszabb egy házasság, mint egy együttélés? Aki nem álmodozik és nem hiszi azt, hogy a kapcsolatának soha nem lehet vége, az valószínűleg kevésbé fog meglepődni, amikor tényleg véget ér. De ezért 'nem összeházasodni' egy hatalmas nagy botorság. Egy 2 éves házasság is lehet csodás és 15 évig tartó együttjárás is lehet kínszenvedés. 

Na, de úgy tűnhet, hogy egészen elkanyarodtam az eredeti témámtól, így gyorsan vissza is rendezem a gondolataimat.

Elsősorban magunkban higgyünk és bízzunk abban, hogy ha mindent megteszünk, akkor a kapcsolat jó lesz. Tudjuk, hogy mi akartuk, mi választottuk és ne felejtsük el, hogy egyszer minden véget ér, vagy a halállal, vagy egy veszekedéssel, vagy csak némán, az idő porszemcséitől megkopva. Addig pedig élvezzünk ki minden pillanatot. :)

Kár azt hinni, hogy a férfi nem fog félrelépni, viszont bízzunk abban, hogy amíg ez be nem következik, addig minden a legjobb lesz és bízzunk abban, hogy ez a lehető legkésőbb következik be... olyan későn, hogy akár sohának is lehet nevezni. ;))))

Szép nő fotózás közben

Christiano Ronaldo barátnőjéről lesznek képek a decemberi spanyol GQ-ban, de nem ez a hír, hanem az, hogy pert fontolgat az újság ellen. A lap ugyanis néhány fotót túlságosan photoshop-olt, egészen konkrétan pedig: azzal hírdetik a címlapon, hogy akarják-e őt meztelnül látni? És bizony van róla 3 kép ruha nélkül, amihez nem adta az engedélyét és alapjában véve az egész fotózás fehérneműben történt.

Nem semmi... főleg elnézve milyen szép ez a nő. Ruha nélkül nem is lenne annyira izgalmas, mint így:

Szomorú vagyok

A legrosszabb dolog, amikor az ember egyedül marad a MIÉRT? kérdéssel. Várja a választ és nincs. A másik nem válaszol, nem mondd semmit. A miért? kínozza az embert, szinte bemászik a bőre alá és egyetlen pillanatra sem hagyja magára.

Hogyan okozhat egy kérdés annyi fájdalmat? Hogyan okozhat a válasz hiánya annyi gyötrődést? És mégis. Mégis azt okoz. Mennyivel jobb lenne tudni az okot. Akkor az ember talán beletörődik. Kap végre egy magyarázatot, legyen az bármilyen nehezen feldolgozható. Az Ok nélkül az ember egyedül marad gondolatival és lassan csak magát hibáztatja. Keresi a kiutat, de nincs segítség, nincs mibe kapaszkodni, azt egyedül kell megtalálnia.

Ha viszont a miért?-re választ kap, akkor megcsillan az esély, hogy mégsem tett annyi mindent rosszul. Legalábbis nem úgy, ahogy a fájdalom okozta kusza gondolatai sugallják. Ha magyarázatot nyer, akkor talán nem fogja többet vesztesnek érezni magát.

Mindenki megérdemli, hogy a kérdésére választ kapjon, hogy az okot megismerje...

... de borzasztóan nehéz, amikor a választ nekünk magunknak kellene megadni a másik részére.

Fekete-fehérben

A decemberi amerikai Vogue-ban új képek Angelina Jolie-ról. Fotós: Mario Testino 

Citromos tea

Ráakadtam erre a képre és megkívántam a citromos teát. Soha nem készítek, pedig gyerekként budás kenyér mellé mindig ezt ittam... Budás kenyér nem is létezik nekem citromos tea nélkül. :)))

Van még itthon narancsos teakeverék, tökéletes lesz a citromos teához, majd máskor készítem fekete teából. Most sokkal jobban esik így és annyira szeretem, ahogy a tea csodás naracsos illattal is belengi a lakást. 

Mindenkit megcsalnak? 2.

Ha már a félrelépés és a férfiak közötti összefüggést említettem, akkor azt is el kell mondjam, hogy két dolog irritál a legjobban:

Az első (1):

Amikor arról kezdenek el hosszas fejtegetésbe merülni, hogy a férfi genetikailag van így megalkotva. Ezzel igazolva azt, hogy teljesen természetes dolog, ha a vadászösztönét és fajfenntartó ösztönét kiélve keressi az újabb és újabb női ... hogy is mondjam? Áldozatot? Szexpartnert? Társat?

Ezzel az elmélettel csupán egyetlen egy apró bibi van, amit úgy hívnak: önkontroll. Mondhatnám, akaratnak is.

Ez a szép nagy világon, amit röviden úgy hívünk Föld, annyi, de annyi ember szeretne csinálni ezer meg ezer féle dolgot, mégsem teszi. Hova is jutnánk, ha minden vágyunknak teret engednénk? Ha nem lenne önkontrollunk? Nemet mondani pedig mindenki tud. Mindenki! A kérdés inkább az, hogy akar-e nemet mondani? Ha pedig nem akar, ha inkább félre akar lépni... akkor annak a férfinak a fontossági listájában nem az a nő áll első helyen, akit éppen meg akar csalni. Ha tehát a feleségét akarja megcsalni, akkor felesége nem elég fontos. Ha a barátnőjét, akkor a bizony a barátnő van a listán eléggé hátul.

Ez van. Ha tetszik, ha nem.

Hogy később ki mint bán meg, elmondja-e, hogy a saját lelkiismeretét megnyugtassa, vagy éppen azért nem szól róla? Kiderül-e egy jóakaró által vagy felelőtlen nyomok buktatják le? Ez olyan mindegy. Ez már egy egészen más vetülete a problémának.

Én, a magam részéről csak azt szerettem volna kihangsúlyozni, hogy lehet egy férfi iszonyú nagy kísértésnek kitéve, ha valamit nem akar megtenni, azt nem fogja megtenni. Minden más csak olcsó magyarázkodás.

Mindenkit megcsalnak? 1. rész

Eva Longoria is válik. Megcsalta a férje Tony Parker. A szépséges színésző hát nem megtalálta a férje telefonjában azt a több, mint száz szöveges üzenetet, amit a férfi egy másik csapattársa feleségével váltott? (Több részletet nem tudok, de elég nagy a képzelőerőm. :P)

A hírben igazából semmi különleges nincs. Ahogy megcsalta a férje Sandra Bullock-ot, Coleen Rooney-t, Cheryl Cole-t, Victoria Beckham-et, a svéd királynét Szilviát, stb. úgy miért ne csalhatná meg őt is?

Mindig mondom, hogy kétféle nőtípus létezik: 1. akit már megcsaltak és 2. akit meg fognak csalni. :) :P

Ha már eléggé érett egy nő személyisége és jó sok tapasztalattal rendelkezik, tudja ezt, még akkor is, ha őt személy szerint nem csalták meg. Helyesbítek: ha azt hiszi, hogy őt még nem csalták meg.

Ugyanis ha egy kicsit finomítani szeretném a korábbi kategorziálást, akkor 3 féle nőtípust különböztetnék meg:

1. akit már megcsaltak, 2. akit már megcsaltak, de nem tud róla 3. akit meg fognak csalni.

És ki a legszánalomraméltóbb nő? Na, nem az, akit már megcsaltak. Ó, nem! Őt csak sajnálni lehet.

A legszánalomraméltóbb az, aki még annyira tapasztalatlan, magabiztos, hiszékeny, stb... vagy szimplán csak buta, hogy tényleg elhiszi, hogy "az a férfi" őt soha, semmilyen körülmények között, még véletlenül sem fogja megcsalni.

Ha korábban ilyennel találkoztam megpóbáltam észérveket fesorakoztatni a nagy naívsággal szemben, de hamar rá kellett jönnöm, fölösleges. Ezt minden nőnek magának kell megtapasztalnia, vagy a saját bőrén, vagy a környezete által. Ráadásul nem elég 1 eset, az még nem hat látványosan. Ehhez sok, sok eset kell, és sok, sok tapasztalat.

A nő szépen lassan majd rájön, hogy nem elég se a szépség, se a jóság, se a szexuális vonzerő. Nem elég semmi. Ha egy férfi menni akar, megy is.

Szeretném kihangsúlyozni, hogy ez nem jelenti azt, hogy minden férfi csapodár. Á, dehogy! De, mint tudjuk, a kivétel erősíti a szabályt. :) Sőt, azt sem jelenti, hogy pont "az a" férfi fog elkalandozni másik nőhöz, akivel éppen együtt vagyunk. Nem azt mondom, hogy minden férfi, minden kapcsolatában félrelép. Nem. Csupán azt, hogy nem kell azt hinni, hogy kicsi erre az esély. :P

A Margit híd budai hídfőjénél...

Tegnap átadták az eddig elkészült Margit hidat. Ez több szempontból is érint, egyfelől azon lehet eljutni a Margitszigetre, másfelelől amúgy is sokat járok arra, úgyhogy nekem fontos az a környék.

A Margit híd budai hídfőjénél van a 4-es és a 6-os villamos megállója. A megállóhoz pedig korábban egy kicsi aluljárón keresztül lehetett eljutni. A városrendezés/építészet (vagy akihez tartozik) szerencsére meghallgatta azt a fohászt, hogy az aluljárót szüntessék meg. Ugyanis babakocsival, járókerettel, betegen, öregen, stb. iszonyú tortúra volt a lépcsőzés. Anyukámmal az utóbbi 2 évben már nem is használtuk az aluljárót, hanem gondosan figyelve a forgalom tempójára mindig az úton mentünk át, remélve, hogy csak nem fog elütni egy autó se. (Eddig bejött, még egyben vagyunk. ;) ) Persze ezzel az akciónkkal nem voltunk egyedül. Aki tehette a földfelszínen haladt át, sokszor az autók között.

Most viszont már nincs ilyen gond. Az aluljárót feltöltötték földdel, tejesen eltűntették. A helyére pedig egy földfelszíni gyalogosátkelőt építettek. :) Éljen, éljen!

Ma ki is próbáltam, háááát... nem sokon múlt, hogy belénk ne hajtson egy autó, mert a pirossal nem törődve simán gázt adott és mindenen keresztülment. Majdnem rajtunk is. Megtehette, mivel előtte az út egészen a hídig üres volt és a kutya sem látta, hogy mit csinál, csak mi, a gyalogosok. Velünk meg ugyan ki foglalkozik?

Bizony nem ártana egy videókamera a gyalogosátkelőhöz, biztos, ami biztos alapon.

De van ennél nagyobb probléma is. A zöld lámpa pont addig világít, amíg egy normál tempóban közlekedő ember éppen átér. Mondom: éppen...! Aki nem állt a zebránál a zöld kigyulladásakor, hanem mondjuk pár méterrel arrébbról fordult rá a zebrára, az bizony szedhette a lábait. Vagy mondjam úgy, hogy jobb ha sportosan megiromodik, uram bocsá futni kezd?

Hogy babakocsival, kisgyerekkel nem lehet futni? Az öregek se tudnak? A mozgáskorlátozottak se? Igen, ez így van. Hogy akkor velük mi lesz? Hogyhogy mi? Természtesen mindenki a képességeihez mérten fogja szedni a tappancsait, vérmérsékletéhez mérten idegeskedni fog, az autósok meg dudálni fognak. 

Sajnos, nem tudom, miért kizárólag az autósok és az ő forgalmuk az elsődlegesen fontos? Miért nem lehetett kb. 5-8 mp-el meghosszabbítani a zöld lámpánál való gyalogos-átkelést???

Jobb lenne, ha nem az lenne a fő szempont, hogy az autóban ülő(k) 2 perccel hamarabb juthasson el az uticéjához, hanem az, hogy mindenkinek biztosítsák a veszélyetelenebb közlekedést!!

Jövőre királyi esküvő Londonban

Tegnap megtörtént a nagy bejelentés, hogy 2011. nyarán William herceg és Kate Middleton összeházasodik. Mivel Nagy-Britannia Kery szíve csücske, már ezért sem hagyhatom ki a blogból, ezt az eseményt. :) Bár tegnap nem értem rá vele foglalkozni, azért ma mindenképpen jöjjen egy kép a párról.

Video ITT

Eva Mendes Madridban...

... egy egészen különleges, zöld Prada ruhában.

Forrás: hola, dailymail.co.uk

Műmell... és a tényleges rizikófaktorokat nem is láttam

Gondoltam megnézem ma a 2009-es - tehát teljesen frissnek tekinthető - amerikai dokumentumfilmet, a "Halálok: Szilikonmell"-t.

Alapvetően nem érdekelne a téma, mivel egyáltalán nincs szükségem szilikonmellre, se ezzel kapcsolatos információszerzésre. Csak egy dolgot tudok biztosan, méghozzá azt, hogy szinte minden reggel megy egy reklám a fiataloknak szóló rádióban: egy plasztikai sebészet hírdeti magát gátlástalanul arra ösztönözve a fiatalokat mindenféle akcióval, hogy mindenképpen műtessék meg magukat. Ha csak 1-2-szer hallottam volna, akkor azt mondanám, hogy na tessék, ez ellen se lehet tenni... de azért az durva, hogy szinte minden reggel ezt duruzsolják a fiatal lányok fülébe. :(

De hol is tartottam? A dokumentumfilmnél... Sajnos lemaradtam róla, csak a legvégét láttam, amikoris az egyik neves plasztikai sebész arról beszélt, hogy ő egyáltalán nem hajlandó megműteni a fiatalokat. Hogy miért? Mert átlagban kb. 12 évente cserélni kell (!!) az implantátumot. Ahogy fogalmazott, egy életre szóló műtétsorozat vár a pánciensre. Tehát ha huszonévesen betették, akkor azt harmincvalahány évesen újra kell cserélni, majd negyven valahány évesen... aztán hatvan valahány évesen...

Kár reménykedni. Arról nem is beszélve, hogy a hosszútávú hatásokról bárki bármit is mond és hiteget, az nem kőbe vésett, megmásíthatatlan igazság. Ha pedig kiveteti az illető, akkor ott marad a kinyújtott bőr, hiszen annak az tömésnek helyet kellett kialakítani és meg kellett nyújtani a bőrt. Már csak én teszem hozzá, hogy semmi sem tart örökké és semmi sem marad ugyanolyan. Ezért ha később nem a csereidő eljövetele miatt kell cserélni, akkor azért, mert élettanilag magától megnyúlhat a bőr és a tömés egyszerűen máshová fog csúszni, kerülni, mint ahogy az eleinte volt.  Ezen viszont nem szabad csodálkozni. Az eredeti (nem kitömött) mell bőre is megnyúlik az idő múlásával, pedig ott természetes mellállomány tölti ki a bőrt.

Amúgy sok mindent megértek én... és nem akarok erre a témára több szót fecsérelni és a műmellekről (pontosabban: mellkasi bőrkitömésről) eszmecserét folytatni.

Mindenkinek a maga élete, kínja, pénze és fájdalma/boldogsága. Maradjon is így. ;)

Music - Miley Cyrus - Who Owns My Heart

Az énekesnőt nem bírom, amilyen fiatal, annyira túljátsza magát... a klipp is "túl sok". Majd ha idősebb lesz, rájön, hogy nem kell folyton túlzásba esni és talán megtanulja, hogy egy idő után nagyon unalmas és szánalmas, ha egy nő folyton baromira szexisnek akarja beállítani magát.
Viszont a szám tetszik, mert teljesen a 10 évvel ezelőtti disco(house/dance) slágereket juttatja az eszembe. Egyelőre jó lesz új számnak az edzésekhez. 

Lakásbelső... marokkói ihletésű hálószoba

A hálószobámat tekintve térben igazán nem bővelkedek. Úgy is mondhatnám, hogy csak háló, a szoba megnevezést már túlzásnak érzem. :)

Ebből adódik, hogy nem a hálószoba jellege dominál. Van benne szekrény és polcok (lényeges a helykihasználás) és persze egy ágy, amin alszok. Már régóta szeretnék rajta változtatni, hogy még otthonosabb legyen, még hálószobásabb, de mivel szeretem a maximumot kihozni a dolgokból, még nem történt semmilyen változtatás. :P

Persze ha lenne egy nagy terem... sok lehetőségem, akkor azért tudnék nagyot álmodni... ;)

Nini, majonéz!

Sajtos majonézes zsömlét eszek. :)
Pár napja mindenre majonézt teszek.
Fogalmam sincs, hogy honnan jött a sajtos majonézes zsömle ötlete, az biztos, hogy korábban soha nem csináltam ilyet... ráadásul mikor szoktam rá a majonézre?????!!!!

Határozottan emlékszem, hogy soha nem tartottam itthon majonézt. :S

Kabát a Burberry-től

Végre egy olyan kabát, ami tetszik.

Még akkor is tetszik, ha ilyet soha nem varrnék és nem hordanék. Ennek az az oka, hogy kétsoros gombolású és csak azokon mutat jól, akik annyira deszka vékonyak, mint Victoria Beckham.

Tulajdonképpen mit akar egy nő?

A férfi ösztöneitől vezérelve vadász.

A nő pedig szereti, ha becserkészik. Ha a klasszikus felállásra gondolunk, akkor ez pont így van jól.

Na, de meddig maradjon meg a férfi vadásznak?

Egy kapcsolat elején, az érzelmek és az újdonság vonzó erejének hatására a férfi a választott nőre fókuszál minden idegszálával. Ez talán a legszebb és legizgalmasabb időszak, miközben a legnagyobb érzelmi hullámokat is ez képes generálni. Hol a teljes nyugalom, hol a felfokozott vágy, hol pedig a gyötrő kétely örvényében vergődik a nő. Ha az érzelmek igaziak és tartósnak bizonyulnak, akkor legoptimálisabb helyzetben elhangzik a férfi részéről az a bizonyos bűvös mondat, hogy leszel-e a feleségem?

Egy házasság pedig olyan lesz, amilyenné a két fél teszi, de az biztos, hogy az évek során az érzelmek lecsillapodnak és a kapcsolatot mozgató erők egyensúlya máshová tevődik.

De mi lesz a férfiban szunnyadó vadásszal?

Mennyire marad vadász? Akár-e még vadászni és ha igen, hagyja-e ezt az ösztönt újra előtörni? Ha pedig erre is igen a válasz, akkor ehhez milyen utat választ?

Jó, tudom, egy házas férfi lehetőségei korlátozottak, de azért nem kell sajnálni őt, hiszen ott van a csodafegyver: az internet. Vagy inkább csodaterep? Egy olyan hatalmas erdő, amiben ha jó helyre téved a vadász, rengeteg vadat találhat. Rengeteg nőt. Igen, pontosan a nemzetközi barátkozós-társkersős oldalakra gondolok. Gyakorlatilag Quatartól Japánig a kínálat hihetetlenül széles. Hogy ott még sem hús-vér nők vannak? Dehogynem! Ha pedig nem tetszik egy brazil lány, akkor még mindig lehet magyart is találni.

Meddig fog elmenni a vadász? Mégis mit keres? Miben éli ki magát és az meddig lesz neki elég? Otthon ott a feleség, akit szeret. A nő pedig szereti a férjét. A nőnek vajon hiányzik-e az a régi vadász? Akarja-e érezni, hogy a férfi újra erős, mások által megismerni vágyott férfi-e?

Tulajdonképpen mit akar egy nő?

És mit él át, ha megtudja, hogy a férfi egy nemzetközi társkeresőn ismerkedik? A férfi, a vadász, a férje... !

Valószínűleg összeszorul a szíve és hirtelen nem érti. És én rosszul teszem-e ha ejuttatom a feleségnek azt az infót, hogy a férje pontosan hol is vadászik?
Inkább vadásszon tovább és otthon legyen minta férj?

Ezzel elősegítve, hogy talán ráakad egy másik nőre, aki elindítja őt azon az úton, aminek a végén a feleség egyedül fog maradni?

Vagy azonnal lépjen közbe és legyen vita... ?

Mi a jobb döntés? Mi a helyes választás? Tudom, minden személyiségfüggő, az egész kapcsolat a nőtől és a férfitől függ, a saját kis harcaiktól, érzelmeiktől, tulajdonságaiktól, problémamegoldó képességüktől és akaratuktól. Tehát mi a helyes választás?

Nem tudhatom. Nem is az én problémám, de abban hiszek, hogy nem véletlenül történnek a dolgok. Ha a férfi újra a vadászösztönét akarja kiélni, akkor annak oka van. A bennem élő nő pedig nem hagyhatja a csalást, így szóltam az egyik ismerősömnek arról, amit tudok. Ő a nő jó barátja... most ennek az ismerősömnek a kezében van a döntés, hogy hogyan tovább?

Átlagos történet? Igen, miközben azt remélem, hogy nem. Én olyan férfira vágyom, aki belül mindig vadász marad, de ha engem választ, akkor megálljt parancsol az ösztöneinek... a vágyamon pedig nem akarok változtatni, még akkor sem, ha túlságon is rózsaszín. ;)

... Smoky eyes

Ma újra gyakoroltam. Egyre jobban megy, de nagyon könnyű elrontani. Sajnos az is igaz, hogy nappali fénynél egyszerűen szörnyű. Csak este mutat, de akkor nagyon. :)

Hogy is volt? Az elutazás...

Mint minden normális utazás, ez is azzal indult, hogy mindent bepakoltam. Sőt, még több mindent, mint kellett volna. Na, nem jószántamból, hanem a hasznos tanácsoknak hála, amit az ember az utolsó pillanatokban még igyekszik figyelembe venni.

Éjszaka mentünk a reptérre, mert akkor ment a gép. Ennek csak egy haszna volt, hogy nem voltak sokan, viszont jól be kellett öltöznöm, hogy ne fázzak. Szeptember közepe lévén némi jóindulat igazán elvárható lett volna az itthoni időjárástól, de sajnos idén tényleg elfelejtett vénasszonyok nyara lenni. Az viszont, hogy a nyárba utazok, legbelül határozott örömmel töltött el. :)

Kint gyöngyözött az eső az üvegfalakon és egyre fáradtabbnak éreztem magam. Akkor már jó ideje talpon voltam, de nem aggódtam különösebben, mert a repülőúton csak egy programot terveztem, az alvást.

A terv és annak megvalósulása viszont sokszor teljesn eltér egymástól. Az alvásból nem lett semmi. Tőlem 3 méterre egy spanyol pár utazott egy kb. 2 éves és egy kb. 4 éves kisgyerekkel. A gyerekek pedig felváltva végigsírták a több órás utat.... és olyasmivel találkoztam, amivel még soha. A szülők meg se próbálták őket megnyugtatni, leginkább csak szunyókáltak. Mármint ők képesek voltak. A repülő többi utasa - velem együtt - viszont nem.

A megérkezés és leszállás határozottan megváltás volt. Korábban még annyi ember, akkora őszinte örömmel biztosan nem várta, hogy minél előbb megérkezzen Barcelonába. :)

Music - Kelly Rowland ft. David Guetta - Commander

Üvegváza

Mindig csak hosszas gondolkodás után veszek dísztárgyakat a lakásba. Nemcsak szépnek kell lennie, hanem praktikusnak is, ha más szempontból nem, hát a tisztántartását illetően. Nagyon kedvelem az üvegvázákat, de bármennyire is különleges egy-egy darab, nem árt, ha ki is lehet mosni, ha a virág már tönkre ment... Tuti, hogy a képen látható szépséget egy férfi tervezte, aki még életében nem mosott el semmit. :D

Alma bemondta az unalmast

Na, ez is véget ért (?). Ma több éves - többszöri "most aztán befejeztem" típusú rövidebb szakításokkal tarkított - kapcsolat ért véget. Mármint elméletileg. A gyakorlatot majd meglátjuk, pár hónap múlva.:P

Nagyon sajnálom a barátnőm, mert tudom mennyire szereti az ő szíve választottját, de azt is megértem, hogy így döntött és lezárta. Lezárta?

Miért van az, hogyha egy férfi pontosan tudja mit kellene tennie, mire vágyik a nő és még szereti is a nőt (nagyon), mégsem teszi azt meg? Miért??? Na, igen, valószínűleg a legegyszerűbb megoldás a legvalószínűbb: egyszerűen nem akarja megtenni és nem is fogja megtenni. Ahogy pár éve nem tette meg, ahogy pár hónapja nem tette meg, ahogy most sem teszi meg, úgy holnap sem fogja megtenni.

Aki akar valamit, az lép. Aki némán hallgat és nem csinál semmit, az nem is akar semmit.

Hogy én milyen régóta nem írtam :S

Az írással... hmm... mit is mondhatnék, úgy el vagyok maradva, mint még soha. Ilyen hosszú ideig még egyszer sem hanyagoltam el a(z éppen aktuális) blogom. Ennek igazából az a legfőbb oka, hogy a privát társasági életemet is a neten élem, így az írásból kijut nekem rendes és valahogy erre a helyre - nem is tudom hogyan mondjam -, nem szántam időt. Nem szántam elég időt, majd semmennyit sem. Pedig akartam, akarok, tényleg és mégis idáig fajult a dolog.

Vannak ennek a magyaráznak így értelme? Remélem egy kicsi mindenképpen. :)

Először is a nyári üdülésből egy kép, ami az egyik kedvecem. Valószínűleg reklám, bár felirat nem volt:

Fáj a fejem

Szerdától szombatig fájt a fejem a múlt héten. Ma megint szerda van és újra fáj. Eddig arra gondoltam, hogy esetleg az időváltozás miatt... de most...? Csak nem megint időváltozás lesz?
Reggel azt mondta az időjós, hogy péntektől kicsi felmelegedés várható. (Azért hiszem, ha látom.) Ha megint szombatig fog fájni a fejem, akkor viszont egyértelműen az idővel lesz összefüggésben. :D

Vége az üdülésnek, folytatódik a diéta

Egy hetet ellazsáltam, de ma végre edzettem, több, mint két hét után újra. Nagyon ügyes vagyok. ;)))
Csak képes legyek holnap lábra állni, mert a dínón 22 km-t nyomtam le.

Gabriel Aubry az ágyban

Hogy pontosan milyen cég is az amerikai Charisma, hogy új ágyneműkollekciót dobott piacra, na az annyira nem csigáz fel, viszont a reklámarcnak...izé, reklámtestnek választott igazán jóképű férfi az igen! És ő nem más, mint Garbiel Aubry. Aki már hallott róla, talán nem lepődik meg azon, hogy ez a férfi egyszerűen szimpatikus nekem. Semmi botrány körülötte és neki van -szerintem- a legszebb kislánya a világsztárok között, mert, hogy az édesanyja nem más, mint Halle Barry.
Bár a szülők már nem élnek együtt, mégis tökéletes harmóniában oldják meg a "külön és mégis együtt" feladatot a gyerek miatt.

Hmm.. igen, ez a férfi még szép is. :)

Szerettem a képregényeket

Szeretem a krimiket, nagyon. A Gyilkos számoknak egészen jó epizódjai vannak. A hétfői részt felvettem és most néztem meg. Egy ellopott régi kiadású képregény a sztori alapja.

Ahogy néztem elgondolkodtam. Mindig mindenki csak siránkozik, hogy milyen rosszul élünk mindig egyre rosszabbul... hát nem tudom. Gyerekként a Füles újság volt a mindenem. Hetente egyszer(!) jelent meg és teljesen oda voltam azért, hogy elolvashassam a benne lévő képregényeket. Azt hiszem kb. 3 (esetleg 4)  különböző futott benne, természetesen fekete-fehér színben és alig bírtam kivárni, hogy megtudjam a történetek újabb fejleményeit. Figyelembe véve, hogy egy 1 történet újabb része csak 2 kis lapot jelentett az újságban (sőt, újságocskában), bizony eléggé sokáig elhúzódott egy-egy sztori.

Ráadásul nem is mindig kaptam meg a Fülest, mert nem volt rá pénz. A szomszéd bácsitól kértem kölcsön és nagyon boldog voltam, amikor megvette és odaadta, de csakis azután, hogy komótosan megfejtett benne minden rejtvényt.

Ez a történet ma már elképzelhetetlen lenne. Pár sor sztorira várni újabb és újabb hetet? Reménykedni abban, hogy megkapok egy olcsó kis rejtvényújságot és megérteni, hogy sajnos nem lehet mindig... vagyis ha egy hónapban 2 számot megkaptam az már jó hónapnak számított. Hm... mekkorát változott a világ és csak egy dologban maradt állandóság: az emberek folytonos panaszkodásában.

Hihetetlen, hogy milyen régen elmúlt már az az idő és én azóta egyetlen képregényt sem láttam...

Scarlett vagy nem Scarlett, ez itt a kérdés

Gyönyörű nő, de valahogy egyre felismerhetetlenebb a sok retusálástól, pedig neki eléggé jellegzetes arca van. Ilyen alapon egy névtelen modellt is használhattak volna a Dolce&Gabbana kampányához.

Sanyarú megállás

Valahogy sehogy sem úgy alakul, ahogy szeretném. Én mindig próbálom tartani a magam az tervhez, de a szervezetem nem akarja. Pedig most nem is úgy diétázok, mint régebben. Egyáltalán nem! Sőt! Ha úgy nézem egyfelől igen csak engedékeny vagyok - étel szempontjából -, ami nagyon durván megbosszulja magát. Másfelől viszont nagyon kemény vagyok magamhoz - edzés szempontjából -, na ez bosszulja meg magát csak igazán!

Mivel folyamatosan nem evős és evős napok váltják egymást, majd beledöglök ebbe a módszerbe. Ha valami próbára teszi az akaratot, az nem a folyamatos koplalás, ááá, dehogy! Ahhoz hozzá lehet szokni. Az igazi kínok akkor jönnek, ha az ember váltogatja a napokat. Mentálisan teljesen kikészít.

A sporttal eltöltött órák számát meg csak növeltem és növeltem... ennek az lett az eredménye, hogy tegnapelőtt már semmit sem tudtam felvenni a lábamra, mert mindenhol fájt valahol, de nem adtam fel.

Tegnap is nekiálltam és végigcsináltam a 30 km-es programom. Közben 7(!) féle lábbelit váltottam és végül mezitláb fejeztem be az edzést. Brrr... Már a zenéket is unom. Így azt találtam ki, hogy filmet fogok nézni. Pár napja éppen a Harry Potter ment a tévében, amit felvettem és mivel Kery annyira szereti, gondoltam pont jó lesz, hogy én is rákattanjak, hátha arra figyelve könnyebben megy a testedzés. Komolyan mondom, hogy hatásos volt, kár, hogy csak egyszer működik. Legközelebb már nem hiszem, hogy ugyanennyire lekötne a film.

Bármit is csinálok és bárhogy is csinálom, este be kellett látnom, ez így nem megy tovább.

A lábamra már alig birok ráállni - a fájdalmak mellett -, mert olyan fokú folyamatos izomlázam van. Nincs mese, muszáj pihentetnem az elcsigázott testrészeimet, így határozatlan időre felfüggesztettem a diétát. Rossz ez így, mert most jön a hízás, amitől pedig depressziós leszek, de nem maradt választásom. A szervezetem egyszerűen kikényszerítette.
Mostantól új programom van: azt várom, hogy mikor fog bármilyen lábbeli is feljönni a lábamra úgy, hogy 1. belefér a lábam 2. nem töri, szorítja és nyomja valahol 3. képes leszek relatíve normálisan menni, nem pedig úgy, mint egy 100 éves reumás tengeri csiga.

Szobabelső... hotel

Imádom a hotelek - mármint az elegáns hotelek - belső kialakítását nézni és nézni és nééééézni... :)

Riad Dar Ma Ward

Sport sok szépséghibával

Hulla fáradt vagyok, bár tegnap pihenőnapot adtam magamnak. Nem azért, mert olyan jóindulatú lennék magamhoz, hanem azért mert alig fáj minden lépés, ugyanis izomlázam van!!!

Hogy hogy lehet ez ennyi edzés után? Na, ez egy baromira jó kérdés, de sejtem a választ. Azt utóbbi napokban olyan helyen törte fel a teljesen puha, teljesen rugalmas, abszolúte kényelmes sport szandál a lábam, ahol folyamatason súly van, vagyis elég erőteljes fájdalmat érzek folyton. Ezzel nem lenne baj, ha csak 1-2 órát edzenék, de már a napi 6 órát is megcsináltam a dínón valamelyik nap, vagy fejlődni fejlődök a feladathoz mentálisan, csak a lábam nem tud követni. :S Történt tehát, hogy döntenem kellett, vagy abbahagyom az egészet és pihentetem a lábam, vagy megpróbálom a testsúlyomat a lábfejem más részére helyezni. Ezt választottam, így viszont egészen más izmokat terheltem meg. Jelenleg tehát a térdem feleletti összes izom úgy fáj, hogy büntetésnek is bevállna. :D

Jót tett a tegnapi pihenés, így ma újult erővel próbálom végigcsinálni a napot, mert ha már lusta voltam tegnap, akkor ma legyek extrém hős. ;) Aztán majd este kiderült, hogy megint hova sikerült újabb sérüléseket szereznem... addig is egy egyáltalán nem sportos cica... titkon nagyon is megértem őt. :)

Lakásbelső... nappali, minimalista stílusban

Megvilágosodás

Ma rájöttem, hogy mi az abszolút diéta.

Amikor már a teához a teát (teafiltert) sem teszem bele a forró vízbe, hanem inkább elkortyolgatom úgy, forrón, magában a vizet.

Mai napi mérleg

1. Már csak a reggelit nem bírtam kihagyni, a többi ment.
2. Újra edzettem, egészen jó volt, csak a csípőm volt undok. Jó, elismerem, a lábam is, de az már szinte mindig... hogy utálom.
3. Szokásos hajvágás anyukámnak. Nagyon csini lett, na nem azért, mert én vagyok a fodrásza, hanem amúgy is. Ő csinos mindig. ;)
4. Kifogtam egy pszichopatát a facebookon... csak az érzelgős, tapadós-ragadós, nyomasztó, követő-erőszakos és tudálékos pasiktól ments meg engem Nagy Manitu.
4. Folyton korog a pocim.
5. Ja, és égszakadás, villámlás, dörgés és esőömlés is volt.
A többi meg úgy is lényegtelen.

Már van krémem

Az utóbbi egy hétben alig edzettem, a vízhólyagaim pedig egészen szépen elmúltak. Kivéve persze a jobb kislábujjamon lévőket. Azok már egyszerűen egymásra halmozódtak és valami egészen fura bőrelváltozásaim lettek. Figyelembe véve, hogy a kislábujjam mégis csak a legkisebb, nem kellenne vele annyit foglalkoznom, de amikor az ember órákon át rójja a kilométereket, akkor egy idő után elviselhetetlenné tud válni a legkisebb fájdalom vagy feszítő érzés is.

Így hát az előbb elővettem a neogranormont és csináltam egy jó kis kötést. Muszáj rendbe jönnöm, ha újra keményen akarok edzeni és bizony holnaptól nincs menekvés, vár a dínó. Már csak azért is, mert úgy néz ki, hogy a térdproblémáimra is lesz megoldás. Anyukámtól kaptam egy nagyon jó kis krémet, neki írta fel a doki. Még lidokaint is tartalmaz. Komolyan mondom nagyon hatásos, bár még csak egyszer próbáltam ki, pár napja. Az, hogy a térdem utána nem fájt, persze még nem jelent semmit, mert igazi igénybevételnek azóta nem tettem ki, de...! De edzés közben néha a talpam egy része nagyon fáj és arra is kipróbáltam edzés közben! 2 perc múlva nem éreztem fájdalmat. :)

Mondom, még tesztelnem kell, amihez viszont jó nagy adag terhelésnek kell kitennem a lábam, de ezzel nem lesz gond. Csak tényleg jó megoldás legyen a fájdalmakra! Olyan jó lenne! És akkor tuti, hogy szárnyakat kapok! :)

Most egyszerűen jó

Igen, igen, igen, hízókúrán vagyok. :)

Annyira nagyon kívántam az ízeket, hogy képtelen voltam kiverni a fejemből azokat a gondolatokat, amik ételekkel voltak kapcsolatosak. Végül beletörődtem. Ennem kellett mindent, amit kívántam, enni, hogy végre jóllakjak. Most már elégedett vagyok, mint egy jól táplált kisegér.

Holnaptól jöhet újra a diéta, de csakis miután reggel jó nagy ívben kikerültem a mérleget. ;)

Ez most nem menne :DDD

A boldogság megélése csak rólunk szól. Hiszen nincs olyan, amit ne lehetne elrontani vagy rossznak tekinteni.

Kizárólag az az ember lesz boldog, aki képes a boldogság megélésére. Én egy boldog ember vagyok és szeretek boldog lenni... csak most nagyon nem kedvelem a mérleget. :) (és saját magam butaságát)

Például ezt a helyzetet pillanatnyilag elképzelhetetlennek tartom:

Lassan többet hízok, mint fogyok... ez itt a sírás helye

Minden azzal a csodálatosan megsütött, pirult grillcsirkével kezdődött. Tudtam, hogy nem szabadott volna megvenni, de a bolt már közel járt a zárásához, a pasi pedig rábeszélt minket, hogy vegyük meg az utolsó kettőt. Olyan szépek voltak és olyan jó áron adták.

A terv az volt, hogy majd itthon feldarabolom és lefagyasztom. Bíztam az akaratomban, persze, hogy bíztam, de az a fenséges illat teljesen megbabonázott. Az elnyomott éhségem előtört és nem bírtam tovább, muszáj voltam enni. Elővettem hozzá egy kis csemege uborkát és készítettem utána egy kevés csokikrémet mandulával. Mennyei eledel volt.

Hát hogyne! Aztán másnap a mérleg 2,5 kg-val mutatott többet!! Tegnap hiába edzettem, hiába küzdöttem, alig ment le valami ebből a pluszból és bizony ma teljes elkeseredéssel néztem a nap elébe. Nem tudom más hogyan van vele, én teljesen letörtem. A lelkem darabokban, nincs erőm semmire és gátlás nélkül ettem mindent, amit találtam. Mondjuk nem igen volt mit találni, mert a hűtő üres, de pechemre van ám fagyasztóm is!

Valami igazán finomra vágytam volna, de az adott helyzetben a lekváros kenyér (mit kenyér, kenyerek!!) is hatalmas bűnnek számít, arról nem is beszélve, hogy mennyire finom tud lenni az aszalt szilva mandulával.

Borzasztó! Mintha a saját magam ellensége lennék, pedig nem, csak kitartani sem tudok magam mellett. :(

Milyen diéta már ez? Még a lábam is bemondta az unalmast, nem mintha lett volna lelkesedésem bármilyen sporttevékenységhez. Így hát lélekben és fizikailag is összetörten várom a holnap reggelt, amikor majd megpróbálok mindent folytatni. Már csak azt nem tudom, hogy mi lenne a jobb, ha ráállnék a mérlegre, vagy ha nem? Abban biztos vagyok, hogy további kilókat sikerült a mai napi akcióm után magamra szedni, de vajon jobb lenne-e, ha nem szembesülnék ezzel és mint egy vak kisegér csak mennék a fejem után, miközben belülről folyton marcangolna a kérdés: most hány kiló lehetek?

Vagy nézzem meg és akkor tudni fogom megint hogyan állok?

Nem tudom. Talán az utóbbi a jó megoldás, még akkor is, ha eléggé lehangoló lesz  a látvány.

Kép tavaly nyárról

A tavalyi nyaralás képeit még mindig nem rendszereztem, mégis újra és újra megnézem őket. Mivel nyár van, pont ideális, hogy javítsam velük a hangulatom. :)

Fáradt vagyok...

Elcsigázott vagyok, egyfolytában csak aludnék. Tegnap délután elkezdtem az edzést, aztán éjfél előtt hagytam abba és ez nem az első alkalom volt. Tegnap ettem is, a diétámnak megfelelően 2 nap koplalás után, erre ma mennyit fogytam? 40 dkg-t!:(

Persze nem adom fel, csinálom tovább, még akkor is, ha a lábaim a napi 30 km-es adagoktól kezdenek lassan tényleg kipurcanni.

Egy biztos, ha szép nem is leszek, legalább sportossá válok, de nagyon. :D

Még 5 hét kemény kitartásra van szükségem, aztán jön némi változás... pedig arra aztán végképp nem számítottam, de az jó lesz, naaaaagyon jó. :) (viszont arról majd máskor)

Na, tessék... éhes vagyok

Még csak a diéta elején járok, de már van valami, amit egyszerűen kívánok. Ez már csak azért is furcsa, mert igazán ritkán eszem, talán évente ha egyszer. Most mégis erre vágyok és folyamatosan. Nem egy kicsit és aztán másnap már az eszembe se jut... neeem! 

Bizony hihetetlenül vágyok egy nagy tányér gombapaprikásra sok tejföllel és nokedlivel, vagy esetleg sült hagymás gombára. :))

Gombagombagombagombagomba... gomba. Bármilyen, bármennyi... tejföllel... hmm... gombapörkölt-gombapaprikás... éhes vagyok...

A "rai királya" koncertet ad és én annyira szívesen elmennék

Ritkán vágyok arra, hogy megnézzek egy koncertet, ez most egy ilyen alkalom lenne. Cheb Khaledet nagyon, nagyon szívesen meghallgatnám élőben, de sajnos Veszprémben lép fel aug. 1-én az ünnepi játékokon, így esélytelen a dolog. :((((

Szeretem a fülbevalókat :)

A szépséget megtalálni magunk számára valami jónak az átélése. Én pedig szeretek mindent, ami jó, szép és engem boldoggá tesz. Az évek múlásával mind jobban megtapasztalom, hogy nincs új a nap alatt, amit én már régóta tudok, az másnak még meglepetésszerű újdonság lehet, de minek magyarázni? Néha jó csak csendben lenni és hagyni (magamnak) élvezni akár a legapróbb szépséget is.

Mivel fülbevalómániás (is) vagyok, mostanság éppen az ékszerek azok, amik vágyakozásra késztetnek és bizony még az ilyen egyszerű vágyakozás is boldoggá tud tenni. :) 

Visszavágyok

Egyfolytában nyári hangulatom van, ami nem meglepő, mert nyár van. :)

Csakhogy nekem olyan visszavágyós, pálmafás, vakító fehér és kék, tengernézős hangulatom van.

Nem vagyok egy nagy utazó, aminek több oka is van és egyáltalán nem hittem volna, hogy vissza fogok vágyni oda, ahol tavaly voltam... de mintha a kánikulával az emlékek is előjöttek volna. Egyre többet gondolok arra, hogy olyan nagyon szívesen visszamennék.

Nem fogok.

Egyenlőre legalábbis.

De az érzések erősek... és ki tudja, talán jövőre jöhet Marrakesh. :)

Új kedvenc

Amikor az ember diétázik, folyton kompromisszumokat köt. Hiányzik az édesség, valami ami tartalmasabb (rostosabb) és nem árt, ha selymes, kellemes... így most a kedvencem a paradicsomlé édesítőszerrel és tejporral. :)

Hangulatfokozás

                                                                                                       F: florapress

Jelenleg egyetlen dolog biztos: a kitartásom

Haladok a diétával. Haladok. Röviden ennyi.

Kicsit hosszabban: haladok, közben baromira sokat edzem, nem eszek, majd eszek (amit muszáj), amitől lelkiismeretfurdalásom van és hízok (ami viszont elkerülhetetlen). Ezt persze "újra" le kell fogynom, ami nem kis kitartást igényel. Gyűlölöm ezt a hullámzást, de nem válogathatok, csak alkalmazkodhatok, így hát alkalmazkodom. 

A diétán belül csak pár napra tervezek előlre, de holnaptól egy 5 napos ciklus következik. Ha végig tudom csinálni, akkor nagyon büszke leszek magamra. Szerencsémre itt az esős, rossz idő, így a szigetre is kimehetek...

Aki szereti a meleget ne panaszkodjon. Oké, de...

A napok néha teljesen egyformák. Főleg nekem, főleg mostanság.

Még a kánikula is egyforma minden nap, már hetek óta. Hiába mondják, hogy jön egy kis enyhülés a hétvégén, vagy esetleg esni fog. Persze máshol valószínűleg, de itt... ?

A meleg szinte beszippantotta a lakást. A külső hőmérséklet szinte mindent magáévá tett... a könyveket, a cukor tartót, a ruhákat a szekrényben. Szépen lassan mindennek a hőmérséklete kiegyenlítődött, ezért aztán hiába szellőztetettem egész hajnalban a hatás csak rövid ideig tartott.

El kellett volna hozni a szüleimtől a ventillátort. Lehet. De azt meg nem szeretem.

Sőt, én a meleget szeretem! Nagyon szeretem, de napi edzésekkel együtt eléggé megvisel és már nagyon, de nagyon vártam, hogy végre tényleg legyen egy kicsit hűvösebb, végre tényleg essen az eső... mint most...

mert végre ma reggel esik. :)

Reggeli feltöltődés - némi divat

Hasonló színeket, anyagokat és formákat el tudnék képzelni magamon. (Dimitri, 2011, tavasz-nyári kollekció)

Utálom a piros foltjaimat

Én tényleg a maximumot próbálom magamból kihozni a diéta kapcsán, de így iszonyúan nehéz!!

Tartom magam a szokásos diétámhoz, viszont az edzésadagot emeltem. Tegnapelőtt pl. a szigeten kocogtam 31 fokban, miután 3 napja nem ettem semmit. Igen, vannak dolgok, amiket kibírok... és vannak, amiket nem. Tegnapelőtt este muszáj voltam enni, mert a vércukrom annyira mélyrepülésbe kezdett. Mindezt úgy, hogy féltem attól, ezek után nehéz lesz leállni másnap megint. De ment! Kibírtam a tegnapi napot és még csak nem is kívántam az ételeket, ráadásul megvolt a 2 órás edzés is a dínón.

A teljesítményem viszont határozottan romlik, de nem is vártam mást. A terhelés nagy és már km-ekben mérhető a teljesítményesés. Mégis kit érdekel? Nem az állóképességem növelése a cél. :)

A mai napot mégis tönkre kellett tennem szánt szándékkal. Ettem, mindenfélét, és nem edzettem semennyit. Ez utóbbit csupán azért, mert bizonyos időközönként muszáj pihenőt adni az izmoknak, ezzel nincs is gond. Viszont az evés már nem volt előre betervezett, csak szükségessé vált. Az allergia jelei ugyanis nem múlnak. Reméltem, hogyha eszek, akkor... ... ááá, mindegy.

A lényeg, hogy mostanra már terjed is és egyáltalán nem enyhül. Így az előbb előkerestem a Calcium pezsgőtablettámat és megittam egy jó adagot, holnap pedig víznapot fogok tartani. Remélem nem felejtem el és reggel nem fogom automatikusan elkészíteni a cappuccinomat.

A véletlen mindig érdekes dolgokat produkál

A d.osztón na kivel futottam össze? A volt főnöknőmmel!

3 és fél év után...

Csak pár másodpercig beszélgettünk, mégis olyan volt, mintha tegnap láttam volna utoljára. A gyomrom felmászott a torkomba és eszembe jutott azonnal, hogy vajon ha a következő két tervezett "programot" megvalósítom, akkor hogyan tovább?
Az ilyen véletlenek nem attól lesznek érdekesek, hogy valami különleges és megismételhetetlen történt, hanem attól, hogy érzelmeket hoz felszínre. Nem is akármilyen érzelmeket.

Találnom kell egy munkahelyet, ez tény. Erről nincs is mit mondani többet. Ráadásul jövő kedden találkozom az egyik volt kolléganőmmel, elmegyünk egy cukrászdába és trécselünk. Kicsit olyan, mint egy ex-el való találkozás: az ember várja is és nem is, tudni is akar róla, de nem is, mindent összevetve mégis tök fölösleges. Mások imádják az ilyesmit, én nem. Ehhez túlzottan zárkózott és célirányos vagyok. Persze jól fogom magam érezni, mert én alapjáraton mindig jól érzem magam és örülök mindennek ami szép, kedves és jó, vagyis minden rendben és rendben is lesz. Az élet túl rövid, hogy mindenben csak a rosszat keressük. ;)

Ennek a találkozónak pedig meg kell lennie...